 A sárga csillag Magyarországon 1944-1945
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a 2B Galéria közös kiállítása Helyszín: 2B Galéria, 1092 Bp. Ráday u.47. 1944 áprilisában Magyarországon csaknem 700.000 ember ruházatán jelent meg a messziről virító hatágú sárga csillag. A megjelölés kiszolgáltatottá, az atrocitások könnyű prédájává tette az érintetteket, s megkönnyítette az élet valamennyi területére kiterjedő zsidóellenes intézkedések végrehajtását. A csillaggal megjelölt emberekről szinte alig maradt ránk fénykép, hiszen a megbélyegzettek nem szívesen álltak kamera elé. A fényképezésre kevés lehetőség volt: a zsidókat egyéb ingóságaikkal együtt fényképezőgépeiktől is megfosztották. Az események is gyorsan követték egymást: a sárga csillag viselőinek túlnyomó többségét, szinte az egész vidéki zsidóságot alig néhány hét múlva gettóba zárták és embertelen körülmények között elszállították az országból. Képmásuk, ha volt is, velük együtt elveszett, semmivé vált. A kiállítás falain többnyire azok arcát láthatjuk, akik túlélték a vészkorszakot. A kiállításon olvasható naplók és visszaemlékezések, korabeli újságcikkek, hirdetmények érzékeltetik, mit éltek át a csillagviselésre kötelezettek, s hogyan reagált a magyar társadalom többsége a törvények alapján zsidónak minősülő polgártársainak megbélyegzésére. Megalázottság, szégyen, félelem, kétségbeesés, ritkábban dac és harag az egyik oldalon – főként közöny, de nem ritkán káröröm, gyűlölet a másikon. Akiben sajnálat, együttérzés ébredt, az a megtorlástól való félelem miatt alig mert ennek kifejezést adni. A sárga csillag bevezetése végzetesen kettészakította a magyar társadalmat s nagy lépés volt a nácik által kitűzött cél, a „végső megoldás”, a zsidóság tulajdontól való megfosztása, kirekesztése, elszigetelése, deportálása és végül meggyilkolása felé. Kurátor: Jalsovszky Katalin
0 Comments
 A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiemelt szerepet szán annak, hogy megismertesse a családi múlthoz, a családi emlékezethez kapcsolódó tevékenységét, kutatásait, gyűjteményét. A mostani kiállítás, folytatva a korábbi képzőművészeti tárlatok koncepcióját, az intézmény gyűjteményének egy-egy darabját mutatja be – a kortárs művészethez való
lehetséges kapcsolódási pontjaikkal. A tárlat a családi/privát fotó jelentésének különböző rétegeit szeretné felfejteni, rávilágítva annak a – személyes és kollektív – történelmi emlékezetben betöltött szerepére. Most a fotótárunk egyik családi albumát tárjuk a nagyközönség elé egy kortárs képzőművész, Tranker Kata szemével „láttatva”. A Hochstädter család történetéről, a családtagok sorsáról nem sokat tudtunk mind ez idáig, fotóalbumuk az 1990-es években került gyűjteményünkbe. A kortárs képzőművészeti installáció és a friss levéltári kutatásunk során felderített tényanyag egymás melletti bemutatásával a családi múlt és a történelem objektív és szubjektív feldolgozásának bonyolult kapcsolatát kívánjuk illusztrálni. TRANKER Kata (1989, Székesfehérvár) 2012-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, a kortárs képzőművészet legfiatalabb generációjának egyik kiemelkedő alakja. A hazai és külföldi egyéni és csoportos kiállítások mellett nemzetközi rezidenciaprogramokon is részt vett, 2014-ben Derkovits Gyula-ösztöndíjban részesült. Munkái megtalálhatók számos hazai és nemzetközi magán- és közgyűjteményben. Az alkotó az Emberi Erőforrások Minisztériumának Derkovits Gyula ösztöndíjasa. Kurátor: Farkas Zsófia  Időszaki kiállítás 2018. október 29 - 2019. április 29 között
