A Náznánfalvi fa zsinagóga elméleti rekonstrukciója

“Ezen írás állítson emléket dr. Balázs Györgynek és dr. Löwy Ferencnek, akik nélkül nem maradt volna tárgyi emlékünk Erdély legrégebbi zsinagógája után.”

​A 18. századi Erdélyben Gyulafehérvár után a második legnagyobb hitközség a náznánfalvai volt. Marosvásárhelyen – más királyi városokhoz hasonlóan – nem élhettek zsidók, így azok a város külterületén, a Barcsay család náznánfalvi birtokán telepedtek le. Az 1753-as népszámlálás adatai szerint a zsidó közösséget 24 adóköteles zsidó férfi alkotta az ide tartozó marosszentkirályi és folyfalvai zsidókkal együtt mely 200-300 személyt is jelenthetett. A zsidók marosvásárhelyi letelepedésének 19. század közepi engedélyezése folytán a közösség fokozatosan fogyatkozott, ezt igazolja az 1850-es etnikai népszámlálás mely Marosszentkirály esetében 112 míg Náznánfalva esetében 47 zsidót írt össze, mely szám alapján nem láthatunk nővekvő népességet az 1753-as adathoz képest.[1] Végül az 1910-es évekre teljesen elnéptelenedett. Más forrás szerint, 1920-ban még 5 zsidó élt Náznán.[2]
A náznánfalvai zsidók 1747-ben építették zsinagógájukat. Özvegy Barcsay Lászlóné, született Keresztúri Borbála a fából készült templom felépítését telek adománnyal támogatta. Iránta érzett háláját és II. József uralkodó felé tanúsított lojalitását kifejezendő a közösség két fa táblát helyezett el a zsinagógában.

​A kívülről korántsem hivalkodó, pajta szerű építményhez a freskók között megbúvó szöveg szerint 1785-ben hozzá építtetett  az akkori hitközségi elnök, Mózes Izsák Frankl. Ugyanekkor kerülhettek fel a festmények is a falakra.[1], [2]

A közösség első ismert rabbijai Léb b. Mózes és Léb b. Ábrahám rabbik, később pedig Benjámin Zeév Wolf (1764-77) rabbi volt, aki leveleiben Náznánfalva rabbijaként hivatkozik magára, de ő volt az Erdélyi és Gyulafehérvári főrabbi is.
A Magyarországon egyedülálló fa zsinagógára egy levél már 1910-ben felhívta a frissen alapított Zsidó Múzeum figyelmét, de maga a helyi hitközség elnöke Diamanstein Samu is írt levelet Pestre 1918 áprilisában. Ennek a levélnek a címzettje a MOB-volt (Műemlékek Országos bizottsága) és a levél tárgyában az akkor 220 éves zsinagógára műemlékvédelmet kérnek, és pénz arra, hogy meg tudják őrizni azt, mivel a 8 család aki még akkor ott élt nem tudja fenntartani az épületet. Csatolva küldtek több fotót az épületről, de mára sajnos csak egy az eddig általunk nem ismert másik orátió II. Józsefért fényképe volt fellelhető a MOB levéltárában. A bizottság válasza az ország körülményeire és az anyagi helyzetre való tekintettel nemleges volt, de biztatásúl közölték, hogy ha megfelelő lesz a körülmény, lépni fognak az ügyben.[1] Maga Kós Károly a kor neves erdélyi építésze is fellépett az épület érdekében: hogy ha nem tesz valamit a magyar zsidóság, akkor a páratlan emlék meg fog semmisülni.[2] Sajnos megmentésnek a lehetősége a trianoni békeszerződést követően meghiúsult. Erdély elcsatolása ez időszakban teljesen lehetetlenné tette a megovást, és mire a II. bécsi döntés megszületett (1940), a visszatérő marosszéki járásában található, addigra több mint 200 éve álló, Magyarország egyetlen fa zsinagógájaként számontartott épület összedőlt. Erre a hírre érkezett Balázs György Náznánfalvára. A Libanon folyóiratba megjelent cikke szerint 8 db fa panelt vonaton hozott fel Pestre a zsidó múzeum számára.

