2012. augusztus 13 – 2012. november 13. Olyan sportolók és sportmecénások pályafutását mutattuk be, és tárjuk mementóként a magyar és a külföldi látogatók elé, akik sportsikereik révén (néhányan egyéb tevékenységük miatt is) koruk ikonjaivá váltak: Hajós Alfréd, Kronberger Lili, Barna Viktor, Braun „Csibi”József, Brüll Alfréd, Weisz Árpád, Petschauer Attila, Kabos Endre, Elek Ilona, Székely Éva és Keleti Ágnes. Ők tizennégyen annak a magyar történelmi kornak a gyermekei (korszakhatárokként megközelítőleg az MTK 1888-as megalakulása, illetve az 1956-os melbourne-i olimpia szolgálnak), amikor a sport a hatalmas pozitív energiákat felszabadító asszimiláció egyik terepévé vált, majd különösen az első világháborút követően, az egyre nyíltabb politikai és hétköznapi antiszemitizmus színterévé lett. Kurátor: Faragó Vera 13th August 2012 – 13th November 2012 We presented the careers of athletes and sports patrons and show them as mementos to Hungarian and foreign visitors, who, through their sporting successes (some also due to other activities) became icons of their age: Alfréd Hajós, Lili Kronberger, Viktor Barna, József ’Csibi’ Braun, Alfréd Brüll, Árpád Weisz, Attila Petschauer, Endre Kabos, Ilona Elek, Éva Székely and Ágnes Keleti. These fourteen people are children of the Hungarian historical age (the era began at approximately the foundation of the MTK in 1888 and lasted until the Melbourne Olympics in 1956) when sport became one of the terrains of assimilation that liberated huge positive energies, and then, especially after the First World War, became a scene of increasingly overt political and everyday anti-Semitism. Curator: Vera Faragó
1 Comment
2012. március 13 – 2012. január 31. 1896-ban Budapesten született Engel Lajos néven, amit 1914-ben testvérével Ékesre változtattak. Korai munkáit már így szignálta. (A Csabai élőnevet testvérétől-Árpádtól való könnyebb megkülönböztetés miatt vette fel.) Réti István tanítványaként egy évig a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd a Magyar Királyi Iparművészeti Főiskolán Simay Imre és Helbing Ferenc voltak tanárai. Bátyjával, Árpáddal, aki szintén grafikus volt iparművészeti szabadiskolát vezettek a Katona József u. 39-ben. Az I. világháború előtt tanulmányúton járt Velencében, Padovában, Firenzében, Bolognában, Rómában. 1922-27-ben Németországban. Több csoportos kiállításon szerepelt: Lipcsében (1927), Kölnben (1928), Zürichben és Genovában (1929), Milánóban (1933). Foglalkozott alkalmazott grafikával, tervezett könyvborítókat, plakátokat, képeslapokat, exlibriseket. Tagja volt a Pál László Társaságnak, Képzőművészek Új Társaságának. Még diákkorában néprajzi gyűjtő utakon részt vett, a Néprajzi Múzeum őrzi ezeket a munkáit. A népi tárgyak csendéletein is feltűnnek. Csabai Ékes Lajos grafikusként volt jelentős. Különösen a pasztell technikában tudott kibontakozni. 1944-ben halt meg koncentrációs táborban. Műtermi hagyatéka a Magyar Zsidó Múzeumba került. Kurátor: Gábor Anna 31st January 2012 -13th March 2012 He was born in Budapest in 1896 under the name Lajos Engel, which he and his brother changed to Ékes in 1914. He had already signed his early works this way. He adopted the praedicatum Csabai to make distinction from his brother, Árpád, easier. He studied at the College of Fine Arts for a year as the student of István Réti, then at the Royal Hungarian College of Applied Arts Imre Simay and Ferenc Helbing were his teachers. With his brother, Árpád, who was also a graphic artist, he led a free school of applied arts in 39. Katona József street. Before World War I, he was on a study trip in Venice, Padua, Florence, Bologna, Rome. From 1922 to 1927 in Germany. He appeared in several group exhibitions: Leipzig (1927), Cologne (1928), Zurich and Genoa (1929), Milan (1933). He dealt with applied graphics, designed book covers, posters, postcards, book-plates. He was a member of the László Pál Society, the New Society of Fine Artists.As a student, he participated in ethnographic collecting trips, and the Ethnographic Museum preserves his works of