A Herendi Porcelánmanufaktúra a magyar zsidóság polgárosodásának egyik fontos színtere volt. Az 1826-ban Stingl Vince által alapított kerámiagyárat Fischer Mór virágoztatta fel és tette világszerte ismertté. Fischer Mór a zsidó származásából fakadó hátrányokat igazi kézműves porcelán-remekekkel feledtette. A magyar arisztokraták készleteinek pótlásával szerzett hírnevet, később különböző külföldi iparkiállításokon nemcsak szakmai elismeréseket nyert el, hanem királyi családok, uralkodók megrendeléseit is. Művészeti törekvései jutalmául 1867-ben nemesi rangot kapott. Termékeivel nemcsak az arisztokraták fényűző asztalait díszítette, hanem a zsidó közösség vallásos szertartásainak kellékeit is porcelánba zárta. Erre tárgyi bizonyítékként szolgálnak a magyar múzeumokban őrzött szédertálak, melyek díszítése igen változatos. A széder este tárgyai mellett több pohár, serleg is készült héber felirattal Herenden. A Manufaktúra 19. századi pénztárkönyvei szerint a kaposvári, székesfehérvári, kismartoni főrabbi, valamint Dr. Samson Raphael Hirsch német rabbi és Dr. Nathan Marcus Adler londoni főrabbi is egy-egy O’Sullivan mintás serleggel gazdagodott az 1860-as években. Munkásságát fiai közül a Kolozsvárott letelepedett Vilmos folytatta, aki porcelánfestödéjében számos judaika tárgyat festett. Műhelyéből kikerült termékek többségét az ún. Cubash mintával díszítette. Ő alapította a kolozsvári neológ hitközséget, feleségével sokat jótékonykodott. Farkasházy Fischer Mór örökségét máig őrzi a Manufaktúra, hiszen a judaika kollekció részeként már mezuzákat és trenderliket is készítenek Herenden. The project titled Childhood? – Children’s Perspectives of the Holocaust – Active Remembrance has been a joint initiative of the Hungarian Jewish Museum and Archives (Budapest), the Anne Frank Stichting (Amsterdam), the Wiener Library for the Study of the Holocaust and Genocide (London) and the Zidovska nabozenska obec v Komárne (Komarno Jewish Community, Slovakia) supported by Europe for Citizens Programme of the European Union. The goal of the project was to explore the documentary traces of 100,000 Hungarian child victims of the Holocaust, to publish findings via a website and an exhibition, and to organize various events commemorating the victims. The list and description of events can be found here. The project website can be accessed at www.saulgyermekei.hu and www.childrenofsaul.com  Koncepció / Concept
Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár / Hungarian Jewish Museum and Archives Saul Gyermekei Emlékprogram / Children of Saul Memorial Project Köszönjük az Európai Bizottság Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynöksége „Europe for Citizens” programjának és Németország Külügyminisztériumának (Auswӓrtiges Amt) támogatását / We are grateful for the support of the Europe for Citizens Programme of the Education, Audiovisual and Culture Executive Agency of the European Commission as well as the Federal Foreign Office of Germany Közreműködött / Partners Anne Frank Stichting, Amsterdam (Anne Frank Alapítvány, Hollandia) Zidovska nabozenska obec v Komárne (Komáromi Zsidó Hitközség, Szlovákia) Wiener Library for the Study of the Holocaust and Genocide (London, UK) Budapesti Holokauszt Múzeum és Oktatási Központ / Budapest Holocaust Museum and Education Center Naményi Ernő Társaság / Naményi Ernő Association United States Holocaust Memorial Museum (Washington DC, USA) Herinnerungscentrum Kamp Westerbork (Hollandia) Guido Abuys, Cseh-Szilárd Eszter, Dr. Csősz László, Dávid Gábor, Dóra Bálint, Anna Julia Flores, Gerő Szandra, Hegyi Béla, Hédi Fanni, Dr. Kádár Gábor, Kelemen Ágnes, Joséphine de Man, José Martin, Menno Metselaar, Ivan Milovanov, Paszternák Tamás, Aline Pennewaard, Dr. Christine Schmidt, Székely-Popescu Noémi, Dr. Toronyi Zsuzsanna, Udvarhelyi Anikó, Dr. Vági Zoltán Források / Sources Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár / Hungarian Jewish Museum and Archives Saul Gyermekei Emlékprogram / Children of Saul Memorial Project Fortepan United States Holocaust Memorial Museum Magángyűjtemények / Private Collections A Munk-Munkácsi család története