Az expedíció

A megmentett fa panelek begyüjtését feltételezhetően a Marosvásárhelyi hitközség kivitelezte szorosan Löwy Ferenc gondozása alatt, ezt onnan lehet feltételezni, hogy a múzeum Balázs György Székelyföldi útjaihoz Löwy Ferenc segítségét kérték továbbá a levéltár leltár könyvében a fa panelek ajándékozójaként Löwy Ferenc rabbi és a hitközség van megadva. Még ebben az évben több ízben járhatott Balázs György Löwy-nél, a szombatosokkal kapcsolatos anyaggyűjtés ügyében, és amely útra a náznánfalvi panelek megszerzése után került sor az 1941-es év Októberében.
A fa panelek felhozatala vonaton történt, amelyre 1941. Április 30.án került sor. Marosvásárhelyen maga Balázs György adta fel a 91 kg súlyú megnevezése szerin régi festett deszkákat, majd a Nyugati pályaudvarba érkezvén a Múzeum vette át és szállította a Síp utca 12-be a fennmaradt szállítólevél tanulsága szerint.[1]
A fentebb említett két fa orátió táblákról először Eisler Mátyás kolozsvári főrabbi tudósít, majd Balázs György szerint azok még 1941-ben is egy marosvásárhelyi múzeumban voltak, de innentől kezdve nem tudni róluk semmit, feltételezhetően a Második Világháború alatt elvesztek vagy megsemmisültek. Viszont fontos levelezés fedezhető fel róla a múzeumunk 1941-ben keletkezett iratai között. Több helyen tévesen márványtábláknak írják le őket, de az, hogy ezek fából készültek szintén       kiderül a levélből.
Miután a  Magyar Zsidó Múzeumba beérkezett a megmentett fa panelek 1941 Áprilisában, a Múzeum kérte 1941. Augusztus 10-ei levelében  hogy a két orátio is kerüljön Pestre. Viszont a Marosvásárhelyi hitközség válasza megpecsételte a táblák sorsát. Közlik, hogy a hitközség képviselőtestülete nem adja át a táblákat. Ennek okát eképpen fogalmazták meg:
(...) A mostani háború tapasztalatai arra intenek, hogy célszerűbb, ha ilyen értékek nincsenek egyetlen helyen összpontosítva, kitéve a légi támadás veszélyének. (...)[2]
Marosvásárhely 1941. Augusztus. 4.
A 10-ei válaszlevélben kéri a múzeum, ha a táblák nem, legalább fotót küldjenek róla. Erre válasz levelet, vagy a fotókat nem találtunk, viszont Löwy Ferenc rabbi írásában megjelent az egyik orátió és az épület külső felvétele.

Fazsinagógák

A fa zsinagóga mint olyan, a Lengyel-Litván unió fennálásának időszakából a XVII. századból származnak. Ezek első példányai a zabludowói és a nasielski zsinagógák, melyeknek belső díszítése 1640-es évektől kezdődően egyre gyarapodott. Az ez idő tájt épült templomokon több erkély, melléképület mint beit midras (tanház), és az egymásra épülő tornyok már-már, az épület kastély jellegét erősítve emelkedtek a magasba. Esetükben, mint Náznánfalván a festés nem az épület elkészültével jött létre, hanem későbbi időkben fokozatosan  kerültek a deszkákra. Az épület külső puritanizmusa egy túlméretezett pajtára, míg belülről egy színes és rendkívül figuratív díszítőelemekkel tarkított mesevilágra emlékeztet.[1] Talán a leghíresebb fényképről fennmaradt falfestmény a chodorowi zsinagógában volt található, mely mennyezetének rekonstrukciója megtalálható az Izraeli Beth Hatefutsoth múzeumban. Itt olyan jelenetek, figurák voltak megtalálhatóak, egészen 1714-től kezdődően, melyeket a középeurópai közösség hallomásból sem ismerhetett. A közép-európai közösségek általában  a párban lévő  Juda oroszlánjait alkalmazták a tóraszekrény felett, azonban chodorowi-ban nyulak, medvék, emberi kezek – melyek hímzést készítenek – sárkányok, egyébiránt egy oroszlán és egy unikornis harca, vagy éppen a zodiákus csillagjegyek is megtalálhatóak.[2] A zodiákus jegyek használata szintén a lengyel fa templomokban jellemző, majd pedig a jóval későbbi XIX. századi romániai Moldova területén található több helyen, zsinagógák jellemző díszévé válnak, például az 1840-ben épült szeretvásári zsinagóga mennyezetén.
A környéken egyezéseket keresve más zsidó szakrális épületekkel nem igen járhatunk sikerrel, mivel ha volt is ilyen nem maradt fent semmilyen formában, ellentétben a marosvásárhelyi Szent Mihály arkangyal fa templommal. Az épület elődje 1750-ben épült és a görög és román ortodox közösség párhuzamosan használta az épületet. A görög ortodoxok számbeli fölénye miatt  román gyülekezet kiszorult és jellemzően a Marosszentkirály részét képező Egerszegre jártak imádkozni. Ez fontos tény, mivel ekkor már állt a náznáni zsinagóga így tehát láthatták és behatással lehetett a saját templomuk kinézetére amelyet 1793-ben emeltek és a mai napig nagy részt eredeti állapotában kímélt meg a történelem. Fontos leszögezni, hogy arra irányulóan nincs bizonyiték, hogy a zsidó és a román ortodox közösségnek lett volna bármilyen kapcsolata, de az analógiák a Szent Mihály arkangyal temploma és a Náznánfalvi zsinagógával felfedezhetőek, úgy mint: A templom belső fala és mennyezete hasonló kialakításban áll a zsinagógával: a fal és a mennyezet találkozásánál patkó alakban találkozik ahogy ezt a náznáni blső képünknél is megfigyelhetjük, továbbá az alap szín melyre a festések kerültek ég kék színű mind a két épület esetében.

