Politzer Saga. Kiegészítő tartalmak a kiállításhoz
Politzer Saga 1: Eisik története
A film szövege:
A Politzer család története az 1700-as évek elejéig követhető vissza. Csehország északi vidékén éltek, lenvászonnal kereskedtek.
A zsidóknak nem ment jól a sorsuk VI. Károly uralkodása alatt. Csak kis helységekben tűrték meg őket, nem maradhattak sokáig ugyanazon a helyen, nem jó kedvükből vándoroltak annyit. Így került a család Politzba.
Eisiknek 1740 körül kellett elhagynia Politzot, méghozzá nem önszántából. Tudni kell ehhez, hogy annyira szépen hegedült, hogy ilyenkor ablaka alatt kisebbfajta tömeg gyűlt össze a hallgatókból. Egy molnár, aki éppen szemben lakott, néha meg is kérte Eisiket, játsszon neki. Egy péntek késő délután a molnár megint arra kérte Eisiket, hogy játsszon neki. Ő azt válaszolta, hogy péntek van, a szombat bejövetele előtt, ilyenkor már tilos hegedülni. A molnár csak kötötte az ebet a karóhoz, mire Eisik kidobta a házból. A molnár dühében elrohant a paphoz és bepanaszolta. A pap jelentette az esetet Prágának, ahol szigorú vizsgálatot rendeltek el. A molnár időközben megbánta az egészet és kibékült Eisikkel. Úgy látszott, elsimult a dolog, de a Prágából küldött hivatalos személyek már úton voltak, elfogják a bűnöst, és végrehajtsák rajtja az ítéletet. A molnár, akit értesítettek, könyörgött Eisiknek, hogy még az éjszaka meneküljön el. Eisik ezért fogta magát, motyóba kötötte a holmiját és a hegedűjét és nekiindult a sötét éjszakának, ment toronyiránt, fogalma sem volt, hová…
Vándorlása során annyit tudott keresni a hegedüléssel, hogy nem kellett éheznie. Így jutott el Nikolsburgba, ahol az édesanyjának rokonai éltek. Egyikük befogadta, másikuk bevette társnak az üzletébe, és néha magával is vitte az üzleti útjaira, volt, hogy „egészen Magyarországig”. Közel lakott hozzá egy horvát cserzőmester, akinek a lánya lassanként beleszeretett a zsidó hegedűsbe. Eisik rábeszélte a lányt, hogy térjen be zsidónak, ezután egy környékbeli rabbi megeskette őket és kettesben nagy titokban elhagyták a falut, ahol olyan jó dolguk volt.
A lány apja vigasztalhatatlan volt, azonnal üldözni kezdte a fiatalokat, feljelentést tett ellene mind az egyházi, mind a világi bíróságoknál. A fiatal pár ekkor Magyarországra jött, meghatározott cél nélkül. Először Pozsonyba aztán Zemplén megyébe mentek, de sehol nem találtak nyugalmat. Az após mindenhol felkutatta a lakóhelyüket, így gyorsan kellett mindig tovább kellett költözniük. Az állandó vándorlás során egyre újabb gyerekeik születtek, Wolf, a legidősebb, azután jött Moritz, azután Gerson, és egy lány, Hava. A lány születése után meghalt Eisik felesége, ez a szegény, hűséges asszony. Eisik tovább vándorolt az országban, majd mivel néhány rokona Köpcsényben élt, végül oda ment, és feleségül vett egy fiatal özvegyet.
A köpcsényi hitközség egyike volt annak a néhány zsidó hitközségnek, melyeket Esterházy herceg telepített le a birtokain – zsidók ekkoriban nem lakhattak akárhol, csak olyan földesurak birtokain, akik ezt lehetővé tették. Esterházy herceg megengedte a kicsi közösségnek, hogy saját házaik legyenek, zsinagógát, rituális fürdőt és temetőt építsenek. Rabbit is választhattak, aki a felmerülő problémákra az ősi törvények alapján kereste a megoldást.
II. József uralkodásának tíz éve a 18. század végén döntő jelentőségű változásokat indított el a magyarországi zsidók életében. Ő rendelte el, hogy a zsidók családneveket viseljenek, ezért lett Eisik utódainak neve a morvaországi település után Politzer. Eisiket Köpcsényben már Eisik Politzer néven ismerték. Legidősebb fia, Wolf korán elhagyta a szülői házat és egy pozsonyi kereskedőhöz szegődött tanoncnak. Moritz, a második fiú egy felcserhez került tanoncnak, és Moise Boder néven keresett orvos lett belőle.
A Politzer család története az 1700-as évek elejéig követhető vissza. Csehország északi vidékén éltek, lenvászonnal kereskedtek.
A zsidóknak nem ment jól a sorsuk VI. Károly uralkodása alatt. Csak kis helységekben tűrték meg őket, nem maradhattak sokáig ugyanazon a helyen, nem jó kedvükből vándoroltak annyit. Így került a család Politzba.
Eisiknek 1740 körül kellett elhagynia Politzot, méghozzá nem önszántából. Tudni kell ehhez, hogy annyira szépen hegedült, hogy ilyenkor ablaka alatt kisebbfajta tömeg gyűlt össze a hallgatókból. Egy molnár, aki éppen szemben lakott, néha meg is kérte Eisiket, játsszon neki. Egy péntek késő délután a molnár megint arra kérte Eisiket, hogy játsszon neki. Ő azt válaszolta, hogy péntek van, a szombat bejövetele előtt, ilyenkor már tilos hegedülni. A molnár csak kötötte az ebet a karóhoz, mire Eisik kidobta a házból. A molnár dühében elrohant a paphoz és bepanaszolta. A pap jelentette az esetet Prágának, ahol szigorú vizsgálatot rendeltek el. A molnár időközben megbánta az egészet és kibékült Eisikkel. Úgy látszott, elsimult a dolog, de a Prágából küldött hivatalos személyek már úton voltak, elfogják a bűnöst, és végrehajtsák rajtja az ítéletet. A molnár, akit értesítettek, könyörgött Eisiknek, hogy még az éjszaka meneküljön el. Eisik ezért fogta magát, motyóba kötötte a holmiját és a hegedűjét és nekiindult a sötét éjszakának, ment toronyiránt, fogalma sem volt, hová…
Vándorlása során annyit tudott keresni a hegedüléssel, hogy nem kellett éheznie. Így jutott el Nikolsburgba, ahol az édesanyjának rokonai éltek. Egyikük befogadta, másikuk bevette társnak az üzletébe, és néha magával is vitte az üzleti útjaira, volt, hogy „egészen Magyarországig”. Közel lakott hozzá egy horvát cserzőmester, akinek a lánya lassanként beleszeretett a zsidó hegedűsbe. Eisik rábeszélte a lányt, hogy térjen be zsidónak, ezután egy környékbeli rabbi megeskette őket és kettesben nagy titokban elhagyták a falut, ahol olyan jó dolguk volt.