"Zsidó múzeumunk nem műkincsek után áhítozó, luxust kedvelő lelkek alkotása, hanem egyenes függvénye a zsidóság egyik fenntartó életelemének: a történelmi világszemléletnek, kifejezője az apákról az utódokra szállott elhivatottság és kiválasztottság gondolatának” – írta 1932-ben a múzeum akkori igazgatója, Munkácsi Ernő. A múltra való emlékezés és emlékeztetés parancsa a zsidó hagyomány egyik tartópillére. A hagyomány átadás-átvételének láncolata Mózes idejétől, a Szináj-hegyi kinyilatkoztatástól megszakítatlan, nemzedékről nemzedékre, mesterről tanítványra öröklődik. Áldások és csapások, üldöztetések és csodás szabadulások emlékét, Izrael népének történetét személyes múltként is megélni a zsidó identitás formáló eleme. A Munk-Munkácsi család háromszáz évnyi története jellegzetes magyarországi zsidó családtörténet, már-már tankönyvi példatár. Ami mégis különlegessé teszi, az az öt nemzedék óta az apákról az utódokra szálló elhivatottság a család emlékeinek – tárgyaknak, iratoknak, fényképeknek és személyes relikviáknak – gyűjtésére és megőrzésére. Az emlékezés és emlékeztetés parancsának megértése és megélése ma is összekapcsolja a szétszórt családtagokat és közösségeket. Zsidó múzeumunk ma ennek a kapcsolattartásnak eszköze, formálója, helyszíne.  A Síp12 Galéria és közösségi tér legújabb tárlata részben folytatja kiállításrendezési koncepciójának hagyományát, és egyúttal szakít is vele. A Hiányjelek és a Saját szoba műveivel ellentétben az Arc–Kép–Más képei kizárólag a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből származnak, de ezúttal is egy kiemelt alkotás szolgál felütésként, kérdésfelvetésként a többi mű értelmezéséhez. Ez a kiemelt műalkotás most egy rabbi betűkből megrajzolt portréja, úgynevezett mikrográfiája. (A képversre emlékeztető ábrázolásmód a zsidó vallásban az emberábrázolás tilalma miatt jött létre.) A mostani kiállítás a zsidó vallás ismert tilalmát – „Ne csinálj magadnak faragott képet, sem bármely alakját annak, mi az égben van, fenn, és ami a földön van, alant, és ami a vízben van, a föld alatt. Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket…” (2Mózes 20:4-5., 5Mózes 5:8-9.) – a huszadik század képzőművészeti és társadalomtörténeti szemszögéből közelíti meg. Az emberalak vagy arc ábrázolását a tárlat tehát olyan szempontból vizsgálja, hogy az itt bemutatott arcképek hogyan jelenítik meg a zsidó identitás hagyományait, feszültségeit, sokrétűségét vagy éppen az identitás hiányát. Hogyan ábrázolják önmagukat a huszadik századi zsidó származású művészek, önábrázolásuk milyen módon vall zsidóságukról? Hogyan függ össze a portré, az emberalak-ábrázolás és az önarckép a zsidó identitás vállalásával (vagy elrejtésével) és tragikumával a huszadik században? A kiállított alkotások első csoportját a század elején készült, a valláshoz és a hagyományhoz köthető portrék alkotják: a jelentős grafikusművész Erdei Viktor, a kisinyovi pogromokat is megörökítő Abel Pann és a zsidó élet mindennapjait megrajzoló Kauffmann Izidor művei. A második csoport képeit a magyar társadalomba asszimilálódott művészek festették: nyakkendős, polgári külsőt mutató, polgári kötődésű – ám igen karakteres arcokat és arckifejezéseket ábrázoló – művek ezek, mint például Scheiber Hugó önarcképe. A harmadik csoport alkotásai a zsidótörvények időszakában és a holokauszt idején születtek. Bálint Endre a szentendrei iskola nonfiguratív ábrázolásmódja mellett visszanyúl a zsidó vallás motívumaihoz, Farkas