Kiszlév 8-án van a halálozási évfordulója Wahrmann Mórnak, aki a törvény alapján elsőként lett zsidó vallását megtartva országgyűlési képviselő, s ugyancsak ma van a jahrzeitja az első zsidó közjegyzőnek, Weinmann Fülöpnek.
Ez elsőre nem tűnik túl érdekesnek, pedig az.
Weinmann Fülöp halálozási évfordulója. Weinmann Fülöp 1839-ben született az ország keleti felében, Sáros megyében. Jómódű kereskedő családjával 1841-ben Ungvárra költöztek (ezt az 1840-ben elfogadott, a zsidók városi megtelepülését engedélyező törvény alapján tehették), ahol Fülöp beiratkozott a gimnáziumba. Ezt követően az eperjesi jogakadémiára ment, majd 1861-ben, már a bécsi egyetemen szerzett jogi doktorátust. Ahhoz, hogy ügyvéd lehessen, ekkor még – az emancipáció előtt! – a király engedélyére volt szüksége, melyet 1864-ben kapott meg. Ezt követően Debrecenben kezdett ügyvédi praxist. Az emancipációs törvény szentesítését (1867. december 28.) követően ő lett az első zsidó bíró Magyarországon, majd amikor a Magyar Királyságban is újra bevezették a közjegyző intézményét, ő lett az első zsidó közjegyző is, immár Budapesten. A közjegyző feladata, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson. A közjegyző hatáskörébe tartozik többek között közjegyzői okiratok szerkesztése, tanúsítványok kiállítása, hagyatéki eljárások lefolytatása, letétek kezelése. Ez elsőre nem hangzik nagyon izgalmasan, de a végeredmény mégis nagyon fontos. Mivel hagyatéki, aláírás-hitelesítési, letéti stb. ügyekben hozzá járt a Gründerzeit korának pesti zsidó elitje, és őt bízta meg a jogi ügyek ellátásával a Pesti Izraelita Hitközség és szinte az összes korabeli zsidó egylet is, ezért fennmaradt hagyatéka páratlan forrása a korszak történelmének. Hagyatéka Budapest Főváros Levéltárában majdnem tizenkét méternyi iratot tartalmaz. Emlékezzünk ma rá is.

Kiszlév hó 8-án van a Jahrzeitja, halálozási évfordulója Wahrmann Mórnak. Wahrmann Mór nagyapja, az óbudai Wahrmann Izráel, a pesti hitközség első rabbija volt 1796 és 1826 között. Kilenc gyermeke közül Mayer Wolf az 1840-es évek elején textilkereskedést nyitott Pesten, amelybe 1852-ben bevette akkor alig több mint húsz éves fiát is. A fiú, Wahrmann Mór a céget banki tevékenységgel egészítette ki. Emellett 1853-ban társalapítója volt a kereskedelmi érdekvédelemre szakosodott Pesti Lloyd Társulatnak, amely kiadta a Pester Lloyd című német nyelvű napilapot is. Pénzügyi tehetségét több jelentős vállalat és bank, mint a Pannónia Gőzmalom Társaság, az Első Magyar Gépgyár Rt. és az Angol-Magyar Bank létrehozásában is kamatoztatta. Az 1860-as évek elején sorra publikálta cikkeit, amelyekben amellett érvelt, hogy a magyar gazdaságot függetleníteni kell Ausztriától. Az írások felkeltették Deák Ferenc érdeklődését. A „haza atyja” ugyanis az önálló magyar nemzetgazdaság megteremtésében nagy szerepet szánt a zsidó tőkének és vállalkozó kedvnek. Ezért az 1867-es kiegyezés és a zsidók egyenjogúsítása után felkérte Wahrmannt, hogy a választásokon a zsidó nagypolgárság fellegvárának számító pesti Lipótvárosban induljon. Wahrmann Mór 1869-ben a magyar országgyűlés első zsidó vallású képviselője lett, s haláláig, nyolc választási cikluson át képviselte a pesti Lipótvárost. 1872-ben másodmagával ő terjesztette be a Budapestet létrehozó, Pestet, Budát és Óbudát egyesítő törvényt.

​ A parlamentben közkedvelt figuráját 1878-ban így jellemezte a Vasárnapi Újság: „Jóltáplált és kissé középtermet, erősen jellegzetes zsidó vonásokkal. Szemüvegjét és élceit sohase hagyja otthon, s a pénzügyminiszterekkel és a börzeügynökeivel mindig jó lábon áll.”
Politikai karrierje az egész magyar zsidóság sikeres beilleszkedésének szimbólumává vált. A Magyar Zsidó Szemle 1893-ban így emlékezett az első zsidó képviselő politikai debütálására: „csodálatos esemény, hogy a ghetto szülöttje Deák törzskarának legjelesebbjei közt foglalt helyet.”
Persze nem mindenki fogadta ekkora lelkesedéssel a zsidók emancipációja nyomán lehetségessé vált politikai karriert. 1882-ben, a tiszaeszlári vérvádat követő nyáron Wahrmann súlyosan összeszólalkozott képviselőtársával, a politikai antiszemitizmust hirdető Istóczy Győzővel. A dolog addig fajult, hogy Istóczy megütötte Wahrmannt, s a korszellem értelmében ez becsületbeli ügy volt, amit párbajjal volt szokás rendezni. A rövidlátó, köpcös Wahrmann céllövő leckéket vett, végrendelkezett, a közvélemény lázban égett – aztán a párbaj sérülésmentesen ért véget.
Wahrmann a zsidóságát mindvégig megőrizte, és aktívan részt vett a hitközségi életben is. Alelnöke volt az 1868 végén összeült zsidó kongresszusnak, s elnöke a Pesti Izraelita Hitközségnek.
”Wahrmann Mór nagy házat visz és ezt oly magyar szellemben cselekszi, hogy bizony-bizony tanulhatna e tekintetben tőle nem egy highlifemanünk. (…) Nagyon szívesen elmennek az ő ebédjére a főrangú urak, de őt meghívni nem igen van napirenden. Wahrmann Mór azonban ezért el nem búsulja még magát, sem nem igyekszik báróvá lenni. Az akar maradni, aki volt, ki saját erejéből küzdötte föl magát egyszerű, de már akkor is művelt, olvasott banküzletemberből többszörösen milliomos bankárrá…” – írta 1885-ben egy a budapesti társasági életet belülről jól ismerő névtelen szerző az óriási vagyonnal, földbirtokkal, két Andrássy úti bérházzal rendelkező, de nemesi címért soha nem folyamodó Wahrmannról. Wahrmann Mór fiatalon, 1892. november 26-án, (Kiszlév 8-án) mindössze hatvan évesen hunyt el Budapesten.