A lány apja vigasztalhatatlan volt, azonnal üldözni kezdte a fiatalokat, feljelentést tett ellene mind az egyházi, mind a világi bíróságoknál. A fiatal pár ekkor Magyarországra jött, meghatározott cél nélkül. Először Pozsonyba aztán Zemplén megyébe mentek, de sehol nem találtak nyugalmat. Az após mindenhol felkutatta a lakóhelyüket, így gyorsan kellett mindig tovább kellett költözniük. Az állandó vándorlás során egyre újabb gyerekeik születtek, Wolf, a legidősebb, azután jött Moritz, azután Gerson, és egy lány, Hava. A lány születése után meghalt Eisik felesége, ez a szegény, hűséges asszony. Eisik tovább vándorolt az országban, majd mivel néhány rokona Köpcsényben élt, végül oda ment, és feleségül vett egy fiatal özvegyet.
A köpcsényi hitközség egyike volt annak a néhány zsidó hitközségnek, melyeket Esterházy herceg telepített le a birtokain – zsidók ekkoriban nem lakhattak akárhol, csak olyan földesurak birtokain, akik ezt lehetővé tették. Esterházy herceg megengedte a kicsi közösségnek, hogy saját házaik legyenek, zsinagógát, rituális fürdőt és temetőt építsenek. Rabbit is választhattak, aki a felmerülő problémákra az ősi törvények alapján kereste a megoldást.
II. József uralkodásának tíz éve a 18. század végén döntő jelentőségű változásokat indított el a magyarországi zsidók életében. Ő rendelte el, hogy a zsidók családneveket viseljenek, ezért lett Eisik utódainak neve a morvaországi település után Politzer. Eisiket Köpcsényben már Eisik Politzer néven ismerték. Legidősebb fia, Wolf korán elhagyta a szülői házat és egy pozsonyi kereskedőhöz szegődött tanoncnak. Moritz, a második fiú egy felcserhez került tanoncnak, és Moise Boder néven keresett orvos lett belőle.
Eisik alakja
Eisik Politzerről természetesen nem maradt fent hitelt érdemlő ábrázolás , hiszen jóval a fényképezés feltalálása előtt élt, és portré-festmény pedig nem készült róla. Alakjának megelevenítéséhez olyan ábrázolást kellett keresni, ami abból a korszakból, arról a területről származik, ahol ő élt, és hasonló társadalmi státuszú személyt ábrázol.
A Magyar Nemzeti Múzeumban van egy 1808-ban készített kézirat, Johann Pacsich "Volkstrachten zu Kittsee in der Wieselburger gespanschaft nach der Natur", melyben tíz színes kis vízfestmény mutatja be a Köpcsény környékén élők viseletét. A kéziratot 1907-ben, az Archaeológiai Értesítőben ismertette Szendrey János. A Magyar Zsidó Múzeum munkatársai 1933-ban lemásoltatták a sorozat két, zsidókat ábrázoló képét - innen rendelkezünk a színes képekkel. Ezt a figurát alapul véve rajzolta meg a figurát Nosek László.
A Magyar Nemzeti Múzeumban van egy 1808-ban készített kézirat, Johann Pacsich "Volkstrachten zu Kittsee in der Wieselburger gespanschaft nach der Natur", melyben tíz színes kis vízfestmény mutatja be a Köpcsény környékén élők viseletét. A kéziratot 1907-ben, az Archaeológiai Értesítőben ismertette Szendrey János. A Magyar Zsidó Múzeum munkatársai 1933-ban lemásoltatták a sorozat két, zsidókat ábrázoló képét - innen rendelkezünk a színes képekkel. Ezt a figurát alapul véve rajzolta meg a figurát Nosek László.
A helyszínek
Eisik élete során Politzból Nikolsburgba, Köpcsénybe, majd Sátoraljaújhelyre és vissza Köpcsénybe vándorolt, a családi krónika szerint jórészt gyalogszerrel. Ennek az állandó vándorlásnak, a közel 1700 megtett kilométernek érzékeltetésére használtuk a Habsburg Birodalom Első Katonai Felmérésének (1763-1790) gyönyörűen megrajzolt térképszelvényeit.
Az eredeti ma az Osztrák Állami Levéltárban van, de digitalizált változata elérhető, nézegethető innen: www.mapire.eu
Az eredeti ma az Osztrák Állami Levéltárban van, de digitalizált változata elérhető, nézegethető innen: www.mapire.eu
Források a fikcióban
A filmben szó esik az Esterházy uradalom területén lévő zsidó közösségekről, a "hétközségről" (héberül: séva kehilot), amik a földesúr engedélyével, a közösségekkel kötött szerződés értelmében létesülhettek, s melyek egyike volt történetünk helyszíne, Köpcsény is. Sajnos a szerződés nincs a gyűjteményünkben, van viszont egy védlevél Löbl Mózes részére a szomszédos Lakompakról, ami ugyan kicsit későbbi (1825-ben kelt), de mégis helyénvalónak éreztük, hogy ezt helyezzük az általunk megrajzolt Esterházy herceg kezébe. A falon II. József portréja nézi a jelenetet - az ő reformjairól is szó esik a filmben.