István, Anna Margit, Vörös Géza művein viszont a maszk, az arctalanság vagy az elidegenedett, megmerevedett arc dominál. Mit jelképez az a gesztus, amely az arcábrázolás helyére az arctalanságot állítja, és ábrázolható-e egyáltalán a trauma, megjeleníthető-e az elidegenedett önkép? Bán Kiss Edit, Gedő Ilka, Lukács Ágnes alkotásai Auschwitz, illetve a gettó képeivel már a trauma ábrázolhatóságának adornói kérdését vetik fel. A kiállítás lezárásaként láthatjuk Valkó László – saját vonásait töredezettnek mutató – önarcképét. A nem sokkal a rendszerváltás előtt, 1982-ben készült mű Pauer Gyula „pszeudo” műveinek hatását hordozza magán, és az önábrázolás kortárs megvalósításának egyik útját jelenti. A kiállításon látható művészek névsora: Anna Margit Bálint Endre Bán Kiss Edit Czóbel Béla Csabai-Ékes Lajos Erdei Viktor Farkas István Földes Lenke Gedő Ilka Gedő Lipót Kaufmann Izidor Kádár Béla Lukács Ágnes Abel Pann Scheiber Hugó Valkó László Vörös Géza Az Arc–Kép–Más. Hagyomány, asszimiláció és trauma a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár portréin című kiállítás 2018. október 25-én, csütörtökön 18 órakor nyílik a Síp 12 Galéria és közösségi térben. Kurátor: Farkas Zsófia művészettörténész  Egy igen ismert és egy szinte ismeretlen huszadik századi női művész alkotásaival folytatja kiállítássorozatát a Síp12 Galéria és közösségi tér. Virginia Woolf Saját szoba című esszéjének témáját továbbgondolva helyeztük egymás mellé két művész valós, illetve elképzelt, vágyott tereit. A téma körüljárásával a budapesti zsidó családból származó és a holokausztban elpusztult Sajó Edit (1913–1944) szinte elfeledett életművének egyik megmaradt darabját szeretnénk több szempontból bemutatni. Sajó Edit „beszélgetőpartnere” Schaár Erzsébet, akinek életműve (életnagyságú szobrai, illetve Utca című alkotása) jól ismert, de munkáit Budapesten rég nem láthatta a közönség. A Saját szoba. Sajó Edit és Schaár Erzsébet alkotói tere című kiállítás 2018. július 3-án, kedden 18 órakor nyílik a Síp utca 12 szám alatt. A kísérőprogramokról hamarosan bővebben! Kurátor: Farkas Zsófi művészettörténész. Helyszín: Síp12 Galéria és közösségi tér A kiállítást megnyitja: Borgos Anna pszichológus, nőtörténész A Dohány utcai zsinagóga épülete melletti árkádok övezte alig ezer négyzetméternyi kert szimbolikus terület a magyarországi zsidó és nemzsidó együttélés történetében. A telek a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján vált közterületté, amikor a városrendezéskor lebontották a zsinagóga mellett álló házat. A Pesti Izraelita Hitközség igényt tartott a telekre, ezért a tervezett lipótvárosi zsinagóga telkét, egy ennél ötször nagyobb belvárosi telket cseréltek el érte. A telek beépítése csak az első világháború után kezdődött meg, amikor a zsidó katonák emlékművének szánt Hősök zsinagógáját, kultúrházat és parkot építettek rá. Az egész területet árkádsorral vették körül, hogy a zsidó közösségi terek nyitottak és átláthatóak legyenek. Az árkádokra a felebaráti szeretetről és a másik megbecsüléséről szóló bibliai idézeteket is terveztek, de ez végül nem valósult meg. A park közepére keleties vízmedencét álmodtak, melyben az ég tükröződhetett volna. A második világháború végén az épületegyüttes és a kert a budapesti gettó része lett, ahol több tízezer ember zsúfolódott össze embertelen körülmények között. A gettó felszabadításakor megfagyott, éhenhalt, az ostrom és a nyilasok brutalitása következtében elpusztult zsidók ezreinek holttestét találták az utcákon. Közülük több, mint kétezret itt, a kertben temettek el. Ismeretlen, azonosíthatatlan hullákat és olyanokat, akiket máig siratnak. A vízmedencés park sírkertté, egy embertelen korszak mementójává vált.
