Politzer Saga kiállításunk a Rumbachban
A Politzer kiállítás egy valós magyar zsidó családtörténeten keresztül mutatja be a magyarországi zsidók életét, döntési helyzeteit. Választásunk – egyebek mellett – azért esett erre a családra, mert a történet hangsúlyos eleme a titok-tabu, a származást, családtörténetet övező hallgatás, titkolózás, tagadás.
A Politzer kiállítás egy valós magyar zsidó családtörténeten keresztül mutatja be a magyarországi zsidók életét, döntési helyzeteit. Választásunk – egyebek mellett – azért esett erre a családra, mert a történet hangsúlyos eleme a titok-tabu, a származást, családtörténetet övező hallgatás, titkolózás, tagadás.
A család története jól dokumentált, több generációból is maradtak ránk visszaemlékezések, élettörténetek, írásban is rögzített legendák, melyeket további kutatásokkal egészítettünk ki. Autentikus, családban átörökített, történeteket hordozó tárgyak azonban nem maradtak a hagyatékban. Egyrészt azért nem, mert a családtörténet bővelkedik menekülésekben, lakóhelyváltoztatásokban, vagyonelkobzásokban, stb., és az alapjelenségként értelmezett titok sem segítette elő a mégis megmaradt (és esetleg árulkodó!) tárgyak továbbörökítését.
A történetet ezért tíz, egyenként hét perces filmetüdben dolgoztuk fel, melyek közül kettő (a történet elején, illetve a végén) több rétegű fátyolra vetítve látható. A filmek narrációja egy-egy családtag történetét ismerteti, beleágyazva Magyarország, és a magyarországi zsidók történetébe. Minden filmetüdben felbukkannak azok a kérdések, választási lehetőségek és egyéb kapcsolódási pontok, melyek a zsidók társadalmi beilleszkedésének, integrációjának lehetőségeit mutatják be.
A filmek mellett a történet tágabb kontextusba helyezését a falakon megjelenő térképek, kronológiai adatok és fogalommeghatározások segítik.
Hangsúlyos pontja a kiállításnak két „időkapszula”: töredezett felületű kiállítási panelek, melyeken az 1740-es és a 2020-as időszak hétköznapi jelenségeit (jellemző ételek, egy nap alatt megtehető távolság stb.) bemutató érdekes tényeket ismerhet meg a látogató.
A fő kiállítási teremsorhoz két kisebb terem kapcsolódik, mindkettő kizárólag digitális megjelenítéssel segítve a kiállítást megtekintő látogatók bevonódását, kapcsolódását a kiállításban bemutatott tartalomhoz.
Az első digitális kisteremben a családtörténeti bevezetőt, egy családfa vizualizációt láthatnak. A tartalmat a terem három falára vetítjük, így a terem közepén álló látogató az őt körbeölelő, lassan mozgó vetítés nézése közben a történet részesének érezheti magát.
A második digitális teremben az „együttélés” koncepcióját a „Légy része!” című projekt segíti. Itt egy közösségi részvételen és együttműködésen alapuló, folyamatos gyűjtésen alapuló, és ettől állandóan bővülő adatbázisban szereplő tárgyak jelennek meg a falon – az előző teremhez hasonló módon három falra vetítve, a látogatót körbeölelve. Az itt bemutatott tárgyak, fényképek és történetek a kiállítás látogatói által megosztott tartalmak, melyet a kiállítás kulcsfogalmaihoz kapcsolódóan oszthatnak meg. A gyűjtőkampány egy önálló weboldalon zajlik, melynek tartalmai ellenőrzés és stilizálás után lesznek láthatóak a teremben. A vetítéshez egy irányítópult is csatlakozik, mellyel a látogatók különböző szempontok szerint válogathatják és csoportosíthatják a mások által már megosztott tartalmat.
Ez a kiállítás utolsó látogatható eleme, ebben teljesedik ki az együttélés fogalma: valamennyi látogató bekapcsolódhat, elhelyezheti saját, családja vagy barátai történetét, így alkotva meg közösen „Magyarország családi albumát” – melyből egyet, a Politzer család történetét bemutattunk a kiállításban. A kiállításban bemutatott történet számos eleme szinte minden család történetében jelen van. Ennek hálózatosodása, kapcsolódásai fognak megjelenni ebben az utolsó teremben, szórakoztató és ugyanakkor tanulságos módon megalkotva Magyarország kulturális DNS-ét.