the sort.They also appear on the sill-lives of folk objects. Lajos Csabai Ékes was significant as a graphic artist.In particular, he was able to unfold in the pastel technique.He die din a concentration camp in 1944.His studio legacy got to the Hungarian Jewish Museum. Curator: Anna Gábor 2011. december 12 – 2012. február 26. Dan Reisinger izraeli iparművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárának önálló kiállítása alkalmával a művész magyar gyökereit, életének állomásait és munkásságát mutattuk be. A kiállítás alkalmával a látogatók iparművészeti kuriózummal találkozhattak. Láthatták a művész logó és csomagolás terveit, amelyek számos, hazánkban is jelen lévő cég megbízásából készültek, amelyek nem tárultak eddig a közönség elé. Munkáiban nagy szerepet kapnak a színek, és a kiállítás érdekessége hogy nem csak a falakat vonjuk be a látványba, hanem térbeli munkái is jelen lesznek. Kurátor: Rusznák Rita 12th December 2011 – 26th February 2012 On the occasion of the independent exhibition of Dan Reisinger, Israeli artist and honorary professor at the Moholy-Nagy Univerity of Art and Design, we presented the artist’s Hungarian roots, stages of his life and work. At the exhibition visitors could meet a rarity of applied arts.They could see the artist’s logo and packaging designs, ordered by a number of companies also present in Hungary, which have not been disclosed to the public so far. Colours play a big role in his works, and the interesting thing in the exhibition is that not only the walls were included in the spectacle,but also his spatial works were present. 2011. október 6 – 2011. december 5.
Ilyen címmel még nem nyílt meg kiállítás Magyarországon – talán máshol sem az egész világon. Nem arról van szó, hogy létezik-e egyáltalán zsidó művészet (mert van is, meg nincs is, ugyanúgy, mint ahogy néha van értelme a „magyar” jelzőnek a művészet szó előtt, néha nincs), még csak nem is egyszerűen arról, hogy egy magyar művésznek – akár zsidó, akár nem – mi a véleménye a zsidókról. Persze arról is szó van, de mégsem elsősorban az identitás kérdéséről. A felkért művészeknek látszólag lehetetlen feladatot kellett megoldania: arra kellett reflektálnia, hogy a kérdésről való társadalmi tudatot (véleményt, vélekedést), sőt, a különböző társadalmi elképzeléseket megfogalmazza, de mindezt a saját művészeti/vizuális nyelvén. Ami a feladatot látszólag megoldhatatlanná tette, paradox módon a megoldás kulcsát is magában rejtette: a művészeknek víziókat kellett megjelenítenie, nem spekulációkat, tehát ugyanúgy tennie a dolgát, mint eddig is. Az eredmény mind a 19 esetben pozitív lett: egyéni, jellegzetes és jellemző, érdekes és meglepő. A kiállító művészek: Baglyas Erika és Gyuri, Bak Imre, Birkás Ákos, Böröcz András, Borsos Lőrinc, Bukta Imre, Erdély Miklós, Fehér László, Gazdag Péter, Harasztÿ István (Édeske), Klimó Károly, Kósa János, Lóránt János Demeter, Nemes Csaba, Neuberger István, Pauer Gyula, SI-LA-GI, Valkó László, Várady Róbert Művészeti vezető: Beke László művészettörténész Kurátor: Rusznák Rita 2011. augusztus 1 – 2011. szeptember 27. Jankay Tibor 1899-ben született Békéscsabán és 1948-ban vándorolt ki Amerikába. Műveit törzsi művészeti gyűjteményét, könyvtárát, Los Angeles-i házát, minden vagyonát, szülővárosára, Békéscsabára hagyta. Ebből jött létre a Jankay Tibor Művészeti Közalapítvány, amellyel a Magyar Zsidó Múzeum közösen készített emlékkiállítást. Jankay festői-grafikusi munkássága mellett, néprajzi gyűjteményének egy-egy darabját is bemutattuk, mivel ezek is jelentős hatást tettek művészetére. Festészetére az 1980-as években nagyméretű erőteljes szín- és vonalszerkezet volt jellemző. Ezekben a késői műveiben lehet leginkább felfedezni a Nyugat-Afrikából és az Óceániából származó ősi kultúráknak a szertartásait, a hiedelemvilágát őrző tárgyak hatását illetve néhány munkán markánsan jelen van az észak-amerikai indiánok, valamint a maják művészetének hatása. Az 1960-as évektől szobrászattal is foglalkozott, főleg kerámiából készítette kis-és közepes méretű szobrait, de fémet is