A kertben eltemetettek adatbázisa megtekinthető itt. Új közösségi és kiállítótérrel bővül a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár a Síp utca 12. szám alatt. A Síp12 Galéria és Közösségi Tér 2017-ben nyílt azzal a céllal, hogy szélesebb körben ismertesse meg a kortárs zsidó művészetet és kultúrát, valamint találkozóhelyül szolgáljon az érdeklődők számára. A galéria emeletén lévő kiállítótérben a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményének egy-egy művét szeretnénk bemutatni – a kortárs művészethez való lehetséges kapcsolódási pontjaikkal. A 2017. január 10-én 18 órakor nyíló kiállításunkon Ország Lili Jelek című műve és Fábián Noémi alkotásai között kezdeményezünk párbeszédet. A kiállítás 2018. május 23-ig volt látható.  Buborékok / 5 farost, papír, méhviasz, paraffin 2007 Ország Lili és Fábián Noémi egyaránt a zsidó kultúra írásos hagyománya felől közelít a zsidó identitáshoz, kultúrához, emlékezethez. Mindkét művész alkotásaiban fontos szerepet kap az írás és a kép kapcsolata – a zsidó kultúra írásos jel- és nyomhagyása. Az írásjelek szakrális tartalom helyett mindkettejüknél inkább az írott kultúra jeleként, a múlt roncsoltságának, rétegzettségének szimbólumaként jelennek meg, gesztusszerű elemként. Míg Ország Lili művei a kollektív emlékezet „mementói”, addig Fábián Noémi a személyes múlt feldolgozására helyezi a hangsúlyt. A Zsidó Levéltár Héber betűk című kiadványa a gyűjteményünkben található művek és tárgyak héber felirataival foglalkozik, kiállításunk tehát egy, már megkezdett kutatáshoz is kapcsolódik, ezúttal a képzőművészet eszközeivel. Ország Lili (1926–1978) Ungváron született Oesterreicher Lívia néven. A második világháború alatt, a deportálásból megmenekülve, Budapesten bujkált hamis papírokkal. A külföldi utazásai során felfedezett történelmi és művészeti emlékek alapvetően határozták meg műveinek motívumvilágát: így például az 1959-ben megismert prágai zsidó temető, illetve az 1966-os izraeli út, ahol először találkozott a Siratófallal. Útjai során a különböző korok és kultúrák egymásra rakódott köveiben és rétegeiben találta meg azokat az elemeket, amelyeket később a saját maga alkotta falakra festett. A hatvanas évek elején jelentek meg művein a héber írásjelek, betűtöredékek. Fábián Noémi 1968-ban született Egerben, 1994-ben végzett az Iparművészeti Főiskola textilszakán. 1994-óta tanít a Budai Rajz- és Szakközépiskolában, 1998-óta pedig a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Több budapesti kiállítóhelyen volt önálló kiállítása (Fiatal Művészek Klubja, Stúdió galéria, Mű-Terem Kiállító, Vigadó Galéria, Bartók 32 Galéria, Vízivárosi Galéria, Nyitott Műhely Galéria, Óbudai Társaskör Galéria, Raiffeisen Galéria), de kiállított Németországban, Izraelben és Olaszországban is. Többnyire viasztáblákra ír, így „hagyja hátra” a „múltból átmentett”, olvashatatlanná tett – szent szövegként, naplóbejegyzésként, fohászként is felfogható – üzeneteket, gondolatokat.  Lenyomat / 3 farost, méhviasz, paraffin, tus 2008 Kurátor Farkas Zsófia művészettörténész Megnyitó időpontja 2018. január 10. 18h Helyszín Síp 12. Galéria. Cím: 1175 Síp u. 12. A kiállításhoz kapcsolódó programjaink voltak:
2018. május 23. (szerda) 18:00 Finisszázs és katalógus bemutató 18 órától Böröcz László a 2B Galéria vezetője Fábián Noémivel közösen, vele párbeszédben fogja körbevezetni az érdeklődőket. Ezután borozással és katalóguslapozgatással búcsúzunk a kiállítástól és a művektől. 2018. április 22. (vasárnap) 10:00 - 12:00 Titkos küldetés a múzeumban Fábián Noémi különleges technikájú képeinek viaszrétegei alatt titkok rejtőznek. Gyere és fejtsd meg velünk ezeket a rejtvényeket! Játékmesterek és titokőrzők: Dancz Vera múzeumpedagógus és Farkas Zsófia, a kiállítás kurátora. A foglalkozás ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amelyet a sip12@milev.hu emailcímre várunk április 19-ig. A programra 6 éves kortól várjuk a gyerekeket és szüleiket! 