A korabeli zsidó életút helyszíneit a rohonci (ma: Rechnitz, Austria) hevra kadisa jegyzőkönyvének címlapján lévő tollrajzok alapján alkottuk meg. A hevrakönyv ma az Österreichisches Jüdisches Museum, Eisenstadt gyűjteményében van.
A korabeli zsidó életút helyszíneit a rohonci (ma: Rechnitz, Austria) hevra kadisa jegyzőkönyvének címlapján lévő tollrajzok alapján alkottuk meg. A hevrakönyv ma az Österreichisches Jüdisches Museum, Eisenstadt gyűjteményében van.
Politzer Saga 2: Rachel története
A film szövege:
Eisik második fiával Moritz Politzerrel folytatódik a történetünk, aki Moische Boder néven nagyon keresett orvos lett Köpcsényben.
A szomszédos földesúr, Pálffy gróf annyira bízott benne, hogy gyakran saját kocsiját küldte érte, és beajánlotta a gazdag bécsi zsidó bankárnak, Arnsteinnek is. Nem csoda, hogy Moritz Politzer orvosi szolgálatait a gazdag pozsonyi zsidók is igénybe vették, hiszen a fiatal orvos képességeinek híre messze földre eljutott. Moritz Pozsonyban gyakran felkereste Moses Leitersdorfert, a gazdag nagykereskedőt, itt ismerkedett meg nevelt lányával, Rachel Kaiserrel.
Rachel eredetileg egy Josef Kaiser nevű zalaegerszegi könyvárusnak volt egyetlen lánya. Kaisernek volt három idősebb fia is, akik közül a legidősebb kivándorolt Amerikába, ahol hatalmas vagyonra tett szert.
Ő a családban mindenkit arra buzdított, hogy keresztelkedjen ki, és vándoroljon ki mindenki Amerikába. Josef Kaiser és két fia végül megkeresztelkedtek, de a kis Rachel hallani sem akart róla, és egy éjszaka elmenekült az apai házból egy környéken lakó családhoz.
A helyi katolikus egyház azonban Ráchel lelki üdvösségét is a szívén viselte, pert indított érte. A rokonságnak és a zalaegeszegi zsidóknak ez nem tetszett. Per kezdődött, amely végül is a császári udvarig jutott. Ferenc császár végül úgy határozott, hogy a lány maga dönthessen a kérdésről.
Ez úgy történt, hogy Zalaegerszegen egymással szemben, egy-egy sorban felállították a keresztény és a zsidó polgárokat, Rachelnek felolvasták az ítéletet, és felszólították, hogy arra az oldalra álljon, amelyiknek a hitét követni akarja. Rahel a zsidóság mellett döntött, a jelen lévő rabbi megáldotta a fiatal lányt, hogy a leszármazottai jó és boldog emberek legyenek.
A Pozsonyban élő Moses Leitersdorfer örökbe fogadta Rachelt, és a lehető leggondosabb nevelést adta neki. Több kérője is akadt, közülük Rachel a tehetséges, fiatal orvost, Moise Badert választotta. 1795 körül összeházasodtak. A házasság boldognak és termékenynek bizonyult. Rachel 1797-ben adott életet első gyermekének, aki az Abraham nevet kapta. A következő években született Sabl, aztán Hava, végül Philipp és Schmule. Sajnos, nem élvezhették sokáig a szép családi életet a köpcsényi Politzer házban.
Napóleon seregei keresztül söpörtek Ausztria és Magyarország területein is. Napóleon katonái, mint akkoriban minden hadsereg, a lakosság kifosztásával egészítette ki a zsoldját. Rengeteg szenvedést és nélkülözést okoztak a lakosságnak. Mivel a zsidók ebben az időszakban még nem birtokolhattak földet, a tehetősebb zsidók a vagyonukat áruban, pénzben, aranyban és ékszerben tartalékolták. A zsidók rosszakarói hamar hozzájuk irányították a francia katonákat. Rahel Politzer abban az időben a legkisebb gyermekével volt várandós. Férje sejtette, hogy mi következik, ha a franciák Köpcsénybe érkeznek, ezért egy éjszaka titokban elásta az értéktárgyait anélkül, hogy bárkinek is szólt volna.
Amitől tartott, bekövetkezett. A francia katonák közül néhányat hozzájuk is beszállásoltak, akik pénzt és értéktárgyakat követeltek tőle. A franciák nem hitték, hogy nincs semmije, feldúlták a pincét, az ott tárolt bort megitták. Egy részeg, brutális katona puskatussal fejbe verte. A híres orvos elvesztette az eszméletét, és másnapra meghalt. A gyerekek elárvultak, a derék asszony pedig ott állt a szülés előtt, koldusszegényen.
A franciák kivonulása után sokan próbálták segíteni őket, de szegény Rachel nagy ínségben élt a gyermekeivel. Megmaradt ugyan a ház, és a Leitersdorfer rokonok támogatták őket. Rachel ügyesen kézimunkázott, ezzel keresett valamennyi pénzt. Ez a nagyszerű asszony napközben ellátta a háztartást, az éjszakát általában a lányával együtt végigdolgozták, hogy megkeressék a kenyérre valót. A szerencsétlenség betetőzéseként egy éjszaka tűz ütött ki, és a tető egy része leégett. Az a hír járta, hogy gyújtogatás történt, mert egyesek abban reménykedtek, hogy a hamu alatt megtalálják az elrejtett kincseket. Szegény asszonynak nemsokára el kellett adnia a házat.
Legidősebb gyermekét, Ábrahámot, a bécsi Arnstein bankár magával vitte Bécsbe és földmérőnek képeztette ki.
Eisik második fiával Moritz Politzerrel folytatódik a történetünk, aki Moische Boder néven nagyon keresett orvos lett Köpcsényben.