használt. Az afrikai, óceániai szobrok, maszkok hatása szobrain is felfedezhető. A húszas években készített grafikái rokon vonásokat mutatnak barátja Bolmányi Ferenc és Csabai Ékes Lajos munkáival. Pályája kezdetétől szívesen rajzolta, festette a vidéki, falusi környezetet, embereket, földműveseket, cigányokat. Kurátora: Gábor Anna 1st August 2011 – 27th September 2011 Tibor Jankay was born in Békéscsaba in 1899 and emigrated to America in 1948. He left his works, his tribal art collection, library, Los Angeles house and all his possessions to his hometown of Békéscsaba. From this the Tibor Jankay Art Foundation was established, with which the Hungarian Jewish Museum jointly created a memorial exhibition.In addition to Jankay’s painting-graphic work, we also presented some pieces of his ethnographic collection, as these also had a significant impact on his art.In the 1980s, his painting was characterized by large-scale, dynamic structure of colours and lines. It is in these late works that the rites of ancient cultures from West Africa and Oceania, the influence of the objects preserving their beliefs, and in some works the influence of North-American Indians and Mayan art can be discovered.From the 1960s, he also worked in sculpture, mainly making small and medium-sized sculptures from ceramics, but also using metal. The influence of African and Oceanian sculptures and masks can be discovered on his sculptures. His graphics, made in the 1920s, show similarities with the works of his friend Ferenc Bolmányi and Lajos Csabai Ékes. From the beginning of his career he liked to draw and paint the rural environment, people, farmers and gypsies. Curator: Anna Gábor 2011. május 26 – 2011. július 26. A zsidó-polgári értelmiségi családból származó Kinszki Imre a két világháború közötti amatőr fényképezés meghatározó alakja és szervezője volt. A természettudományok és filozófia mellett a 20-as évek közepétől kerül érdeklődésének középpontjába a fényképezés. Miközben írásait és képeit rendszeresen közlik hazai és nemzetközi lapok, alapító tagja a Modern Magyar Fényképezők Csoportjának és egyike a sikeres centenáriumi Daguerre kiállítás szervezőinek, folyamatosan levelez a család kivándorlási kérelme ügyében. A születésének 110. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás tematikus egységekben mutatta be a holokauszt miatt torzóban maradt fotográfiai életművét, belefűzve életének meghatározó dokumentumait. Kurátor: Páldi Lívia (Műcsarnok) 26th May 2011 – 26th August 2011 Imre Kinszki, who came from a Jewish bourgeois intellectual family, was a prominent figure and organizer of amateur photography between the two world wars. Besides science and philosophy,photography has been the focus of his interest from the mid-1920s. While his writings and photos are regularly published in domestic and international newspapers, he is a founding member of the Modern Hungarian Photographers Group and one of the organizers of the successful Centennial Daguerre exhibition, he is constantly corresponding on the family’s emigration request.Organized on the occasion of the 110th anniversary of his birth, the exhibition showed his photographic oeuvre, that was left in torso due to the Holocaust,in thematic units, with the determinative documents of his life implemented. Curator: Lívia Páldi 2011. március 17 – 2011. május 16. Lajtai a digitális képalkotás első generációjához tartozik, így természetes, hogy szabadon él azokkal az új eszközökkel, amelyeket a kor kínál a művészetek számára. A digitális technika ilyen. Azonban van különbség a műfaj korai klasszikusai és Lajtai munkái között. Az előbbiek erősebben kötődtek a fényképhez, Lajtai inkább a festményhez. Nála a kép számtalan, lazúrosan egymásra rakódó rétegből épül fel, amelyeken keresztül a világ egyszerre mutatkozik hatalmas egésznek és parányi résznek, sértetlennek és lepusztultnak, egyszerre látható kívülről és belülről. A nézőpontoknak ezt a sokféleségét vallja Lajtai. Képei tartalmáról egy interjúban ezt mondta: Az ember álmodni akar, és álmodik is. Ezek sokszor