A náznánfalvi zsinagóga elméleti rekonstrukciója

​A náznánfalvi zsinagóga Balázs György által elhozott darabjaiból ez idáig 5 darabot ismertünk. Négy darab deszka a tórafülke, azaz az Aron haKodes felett vagy maga a tóra fülke belső része volt, de erre választ még  Balázs György se tudott pontos választ adni. 

אויהי 
בנסע הארון ויאמר משה
קומה יי ויפצו איביך וינסו
משנאיך מפניך בכי מציון תצא
תורה ודבר יי מירושלם
ברוך שנתן תורה לעמו ישראל
בקדשתו

És történt, midőn a frigyláda elindult, mondotta Móse: Fel, Isten, szóródjanak szét ellenségeid és meneküljenek gyűlölőid színed elől. (4Mózes 10:35) 
Mert Ciónból indult ki a Tóra és Isten szava Jerusálájimból. Áldassék, aki a törvényt adta népének, Izraelnek, az Ő szentségében. (Jesája 2:3)

​ 
גובנחה
יאמר שובה יי רבבות
 אלפי ישראל דקומה יי
למנוחתך אתה וארון עזך
כהניך ילבשו צדק וחסידיך
ירננו בעבור דוד עבדך אל
תשב פני משיחך הכי לקח טוב
נתתי לכם תורתי אל תעזובו
 [ועץ חיים היא למחזיקים בה ותומכיה
מאשר זדרכיה דרכי נעם וכל נתיבותיה שלום]
חהשיבנו יי אליך ונשובה
חדש ימינו כקדם

Midőn pedig nyugvóhelyére tért [a frigyláda], mondotta: térj be Isten ismét Izrael ezreinek miriádjai közé. (4Mózes 10:36) 
Emelkedj Isten, nyugvóhelyedre, Te és legyőzhetetlenséged frigyládája. Papjaid öltsenek igazságot és akik szeretnek, ujjongjanak. Dávid szolgád kedvéért, ne utasítsd el felkented megjelenését. (Zsoltár 132:8) 
Mert jó tant adtam nektek, Tórámat el ne hagyjátok. (Példabeszédek könyve 4:2) 
Az élet fája ez azoknak, kik ragaszkodnak hozzá és akik erősítik, boldogok. (Példabeszédek könyve 3:18) 
Útjai a kellem útjai és ösvényei mind: a béke. (Példabeszédek könyve 3:17) 
Vezess vissza Isten, Magadhoz és megérjük megtérésünket, újítsd meg napjainkat, amint hajdanában. (Siralmak 5:21) 