A szomszédos földesúr, Pálffy gróf annyira bízott benne, hogy gyakran saját kocsiját küldte érte, és beajánlotta a gazdag bécsi zsidó bankárnak, Arnsteinnek is. Nem csoda, hogy Moritz Politzer orvosi szolgálatait a gazdag pozsonyi zsidók is igénybe vették, hiszen a fiatal orvos képességeinek híre messze földre eljutott. Moritz Pozsonyban gyakran felkereste Moses Leitersdorfert, a gazdag nagykereskedőt, itt ismerkedett meg nevelt lányával, Rachel Kaiserrel.
Rachel eredetileg egy Josef Kaiser nevű zalaegerszegi könyvárusnak volt egyetlen lánya. Kaisernek volt három idősebb fia is, akik közül a legidősebb kivándorolt Amerikába, ahol hatalmas vagyonra tett szert.
Ő a családban mindenkit arra buzdított, hogy keresztelkedjen ki, és vándoroljon ki mindenki Amerikába. Josef Kaiser és két fia végül megkeresztelkedtek, de a kis Rachel hallani sem akart róla, és egy éjszaka elmenekült az apai házból egy környéken lakó családhoz.
A helyi katolikus egyház azonban Ráchel lelki üdvösségét is a szívén viselte, pert indított érte. A rokonságnak és a zalaegeszegi zsidóknak ez nem tetszett. Per kezdődött, amely végül is a császári udvarig jutott. Ferenc császár végül úgy határozott, hogy a lány maga dönthessen a kérdésről.
Ez úgy történt, hogy Zalaegerszegen egymással szemben, egy-egy sorban felállították a keresztény és a zsidó polgárokat, Rachelnek felolvasták az ítéletet, és felszólították, hogy arra az oldalra álljon, amelyiknek a hitét követni akarja. Rahel a zsidóság mellett döntött, a jelen lévő rabbi megáldotta a fiatal lányt, hogy a leszármazottai jó és boldog emberek legyenek.
A Pozsonyban élő Moses Leitersdorfer örökbe fogadta Rachelt, és a lehető leggondosabb nevelést adta neki. Több kérője is akadt, közülük Rachel a tehetséges, fiatal orvost, Moise Badert választotta. 1795 körül összeházasodtak. A házasság boldognak és termékenynek bizonyult. Rachel 1797-ben adott életet első gyermekének, aki az Abraham nevet kapta. A következő években született Sabl, aztán Hava, végül Philipp és Schmule. Sajnos, nem élvezhették sokáig a szép családi életet a köpcsényi Politzer házban.
Napóleon seregei keresztül söpörtek Ausztria és Magyarország területein is. Napóleon katonái, mint akkoriban minden hadsereg, a lakosság kifosztásával egészítette ki a zsoldját. Rengeteg szenvedést és nélkülözést okoztak a lakosságnak. Mivel a zsidók ebben az időszakban még nem birtokolhattak földet, a tehetősebb zsidók a vagyonukat áruban, pénzben, aranyban és ékszerben tartalékolták. A zsidók rosszakarói hamar hozzájuk irányították a francia katonákat. Rahel Politzer abban az időben a legkisebb gyermekével volt várandós. Férje sejtette, hogy mi következik, ha a franciák Köpcsénybe érkeznek, ezért egy éjszaka titokban elásta az értéktárgyait anélkül, hogy bárkinek is szólt volna.
Amitől tartott, bekövetkezett. A francia katonák közül néhányat hozzájuk is beszállásoltak, akik pénzt és értéktárgyakat követeltek tőle. A franciák nem hitték, hogy nincs semmije, feldúlták a pincét, az ott tárolt bort megitták. Egy részeg, brutális katona puskatussal fejbe verte. A híres orvos elvesztette az eszméletét, és másnapra meghalt. A gyerekek elárvultak, a derék asszony pedig ott állt a szülés előtt, koldusszegényen.
A franciák kivonulása után sokan próbálták segíteni őket, de szegény Rachel nagy ínségben élt a gyermekeivel. Megmaradt ugyan a ház, és a Leitersdorfer rokonok támogatták őket. Rachel ügyesen kézimunkázott, ezzel keresett valamennyi pénzt. Ez a nagyszerű asszony napközben ellátta a háztartást, az éjszakát általában a lányával együtt végigdolgozták, hogy megkeressék a kenyérre valót. A szerencsétlenség betetőzéseként egy éjszaka tűz ütött ki, és a tető egy része leégett. Az a hír járta, hogy gyújtogatás történt, mert egyesek abban reménykedtek, hogy a hamu alatt megtalálják az elrejtett kincseket. Szegény asszonynak nemsokára el kellett adnia a házat.
Legidősebb gyermekét, Ábrahámot, a bécsi Arnstein bankár magával vitte Bécsbe és földmérőnek képeztette ki.
Rachel és környezete
A családi legenda szerint Rachelt a családja kitérése után a jómódú Leitersdorfer család fogadta be és nevelte fel Bécsben. Gyűjteményünkben őrzünk egy apró, nőknek készült imakönyvet, mely a Leitersdorfer családhoz köthető - ezért a film vizuális világának megteremtéséhez ezt az imakönyvet használtuk fő forrásként.
Az imakönyvet a címlappal szemközti dedikációs oldal bejegyzése szerint Koppel ben Jirmija Broda ajándékozta jegyajándékul menyasszonyának, Gitl bat Zavel Leitersdorfnak 1750–51-ben. Gitl családja eredetileg Kismartonból, a mai Eisenstadtból származott, majd a 18. század elején Bécsbe költöztek. 1758-ban Gitl apja kiváltságlevelet kapott Mária Teréziától. A gazdag család megrendelésére több illusztrált kézirat készült, mert a gazdag zsidó családokban a könyvnyomtatás felfedezése után is szokás maradt a kéziratos, illusztrált luxus–imakönyvek használata. A mindössze huszonhét pergamenlapot tartalmazó kis imakönyvecskében tíz színes festett kép van. A könyvet Mesullam Ziml másolta és illusztrálta Polnán, 1750-51-ben. Neki más gyűjteményekből több műve is ismert, elsősorban bécsi megrendelésekre dolgozott az 1700-as évek első felében.