A család története jól dokumentált, több generációból is maradtak ránk visszaemlékezések, élettörténetek, írásban is rögzített legendák, melyeket további kutatásokkal egészítettünk ki. Autentikus, családban átörökített, történeteket hordozó tárgyak azonban nem maradtak a hagyatékban. Egyrészt azért nem, mert a családtörténet bővelkedik menekülésekben, lakóhelyváltoztatásokban, vagyonelkobzásokban, stb., és az alapjelenségként értelmezett titok sem segítette elő a mégis megmaradt (és esetleg árulkodó!) tárgyak továbbörökítését.
A történetet ezért tíz, egyenként hét perces filmetüdben dolgoztuk fel, melyek közül kettő (a történet elején, illetve a végén) több rétegű fátyolra vetítve látható. A filmek narrációja egy-egy családtag történetét ismerteti, beleágyazva Magyarország, és a magyarországi zsidók történetébe. Minden filmetüdben felbukkannak azok a kérdések, választási lehetőségek és egyéb kapcsolódási pontok, melyek a zsidók társadalmi beilleszkedésének, integrációjának lehetőségeit mutatják be.
A filmek mellett a történet tágabb kontextusba helyezését a falakon megjelenő térképek, kronológiai adatok és fogalommeghatározások segítik.
Hangsúlyos pontja a kiállításnak két „időkapszula”: töredezett felületű kiállítási panelek, melyeken az 1740-es és a 2020-as időszak hétköznapi jelenségeit (jellemző ételek, egy nap alatt megtehető távolság stb.) bemutató érdekes tényeket ismerhet meg a látogató.
A fő kiállítási teremsorhoz két kisebb terem kapcsolódik, mindkettő kizárólag digitális megjelenítéssel segítve a kiállítást megtekintő látogatók bevonódását, kapcsolódását a kiállításban bemutatott tartalomhoz.
Az első digitális kisteremben a családtörténeti bevezetőt, egy családfa vizualizációt láthatnak. A tartalmat a terem három falára vetítjük, így a terem közepén álló látogató az őt körbeölelő, lassan mozgó vetítés nézése közben a történet részesének érezheti magát.
A második digitális teremben az „együttélés” koncepcióját a „Légy része!” című projekt segíti. Itt egy közösségi részvételen és együttműködésen alapuló, folyamatos gyűjtésen alapuló, és ettől állandóan bővülő adatbázisban szereplő tárgyak jelennek meg a falon – az előző teremhez hasonló módon három falra vetítve, a látogatót körbeölelve. Az itt bemutatott tárgyak, fényképek és történetek a kiállítás látogatói által megosztott tartalmak, melyet a kiállítás kulcsfogalmaihoz kapcsolódóan oszthatnak meg. A gyűjtőkampány egy önálló weboldalon zajlik, melynek tartalmai ellenőrzés és stilizálás után lesznek láthatóak a teremben. A vetítéshez egy irányítópult is csatlakozik, mellyel a látogatók különböző szempontok szerint válogathatják és csoportosíthatják a mások által már megosztott tartalmat.
Ez a kiállítás utolsó látogatható eleme, ebben teljesedik ki az együttélés fogalma: valamennyi látogató bekapcsolódhat, elhelyezheti saját, családja vagy barátai történetét, így alkotva meg közösen „Magyarország családi albumát” – melyből egyet, a Politzer család történetét bemutattunk a kiállításban. A kiállításban bemutatott történet számos eleme szinte minden család történetében jelen van. Ennek hálózatosodása, kapcsolódásai fognak megjelenni ebben az utolsó teremben, szórakoztató és ugyanakkor tanulságos módon megalkotva Magyarország kulturális DNS-ét.
Rumbach
|
A kiállítás a Rumbach zsinagógában látogatható. Cím: 1075 Budapest, Rumbach Sebestyén utca 11-13. Nyitvatartás: Vasárnaptól csütörtökig: 10-16 óráig Pénteken: 10-14 óráig Szombaton és ünnepnapokon zárva. The Exhibition can be seen in the Rumbach synagogue. Address: Budapest, Rumbach Sebestyén street 11-13. Opening hours: Sun - Thu: 10 am - 4 pm Friday: 10 am - 2 pm Closed on Saturdays and Holidays. For further information: |
Politzer Saga exhibition in the Rumbach
A Hungarian Jewish family history narrated in ten video-clips and other exhibition content.
Use your phone to listen to the audio narration of the films in English.
Hit play when the birds start flying!
Hit play when the birds start flying!