A ויהי-val (és volt) kezdődő jobb oldal rész tetején egy madár formája bontakozik ki szájában olajággal. Ennek jelentése nem egyértelmű, lehetséges, hogy pusztán csak díszítő motívumként van jelen, és nincs mögötte jelentés, viszont Balázs György írása alapján párban voltak, valószínűleg elkopott a másik oldalon lévő madár. Erre példát peczeniżyni zsinagógában találunk.[1] A szöveg alján elhelyezkedő nagyjából merőleges vonalban a madarakkal, két szökkenő szarvas, akiknek mára csak a szarvuk részleteit lehet kivenni. Az öt darabból egy a Marosvásárhelyi Zsidó Múzeumban van kiállítva, amelyet a Magyar Zsidó Múzeum adott kölcsön, hogy az ottani hitközség emlékezetét segítsen megőrizni. Ezen három darab héber szó szerepel rajta és egy szimbólum mely mindegyik csillagképnél azonós módón volt elrendezve, fehér alapon piros festékkel a szöveg, ahogy ezt a képeken láthatjuk:

כסליו
מזל קשת

Lefordítva a szavakat, legelőször kiszlév hónapját olvashatjuk, ezután azt, hogy  nyilas csillagkép, majd alatta egy alig kivehető nyílvessző látható mely a kiszlév hónap szimbóluma, a nyilast hivatott jelképezni. Sajnos nem ismerjük a többi csillagjegy kinézetét, de a fentebb említett khodorowi zodiákus freskó példaként szolgálhat a náznánfalvaira.[1]  Balázs György Libanonban folyóíratban megjelent beszámolójában említ még két megmentett zodiákus jegyet, megjegyzi, eléggé rossz állapotban, egy bak képét mutatja, a harmadikon jól kivehető a két halnak a képe, előbbi Tévét míg az utóbbi Ádár hónap jelképe. Sajnálatos módon a halak csillagképet nem találtuk meg ezidáig, viszont a bak égöv előkerült.

Az "új" elemek

A múzeumi raktárrevízió során, a zsinagóga padlásán, a keresztgerendára helyezett pallón ismerős héber írást fedeztünk fel. Levettük a 3 db 180 cm hosszú 20 cm széles fa pallókat, össze hasonlítottuk a kiállításban lévő írással, amelyek színvilága és írás módja megegyezett. A három darab pallón az alábbi négy darab egymástól elkülönülő idézet olvasható. Az alábbi kép szerinti elhelyezésében az alább fordítással ellátva közöljük a héber szövegeket.

---

Jegyzetek

[1] Varga E. Árpád, Erdély etnikai és felekezeti statisztikája ( https://varga.adatbank.ro/?pg=3&action=etnik&id=1095 )
(1850-1992)
[2] Cohen, Yitzchok Yosef: Sages of Transylvania 1630-1944. (Kohen, Jicchak Joszef: Chachmé Transzilvania [5]490-[5]704.), Machon Yerusalayim, 5749. 273.p.
[1]  Magyar Zsidó Lexikonban (1929, szerk. Újvári Péter) 640p.
[2] Izraelita Irodalmi Társulat, 1901-es évkönyv, dr. Eisler Mátyás, Az erdélyi Országos Fő rabbik, 233p. 
[1] MOB: Náznánfalva [egykori Maros-Torda vm.; Borzásszeg, Nazna]
– fából készült zsinagóga 1918/319
[2]https://adt.arcanum.com/hu/view/MagyarEpitomuveszet_2018/?query=n%C3%A1zn%C3%A1nfalva+zsinag%C3%B3ga+&pg=364&layout=s
Balázs György: A náznánfalvi fazsinagóga, Libanon 6. 1941, 4. szám
[1] https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_muzeumi_iratok_ev_szerint_1941/?pg=159&layout=s
[2] https://library.hungaricana.hu/hu/view/mioi_muzeumi_iratok_ev_szerint_1941/?pg=147&layout=s
 [1] Libanon, 1941, 4. szám, Balázs György: A náznánfalvi fazsinagóga
[2] https://cja.huji.ac.il/browser.php?mode=set&id=22144
​[1] https://cja.huji.ac.il/wpc/browser.php?mode=alone&id=233152
​[1]https://cja.huji.ac.il/browser.php?mode=alone&id=233131