Az imakönyvet a címlappal szemközti dedikációs oldal bejegyzése szerint Koppel ben Jirmija Broda ajándékozta jegyajándékul menyasszonyának, Gitl bat Zavel Leitersdorfnak 1750–51-ben. Gitl családja eredetileg Kismartonból, a mai Eisenstadtból származott, majd a 18. század elején Bécsbe költöztek. 1758-ban Gitl apja kiváltságlevelet kapott Mária Teréziától. A gazdag család megrendelésére több illusztrált kézirat készült, mert a gazdag zsidó családokban a könyvnyomtatás felfedezése után is szokás maradt a kéziratos, illusztrált luxus–imakönyvek használata. A mindössze huszonhét pergamenlapot tartalmazó kis imakönyvecskében tíz színes festett kép van. A könyvet Mesullam Ziml másolta és illusztrálta Polnán, 1750-51-ben. Neki más gyűjteményekből több műve is ismert, elsősorban bécsi megrendelésekre dolgozott az 1700-as évek első felében.
Helyszínek: az Arnstein szalon
Mose Boder orvosként kapcsolatban állt a gazdag bécsi udvari szállító és bankár Arnstein családdal is. Boder társadalmi elismertségét ezért Fanny von Arnstein szalonjának vizuális felidézésével illusztráltuk.
A kép egy ismeretlen festő vízfestménye a bécsi Zsidó Múzeum gyűjteményéből, és Fanny von Arnstein bécsi Hoher Markton lévő szalonját ábrázolja 1820 után. Az eredeti, a bécsi állandó kiállításban látható képen a híres családtagok nem szerepelnek, őket csak a filmes fantázia illesztette a képbe. Ily módon áttételesen lehetőségünk nyílt megidézni a korszak méltán híres zsidó nőalakját, Fanny von Arnsteint, akinek szalonjában találkozott a korszak felvilágosodást hirdető elitje. A Bécsi Kongresszus (1813) idején vendége volt Wellington, Talleyrand, Schlegel, és a berlini szalonjáról ismert Rahel Varnhagen is a férjével.
Fanny és nővére Caecilie az Arnstein és Eskeles bankház alapítóihoz mentek feleségül. Berlinben nevelkedtek, ahonnan a felvilágosodás eszméi és a szalonélet megteremtése mellett más, Bécsben addig ismeretlen szokásokat is hoztak: 1814-ben Fanny állított elsőként karácsonyfát a császárvárosban.
A film végén megtudjuk, hogy legidősebb fiát, Ábrahámot Arnstein báró karolta fel, vitte magával Bécsbe, hogy földmérőnek képeztesse ki.
A kép egy ismeretlen festő vízfestménye a bécsi Zsidó Múzeum gyűjteményéből, és Fanny von Arnstein bécsi Hoher Markton lévő szalonját ábrázolja 1820 után. Az eredeti, a bécsi állandó kiállításban látható képen a híres családtagok nem szerepelnek, őket csak a filmes fantázia illesztette a képbe. Ily módon áttételesen lehetőségünk nyílt megidézni a korszak méltán híres zsidó nőalakját, Fanny von Arnsteint, akinek szalonjában találkozott a korszak felvilágosodást hirdető elitje. A Bécsi Kongresszus (1813) idején vendége volt Wellington, Talleyrand, Schlegel, és a berlini szalonjáról ismert Rahel Varnhagen is a férjével.
Fanny és nővére Caecilie az Arnstein és Eskeles bankház alapítóihoz mentek feleségül. Berlinben nevelkedtek, ahonnan a felvilágosodás eszméi és a szalonélet megteremtése mellett más, Bécsben addig ismeretlen szokásokat is hoztak: 1814-ben Fanny állított elsőként karácsonyfát a császárvárosban.
A film végén megtudjuk, hogy legidősebb fiát, Ábrahámot Arnstein báró karolta fel, vitte magával Bécsbe, hogy földmérőnek képeztesse ki.
Politzer Saga 3: Politzer Ábrahám és 14 gyermeke
A film szövege:
Ráchel legidősebb gyermekét, Ábrahámot, a bécsi Arnstein bankár magával vitte Bécsbe és földmérőnek képeztette ki.
Szabad napjain többnyire gyalog ment el Köpcsénybe, hogy megossza édesanyjával és testvéreivel azt a néhány falatot, amit sikerült félretennie. Abraham tovább folytatta földmérői tanulmányait, és úgy látszott, hogy a sokat szenvedett Politzer családra derűsebb napok virradnak, amikor hirtelen új csapás sújtott le rájuk. I. Ferenc császár egy dekrétumában megtiltotta a zsidóknak a földmérői tanulmányok folytatását. Abraham Politzer tanácstalan volt a kétségbeejtő helyzetben. Jótevője, Arnstein is éppen akkor halt meg. A jövő kilátástalannak tűnt számára. Gyalog ment Magyarországra.
Üres zsebbel és üres hassal ért Pestre, ahol megtudta, hogy a közeli Pécelen a zsidó közösség tanítót keres. Odasietett, jelentkezett és megkapta az állást. Kapott egy fekvőhelyet az előimádkozónál, másik zsidó családnál kosztolhatott. Azokon a napokon, amikor a tanító is ott étkezett, mindig a legolcsóbb étel, bab került az asztalra. Így élte a fiatal éveit ez a tehetséges, előkelő házban felnőtt fiatalember. Az anyjától és a testvéreitől kapott levelek sem javították hangulatát. Édesanyja panaszkodott a nagy ínségről, a pénz értéke az egy ötödére esett vissza, ennek következtében rettenetes szegénység jött el.