rémálmok, elfogultak, harciasak, kirekesztők és pusztítók. Hogyan születik az álom, mi válik belőle valóssággá, milyen traumát hordoz az ébredés, és mit kezdjünk a már történelemmé száradt álmainkkal, felelősségünk által terhelt lelkiismeretünkkel? (Mosoni-Fried Judit) Kurátor: Lajtai Péter 17th March 2011 – 16th May 2011 Lajtai belongs to the first generation of digital imaging, so it is normal that he uses the new tools, that the era offers for the arts, freely. Digital technology is like that. However, there is a difference between the early classics of the genre and the works of Lajtai.The former were more attached to photograph, while Lajtai is more attached to painting. In his case, the image is made up of countless superimposed layers like lasure, where the world appears simultaneously a huge whole and a tiny part, intact and ravaged, visible both from the outside and from the inside. Lajtai believes in this diversity of viewpoints.In an interview, he said about the content of his pictures: A man wants to dream and he dreams. These are often nightmares, biased,combative, excluding and destructive.How is a dream born, which part of it becomes real, what trauma does awakening bring,and what to do with our dreams, which already dried into history, with our conscience burdened by our responsibility? (Judit Mosoni-Fried) Curator: Peter Lajtai 2010. október 6 – 2011. január 7. Blau Bélaként született s még 1934-ben is ezzel a vezetéknévvel szignálta egyik-másik alkalmazott grafikai tervét, jóllehet a család már évek óta fölvette a magyarosított nevet. 1956-ban aztán jószerével kiiratkozott a hazai művészettörténetből és addigi életművének nagy részét is magával vitte az emigrációba. Az Iparrajziskolát majd az Iparművészeti iskolát elvégző fiatalember Helbing Ferencnél tanult reklámgrafikát. A képi és tipográfiai eszközökkel mozgósító attitűd többször szerephez jut a pálya során. Hol anonim röplapok, hol politikai plakátok, hol 1963 után – az izraeli hadsereg számára kenyérkereső munkaként készített dekorációk születésénél kamatozik az alkalmazott grafikusi képzettség. Mindebből semmi sem látszik az autonóm képzőművész fordulatos, de a legszélsőségesebb körülmények között is megszakítatlan életművébe. Bán Béla baloldalisággal, a világnézeti elkötelezettséggel éppoly a zsigeri és leküzdhetetlen módon volt beoltva, mint a képzőművészeti kifejezés kényszerével. Az internacionális ploretár-emblematika képi toposzait a harmincas évek elején már az előzményektől messze távolodó modorban, az új tárgyiasság, a Neue Sachlichkeit szellemében festi meg. Kurátor: Gábor Anna 6th October 2010 – 07th January 2011 He was born as Béla Blau and even in 1934 he used this surname to sign the graphic design of some of the employees, even though the family had adopted the Hungarianized name for years.Then, in 1956, he practically dropped out of Hungarian art history and took most of his oeuvre with him to emigration. The young man, who graduated from the School of Industrial Arts and then the School of Applied Arts studied advertising design with Ferenc Helbing. The attitude that mobilizes with visual and typographic means plays a role several times throughout his career. His qualification as an applied graphic designer is used at the birth of anonymous flyers, political posters, and after 1963 decorations designed for the Israeli Army as a wage-earner job.None of this can be seen in his twisted, yet uninterrapted oeuvre even in the most extreme circumstances.Béla Bán was inoculated with leftism and ideologic commitment in the same visceral and invincible way as he was with pressure of fine art expression. In the early 1930s, he painted the pictoral toposes of international ploretarian emblem in a manner far from the antecedents, in the spirit of the new objectivity, Neue Sachlichkeit. Curator: Anna Gábor 2010. augusztus 24 – 2010. október 31. Mese és játékosság, életöröm és vidámság – ez Köves Tamás zsidó stetlvilága. A stetlről, azaz a zsidó városkáról, faluról, meséiről és álmokról beszélt nekünk Chagall is, de az ő képeit