Az Év Könyve lett „A művész kitárt ajtaja” Szegeden

​A múlt héten lezajlott Ünnepi Könyvhét egyik szép helyi hagyománya, hogy Szeged önkormányzata ilyenkor adja át Az Év Könyve díjat az arra leginkább érdemes műnek. Idén az elismerést a Frauhammer Krisztina által szerkesztett és a Szegedi Zsidó Hitközség kiadásában megjelent, „A művész kitárt ajtaja – Tardos-Taussig Ármin élete és vendégkönyvei” című kötet kapta. Frauhammer Krisztinának, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár helyi telephelyeként működő Szegedi Zsidó Hitközség Archívuma levéltárosának a díjat Kozma József, a szegedi kulturális bizottság elnöke adta át.
A gyönyörű kiállítású könyv egy sokoldalú szegedi mecénás és galériatulajdonos, Tardos-Taussig Ármin mérnök, grafikus, tervező különleges írásos hagyatékába, az általa működtetett galéria vendégkönyvéből enged betekintést. Az olvasó ezáltal képet kaphat arról, hogy az 1917-től 1935-ig vezetett vendégkönyv milyen káprázatos szellemi kincseket rejt. Az Év Könyve díj kapcsán készítettünk interjút Frauhammer Krisztinával, akinek ezúton is gratulálunk!

Miért keltette fel a figyelmét Tardos-Taussig Ármin galériájának vendégkönyve olyannyira, hogy abból egy ilyen páratlan kötet születhetett?
Tardos-Taussig Ármin személyes és hagyatéka nem volt ismeretlen sem a szegedi helytörténetben, sem az irodalomtörténetben, hiszen azt lehetett tudni róla, hogy Lőw Immánuel főrabbi sokszor foglalkoztatta őt tervezőként. A főrabbi megbízásából Tardos-Taussig tervezte a szegedi zsinagóga betűit, a lámpáit, azonkívül emlékműveket tervezett, sőt turisztika prospektust is. Az irodalomtörténet pedig azért tartja számon, mert a naplóiból tudjuk: szegedi egyetemistaként József Attila szerdánként nála étkezett, vagy ahogyan akkor mondák, a szerdai napokat ott ette. Ezeket a naplórészleteket a mecénás-galériatulajdonos fia, Tardos-Taussig László küldte az Egyesült Államokból. A korábbi családtörténeti kiállításunk kapcsán jutott eszünkbe, hogy érdemes a teljes naplóját felkutatni, ami sikerült is: Bécsben találtuk meg.

Hogyan került az anyag az osztrák fővárosba?
Az 1938-ban Amerikába települt Tardos-Taussig Lászlónak nem volt leszármazottja, és a naplót a Bécsben élő unokahúgának, Taussig Veronikának adta át megőrzésre. Tőle kaptuk meg a munka idejére, így az anyagot elhoztuk Szegedre, beszkenneltük a helyi könyvtárban, majd az eredeti példányokat visszaadtuk Taussig Veronikának. Hatalmas mennyiségről van szó, hiszen ez a hagyaték kb. 1500 oldalas. Öt vaskos kötet, amelyeket Tardos-Taussig Ármin beköttetett, bőrkötéssel látta el, amire a saját logóját nyomták. A feldolgozása során először csak a József Attilához kötődő bejegyzéseket kerestük, de olvasás közben az egyik ámulatból a másikba estünk. Messze nem egy egyszerű galériai vendégkönyvről van szó, hiszen tele van szegedi képzőművészek rajzaival, fotókkal, újságkivágásokkal, jegyekkel, és persze számos művész, költő, író bejegyzésével. Albert Einstein aláírása úgy került bele, hogy Tardos-Taussig Ármin a kötetet elvitte magával Einstein egyik berlini előadására, ahol aláíratta, és azt a cikket is mellékelte, amely a tudós előadásáról tudósított.

Ez a könyv elsősorban az anyag szegedi kötődésére fókuszál, de ha már ilyen gazdagságú hagyatékról van szó, gondolkodott-e azon, hogy nemcsak szegedi, hanem más szempontok szerint is készül majd egy kötetnyi válogatás az anyagból?
Egyelőre ott tartunk, hogy a kötetet újra kellett nyomni, mert elfogyott. Szóval odáig még nem jutottunk a gondolkodásban, hogy további válogatást csinálnánk belőle. De a hagyatékban megtalálható az a három kötetből álló gyűjtemény is, amely Tardos-Taussig Ármin európai körutazásának lenyomata. Ugyanis felkereste Európa legnagyobb zsidó temetőit, és a számára legérdekesebb sírköveket lerajzolta. Azt hiszem, érdemes volna megfontolni ennek a kollekciónak a feldolgozását egy önálló kötetben. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy a díjnyertes kötet egy csapatmunka eredményeként születhetett meg. Említsük meg a közreműködők nevét: Ábrahám Vera, Bíró-Balogh Tamás, Csizmadia Edit, Fári Irén, Maczelka Noémi, Marosvári Borbála, Szabó Tamás és Zeman Ferenc.