Nagybátyja, Wolf Politzer ezenközben élénk kereskedelmet folytatott Dél-Magyarországon, Erdélyben és Szlavóniában. Üzleti útjain gyakran találkozott egy Jakob Hay nevű kereskedővel. Lassacskán bizalmi viszony alakult ki köztük, és hogy ne legyenek egymás konkurenciája, közös üzletekbe fogtak. A tranzakciók száma és mérete egyre nőtt, így szükségessé vált egy olyan személy alkalmazása, aki levelez és könyvel.
Ekkor jutott eszébe Wolf Politzernek, hogy van egy unokaöccse, aki Bécsben tanult. Éppen vásár volt Pesten, ahol sok üzletember megfordult, és akadt valaki, aki ismerte a péceli Aber Politzer tanítót. Wolf megüzente neki, keresse fel Pesten, az Országúton lévő szállásán. Ez volt a fordulópont Ábrahám életében. Wolf Politzer és Jakob Hay éppen ebédnél ültek, amikor belépett egy sápadt, sovány, mezítlábas fiatalember, aki Aber Politzerként mutatkozott be. Rögtön rendeltek neki is egy ebédet, amelynek a kiéhezett tanító nagy mohósággal látott neki. Ebéd után Wolf tetőtől talpig felöltöztette – így már egészen más benyomást keltett, csinos, karcsú fiatalember lett belőle. Aber Politzer majdnem olyan gyorsan írt, mint ahogy beszélt, fogalmazványai választékosak voltak, és a kézírása igen szép. Jakob Hay idősebb lánya, Golde mély rokonszenvet érzett iránta, ami lassan kölcsönös szerelemmé érett. Jakob Hay gyakorlati érzéke és okossága azt súgta, hogy a tudás és a szorgalmas munka többet ér a pénznél, és így boldogan adta feleségül Golde lányát a szegény tanítóhoz. Jól számított, és döntését soha nem bánta meg…
Golde és Aber a házasságkötésük után egy ízlésesen berendezett kis boltot nyitottak az Alföldön található Irsán. Végtelen szorgalmuk szerény megélhetést biztosított nekik. Golde irányította a háztartást, Aber pedig üzleti urakra járt. 1825-ben megszületett az első gyermekük, Moritz, majd sorban Illés, Ignác, Leni, Rudolf, Bernát, Mihály, Ádám, Farkas, Fülöp, Sámi, Rozi, Sali, Zsigmond és Gusztáv. Mire a legkisebb megszületett 1846-ban, a legnagyobb már meg is nősült, így szegény Golde sosem láthatta együtt mind a tizennégy gyermekét. Egyszer a tíz fiú azzal lepte meg édesanyját, hogy készíttettek neki egy közös képet.
Politzerék csendben élték a vidéki magyar zsidók átlagos életét, melynek békéjét a középkori állapotokat felidéző járvány, a kolera megjelenése szakította meg. A járvány hihetetlen gyorsasággal terjedt el az országban. A község elöljárósága szigorú karantént vezetett be: mély és széles árkot ástak a település köré, amin nem kelhetett át senki. Vasvillával felfegyverkezett parasztok és polgárok álltak ott őrt éjjel és nappal. A szigorú intézkedéseknek hála, Irsán hamarosan megszűnt a járvány, mely az egész országban közel negyedmillió áldozatot követelt.
Miközben Politzerék csendben élték a vidéki magyar zsidók átlagos életét, akkorát változott a világ, hogy az még Irsáról is észrevehető volt. A régi korlátozások közül egyre többet eltöröltek el,a zsidók egyenjogúsításáról, magyarosodásáról írtak a lapok, és 1847-től már vasút kötötte össze Irsát a fővárossal. Az 1848-as forradalom néhány csatája szó szerint a szemük előtt zajlott, – és mindennek komoly hatása volt a gyerekeik életére. Aber ezt már nem érhette meg, mindössze 57 éves korában, 1854-ben meghalt.
Ráchel legidősebb gyermekét, Ábrahámot, a bécsi Arnstein bankár magával vitte Bécsbe és földmérőnek képeztette ki.
Szabad napjain többnyire gyalog ment el Köpcsénybe, hogy megossza édesanyjával és testvéreivel azt a néhány falatot, amit sikerült félretennie. Abraham tovább folytatta földmérői tanulmányait, és úgy látszott, hogy a sokat szenvedett Politzer családra derűsebb napok virradnak, amikor hirtelen új csapás sújtott le rájuk. I. Ferenc császár egy dekrétumában megtiltotta a zsidóknak a földmérői tanulmányok folytatását. Abraham Politzer tanácstalan volt a kétségbeejtő helyzetben. Jótevője, Arnstein is éppen akkor halt meg. A jövő kilátástalannak tűnt számára. Gyalog ment Magyarországra.
Üres zsebbel és üres hassal ért Pestre, ahol megtudta, hogy a közeli Pécelen a zsidó közösség tanítót keres. Odasietett, jelentkezett és megkapta az állást. Kapott egy fekvőhelyet az előimádkozónál, másik zsidó családnál kosztolhatott. Azokon a napokon, amikor a tanító is ott étkezett, mindig a legolcsóbb étel, bab került az asztalra. Így élte a fiatal éveit ez a tehetséges, előkelő házban felnőtt fiatalember. Az anyjától és a testvéreitől kapott levelek sem javították hangulatát. Édesanyja panaszkodott a nagy ínségről, a pénz értéke az egy ötödére esett vissza, ennek következtében rettenetes szegénység jött el.
Nagybátyja, Wolf Politzer ezenközben élénk kereskedelmet folytatott Dél-Magyarországon, Erdélyben és Szlavóniában. Üzleti útjain gyakran találkozott egy Jakob Hay nevű kereskedővel. Lassacskán bizalmi viszony alakult ki köztük, és hogy ne legyenek egymás konkurenciája, közös üzletekbe fogtak. A tranzakciók száma és mérete egyre nőtt, így szükségessé vált egy olyan személy alkalmazása, aki levelez és könyvel.