2018. március 8. (csütörtök) 18 óra Farkas Zsófia Kurátori tárlatvezetése a Hiányjelek című kiállításon A síp12 Galériában nemrég nyílt kiállításhoz kapcsolódóan ez alkalommal a kiállítás kurátora, Farkas Zsófia tart tárlatvezetést. Helyszín: síp12 Galéria és Közösségi Tér. 2018. március 10. (vasárnap) 10 óra - 12 óra Titkos küldetés a múzeumban Fábián Noémi különleges technikájú képeinek viaszrétegei alatt titkok rejtőznek. Ha alaposan körülnézel a galériánkban, titkos üzenetekre és tárgyakra bukkanhatsz a fiókok mélyén, a könyvespolc mögött, a lépcső alatti titkos szobában, vagy akár a plafonon is. Gyere és fejtsd meg velünk ezeket a rejtvényeket! Március 11-én vasárnap együtt keresgélünk, kutatunk, nyomozunk! A játék után mi magunk is titkos alkotásokat készítünk. Kipróbáljuk, hogyan lehet kézműves papírt készíteni, amelynek rétegeibe mindenféle titkot rejtünk el az utókor számára: kavicsot, homokot, fűszálat, megfejthetetlen üzeneteket és múltbeli képeket -- és természetesen senkinek nem áruljuk el a megfejtést! Játékmesterek és titokőrzők: Dancz Vera és György Gabriella múzeumpedagógusok A foglalkozás ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amelyet a sip12@milev.hu emailcímre várunk március 8-ig. A programra 5 éves kortól várjuk a gyerekeket és szüleiket! 2018. március 25. (vasárnap) 10 óra - 13 óra Vonalgubanc - múzeumpedagógia gyerekeknek Fábián Noémivel A síp12 Galériában nemrég nyílt kiállításhoz kapcsolódóan, a kiállító művész Fábián Noémi tart foglalkozást két alkalommal. A foglalkozás ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amelyet a sip12@milev.hu-ra várunk január 31-ig. A foglalkozásra 6-16 éves korig várunk gyerekeket. Helyszín: síp12 Galéria és Közösségi Tér. Korábbi programok: 2018. február. 22. (csütörtök) 18 óra Héber betűk A síp12 Galéria nemrég nyílt kiállításán Ország Lili és Fábián Noémi művei láthatók, akiknek munkásságában egyaránt fontos szerepet kap az írás és a kép kapcsolata. A héber betűk jelentéséről Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsanna muzeológus, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója tart előadást. Helyszín: síp12 Galéria és Közösségi Tér. 2018. február 4. (vasárnap) 10 óra -13 óra Vonalgubanc - múzeumpedagógia gyerekeknek Fábián Noémivel A síp12 Galériában nemrég nyílt kiállításhoz kapcsolódóan, a kiállító művész Fábián Noémi tart foglalkozást két alkalommal. A foglalkozás ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amelyet a sip12@milev.hu-ra várunk március 20-ig. 2018. február 18. (vasárnap) 10 óra -13 óra Hangképek - múzeumpedagógia felnőtteknek Fábián Noémivel A síp12 Galériában nemrég nyílt kiállításhoz kapcsolódóan, a kiállító művész Fábián Noémi tart foglalkozást két alkalommal. A foglalkozás ingyenes, de regisztrációhoz kötött, amelyet a sp12@milev.hu-ra várunk január 31-ig. Helyszín: síp12 Galéria és Közösségi Tér. Vándorkiállítás a zsidó imáról, értékekről, hagyományról, jelenről és jövőről  2015-ben új, könnyen elérhető és a közösségi párbeszéd formálása szempontjából jól használható vándorkiállítást szervezünk. A kiállítást kész, kompakt formában, egy lakókocsi berendezett terében valósítjuk meg. A lakókocsi könnyen eljuttatható minden érdeklődő közösséghez és a hozzá kapcsolódó kültéri installációs elemekkel nyitott, azonnal működő időszaki kiállítást nyújt. A lakókocsiban tervezett kiállítás a zsidó istenszolgálat központi elemének, az Amida imának a tartalmát ismerteti tárgyakkal, további interpretációk bemutatásával. Az Amida (más néven: Smone eszré, vagy tizennyolc áldás) ima része a reggeli, a délutáni, és az esti imarendnek is. Az Amida szó jelentése arra utal, hogy az imát állva, Jeruzsálem felé fordulva kell elmondani. A szöveg hétköznap tizenkilenc áldásból áll, s e tizenkilenc áldás gyakorlatilag felöleli az alapvető zsidó értékeket, rajtuk keresztül bemutatható a tradicionális zsidó gondolkodásmód úgy, hogy a jól megválasztott tárgyakkal mindezt a magyarországi zsidó kultúrtörténetbe ágyazva tudjuk bemutatni. Koncepció, szövegek: Darvas István rabbi, Toronyi Zsuzsanna muzeológus Múzeumpedagógia: Dancz Vera Látványterv, grafika: Seres Tamás, Agócs Írisz (Artista Művek) A kiállítás a Néprajzi Múzeum MaDok programjának lakókocsijában valósul meg. A kiállítás facebook oldala: https://www.facebook.com/amidaexhibition/ |
Tartalom:A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiállításai Categories |
RSS Feed