újra és újra belengi a melankólia, a szomorúság, a veszteség érzése is, amit az eltűnő világ felett érez. Köves Tamás zsidó mikrokozmosza azonban szándékosan szakít ezzel a szomorúsággal, szakít a nosztalgiázással. Az ő figurái a stetl mesekönyvbe illően vidám, életteli figurák, akik arról tanúskodnak, hogy élni jó, zsidóként élni jó. Az ünnepek és a mindennapok szépségét, boldogságát és meghittségét ragadja meg, azt sugallva, hogy az emberből fakadó életöröm szépíti meg az életet, adja meg az ünnepek és a mindennapok szépségét – megélhető mesévé változtatva a néha szürkének tűnő valóságot. Ez a játékosság mozgatja a lélek dinamikáját is, és ez a dinamika szüli a játékosságot, és engedi kifejezésre juttatni az örömet, és minden más érzelmet is. Kurátor: Rusznák Rita 24th August 2010 – 31st October 2010 Playfulness, exhilaration and joy – this is the stetl world of Tamás Köves. Chagall told us about the stetl, the Jewish town, village, its tales and dreams, but his pictures are repeatedly filled with the melancholy, the sadness and the sense of loss he feels over the disappearing world. The Jewish microcosm of Tamás Köves , however, deliberately breaks with this sadness, breaks with nostalgia. His characters are cheerful, lively figures, fitting into the stetl storybook who testify that it is good to live, it is good to live as a Jew. It captures the beauty, happiness and intimacy of holidays and the everyday life, suggesting that the zest for life that comes from a man beautifies life, giving the beauty of holidays and everyday life – turning reality that sometimes seems grey into a livable tale. This playfulness also drives the dynamics of the soul, and its the dynamic generates playfulness and allows you to express joy and all other emotions. Curator: Rita Rusznák 2010. július 8 – 2010. augusztus 15. A Franciaországból érkezett fotóművész, Bruno Bourel a 90-es évek közepén kezdett fényképeket készíteni a budapesti zsidó negyedben. Ezekre a képekre felfűzve szeretnénk elmesélni, hogy a rendszerváltást követően a budapesti zsidóság életében milyen átalakulási folyamatok mentek végbe. A fotókra íródott asszociációk pedig egy olyan fiatal szövegíró munkái, akit a nagyközönség AkezdetPhiai nevű együttesből ismerhet. A kiállításon a 45 darab fotó mellett Závada Péter által írt verses és prózai asszociációk teszik még színesebbé a tárlatot. „Fekete és fehér rácshálók, margók, kontúrok aprózzák föl, szelik keresztbe-kasul a papírt. Az összeeszkábált időnek valamiféle faszerkezete, abroncsa, fölállványozása ez. Gyönge lécek, és vaskos mestergerendák, melyekre ránehezedik a megélés súlya, mint egy nagy, fekte, duzzogó madár: holló, sas vagy turul. Főnix semmiképpen sem. Fekete és fehér. Ilyen vagy hasonló színe lehet a zebrafestők szomorúságának is. Azt hiszem, mindannyian fényérzékenyek vagyunk. Ki így, ki úgy.” Závada Péter Kurátor: Gábor Éva Helyszín: Rumbach Sebestyén utcai Zsinagóga 8th July 2010 – 15th August 2010 Bruno Bourel, a photographer from France, began taking photos in the Jewish quarter of Budapest in the mid-1990s. With these pictures, we would like to explain the transformation processes that took place in the lives of the Jews in Budapest after the change of regime. The captions written on the photos are the work of a young lyricist, who the general public may know from the band AkezdetPhiai. In addition to the 45 photos, the poetic and prose captions written by Péter Závada make the exhibition even more colourful. ”Black and white grids,margins, contours cut the paper crosswise.It is a kind of wooden structure,tire,a scaffolding of makeshift time. Weak slats, and chunky balks pressed by the weight of experience, like a large black sulky bird: raven, eagle, or turf.Phoenix by no means. Black and white.The sadness of crosswalk painters may also be this or a similar colour. I think we are all photosensitive. One way or another.” Peter Závada Curator: Éva Gábor Location: Rumbach Sebestyén Street Synagogue |
Tartalom:A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiállításai Categories |