Ekkor jutott eszébe Wolf Politzernek, hogy van egy unokaöccse, aki Bécsben tanult. Éppen vásár volt Pesten, ahol sok üzletember megfordult, és akadt valaki, aki ismerte a péceli Aber Politzer tanítót. Wolf megüzente neki, keresse fel Pesten, az Országúton lévő szállásán. Ez volt a fordulópont Ábrahám életében. Wolf Politzer és Jakob Hay éppen ebédnél ültek, amikor belépett egy sápadt, sovány, mezítlábas fiatalember, aki Aber Politzerként mutatkozott be. Rögtön rendeltek neki is egy ebédet, amelynek a kiéhezett tanító nagy mohósággal látott neki. Ebéd után Wolf tetőtől talpig felöltöztette – így már egészen más benyomást keltett, csinos, karcsú fiatalember lett belőle. Aber Politzer majdnem olyan gyorsan írt, mint ahogy beszélt, fogalmazványai választékosak voltak, és a kézírása igen szép. Jakob Hay idősebb lánya, Golde mély rokonszenvet érzett iránta, ami lassan kölcsönös szerelemmé érett. Jakob Hay gyakorlati érzéke és okossága azt súgta, hogy a tudás és a szorgalmas munka többet ér a pénznél, és így boldogan adta feleségül Golde lányát a szegény tanítóhoz. Jól számított, és döntését soha nem bánta meg…
Golde és Aber a házasságkötésük után egy ízlésesen berendezett kis boltot nyitottak az Alföldön található Irsán. Végtelen szorgalmuk szerény megélhetést biztosított nekik. Golde irányította a háztartást, Aber pedig üzleti urakra járt. 1825-ben megszületett az első gyermekük, Moritz, majd sorban Illés, Ignác, Leni, Rudolf, Bernát, Mihály, Ádám, Farkas, Fülöp, Sámi, Rozi, Sali, Zsigmond és Gusztáv. Mire a legkisebb megszületett 1846-ban, a legnagyobb már meg is nősült, így szegény Golde sosem láthatta együtt mind a tizennégy gyermekét. Egyszer a tíz fiú azzal lepte meg édesanyját, hogy készíttettek neki egy közös képet.
Politzerék csendben élték a vidéki magyar zsidók átlagos életét, melynek békéjét a középkori állapotokat felidéző járvány, a kolera megjelenése szakította meg. A járvány hihetetlen gyorsasággal terjedt el az országban. A község elöljárósága szigorú karantént vezetett be: mély és széles árkot ástak a település köré, amin nem kelhetett át senki. Vasvillával felfegyverkezett parasztok és polgárok álltak ott őrt éjjel és nappal. A szigorú intézkedéseknek hála, Irsán hamarosan megszűnt a járvány, mely az egész országban közel negyedmillió áldozatot követelt.
Miközben Politzerék csendben élték a vidéki magyar zsidók átlagos életét, akkorát változott a világ, hogy az még Irsáról is észrevehető volt. A régi korlátozások közül egyre többet eltöröltek el,a zsidók egyenjogúsításáról, magyarosodásáról írtak a lapok, és 1847-től már vasút kötötte össze Irsát a fővárossal. Az 1848-as forradalom néhány csatája szó szerint a szemük előtt zajlott, – és mindennek komoly hatása volt a gyerekeik életére. Aber ezt már nem érhette meg, mindössze 57 éves korában, 1854-ben meghalt.
Hogyan lett Ábrahám tanító Pécelen?
"Üres zsebbel és üres hassal ért Pestre, ahol megtudta, hogy a közeli Pécelen a zsidó közösség tanítót keres."
Hogyan tudta meg? Elment a pesti zsidó élet központjába, a Király utca és az Országút (ma: Károly körút) sarkán álló Orczy házba, ahol az Orczy kávéházban volt az úgynevezett tanító-börze. Vámbéry Ármin így ír róla:
„Ebben a piszkos, a legkülönbözőbb dohánynemek füstjétől illatos helyiségben tarka sokadságban tolongott egymás hátán a városi és falusi zsidóság, mely feketekávéját szürcsölte, vagy fülsiketítő lármát csapott, ádáz taglejtésekkel beszélve és kiabálva. Délután egy és négy óra között a legpokolabb volt a tolongás és a lárma a pedagógusoknak e börzéjén, ez volt az általános találkozás legfőbb ideje. Egy félreeső padon ültek a facér tanítók és szorongva lesték az ügynökök szemejárását, amikor kivált a tömegből és a vevővel, jobban mondva a jövendőbeli principálissal, megállt a pad előtt, szemlét tartott a jelölteken. Szorongó szívvel, mély megszégyenüléssel, órák hosszat üldögéltem én e padokon, több, egymásra következő délutánon át.” (Vámbéry Ármin)
"Üres zsebbel és üres hassal ért Pestre, ahol megtudta, hogy a közeli Pécelen a zsidó közösség tanítót keres."
Hogyan tudta meg? Elment a pesti zsidó élet központjába, a Király utca és az Országút (ma: Károly körút) sarkán álló Orczy házba, ahol az Orczy kávéházban volt az úgynevezett tanító-börze. Vámbéry Ármin így ír róla:
„Ebben a piszkos, a legkülönbözőbb dohánynemek füstjétől illatos helyiségben tarka sokadságban tolongott egymás hátán a városi és falusi zsidóság, mely feketekávéját szürcsölte, vagy fülsiketítő lármát csapott, ádáz taglejtésekkel beszélve és kiabálva. Délután egy és négy óra között a legpokolabb volt a tolongás és a lárma a pedagógusoknak e börzéjén, ez volt az általános találkozás legfőbb ideje. Egy félreeső padon ültek a facér tanítók és szorongva lesték az ügynökök szemejárását, amikor kivált a tömegből és a vevővel, jobban mondva a jövendőbeli principálissal, megállt a pad előtt, szemlét tartott a jelölteken. Szorongó szívvel, mély megszégyenüléssel, órák hosszat üldögéltem én e padokon, több, egymásra következő délutánon át.” (Vámbéry Ármin)
A pesti vásárok
Ábrahám pesti bolyongását az akkori legjelentősebb vásárokat hirdető metszet használatával tettük elképzelhetővé. A kép - melyben Ábrahám alakját színesben láthatjuk - a Vasárnapi Újságban jelent meg, éveken keresztül, mindig az aktuális vásárok hirdetéseként. 1859 márciusában a József napi vásárt, júniusban a Medárd napi vásárt, augusztusban a János napi, míg novemberben a Lipót napi vásárt hirdette ugyanaz a kép.
Szépírás - héber írás
Politzer Ábrahám karrierjének fellendülését annak köszönhette, hogy „majdnem olyan gyorsan írt, ahogyan beszélt, fogalmazványai választékosak voltak, és a kézírása igen szép.” A modernizálódó, nagyvárosi zsidó életet élő közösségben megváltozott a kézírás jelentősége is. A fejlettebb kereskedelmi kapcsolatok komoly adminisztrációt igényeltek, de a biedermeier polgári élet is új jelenségeket hívott életre: a naplók, emlékkönyvek, egymás közötti levelezés mind megkövetelték az esztétikus, rendezett írást. A nem szakrális célú szövegeket ekkor még jellemzően héber kurzív betűkkel, általában németül, a német helyesírás szabályainak megfelelően írták. A korszak zsidó oktatása ezért komoly hangsúlyt fektetett a szépírás oktatására, és ez a későbbiekben megélhetési forrásul is szolgálhatott: 1848-ban a Pesten élő 3274 családfő közül 11 kereste kenyerét szépírással ugyanakkor, amikor Politzer Ábrahám Irsán írnokoskodott.
A filmben Lövényi József pesti szépírástanár héber szépírás mintalapjait használtuk – ez 1854 és 1860 között több kiadást is megért, és gyűjteményünkben is őrzünk belőle egy példányt. (Levéltárunk régi héber kurzív olvasás tanítását célzó workshopjain ugyanezt használjuk ma is!) A mintalapok elérhetőek innen.
A filmben Lövényi József pesti szépírástanár héber szépírás mintalapjait használtuk – ez 1854 és 1860 között több kiadást is megért, és gyűjteményünkben is őrzünk belőle egy példányt. (Levéltárunk régi héber kurzív olvasás tanítását célzó workshopjain ugyanezt használjuk ma is!) A mintalapok elérhetőek innen.
Politzer Ábrahám halála
Politzer Ábrahám 1854-ben, mindössze 57 éves korában meghalt. A tizennégy gyermekes családfő halálának jelenetét az Óbudai Chevra Kadisa Halotti emlékkönyvének nyitó illusztrációjával elevenítettük meg. Johann Tallner 1834-ben készült vízfestményén Jákob halálát ábrázolta, amint fiaitól körülvéve fekszik halottas ágyán.
(Az Óbudai Chevra Kadisa Halotti emlékkönyve. Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, 64.1061. A könyv adatlapja elérhető innen. )
(Az Óbudai Chevra Kadisa Halotti emlékkönyve. Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, 64.1061. A könyv adatlapja elérhető innen. )
Politzer Saga 4: Illés története
A film szövege:
Mire Politzer Ábrahám gyermekei felnőttek, nagyot változott a világ, és egyre több féle életpályát kínált.
Ábrahám második gyermeke Illés, akit az apa a legintelligensebb és legokosabb embernek tartott felcseperedvén Pestre ment, és beiratkozott a piarista gimnáziumba. Miután sikeresen leérettségizett, Bécsbe ment, hogy köpcsényi nagyapjához hasonlóan ő is orvos lehessen. Nagy buzgalommal vetette magát tanulmányaiba, melyből csak az 1848-as bécsi forradalom híre zökkentette ki.
Testvérei közül Móric ekkor már nős volt, Ignác mézeskalácsosnak tanult, Rudolf terménykereskedőként élt Cegléden, Ádám pedig a gimnázium első osztályát végezte.
A bécsi forradalom kitörésének a híre 1848. március 13-án a nagy aggodalommal töltötte el a szülőket Irsán. Illésért aggódtak, de aztán levél érkezett tőle, melyben tudtatta, hogy csatlakozott a diáklégióhoz, amelynek az a feladata, hogy Bécsben, a győztes forradalom színhelyén fenntartsák a rendet. Két nappal a bécsi forradalom kitörése után Pesten is kivívták a szabadságot egy vértelen forradalommal. A magyar forradalom első napjaiban több városban, így Pozsonyban és Pesten is zsidóellenes tüntetések, zavargások robbantak ki.
Ennek ellenére a zsidók többsége, így a Politzer család is osztozott az egész nép lelkesedésében. Az első hónapok nyugodtan teltek el, és semmi nem mutatott arra a nagy változásra, amely Magyarországon végbement. A szünidő kezdetekor Illés is hazatért Bécsből. A gárdista egyenruha, a kék, magas nyakú zubbony, a féloldalasan viselt calabriai sapka, és a kard, amelyet Ignác büszkén viselt az oldalán, különösen imponált a családnak, nem is beszélve az érdekes történetekről, amiket mesélt.
Nemsokára híre jött, hogy a császári erők hadra keltek, hogy letörjék a forradalmat. A gyorsan rekrutálódó magyar nemzetőr hadseregben sok zsidó is részt vett, becslések szerint közel húszezren. Fontos szerepet kaptak a hadsereg ellátásában és felszerelésében, és feltűnően sokan voltak tábori orvosok és sebészek. Illés orvosi tudását a gyakorlatban is ki akarta próbálni, ezért sok más társához hasonlóan ő is belépett a hadseregbe, és a nagyváradi laktanyába került katonaorvosként. Az akkor ismert legmodernebb eljárásokkal kötések százait rakta fel és számos műtétet hajtott végre. A sebesüléseikből lábadozó katonák között tífuszjárvány tört ki, amit Illés is elkapott, és csak a csodának köszönhető, hogy felépült belőle.
Azon a télen elkezdődött a beszállásolással kapcsolatos szenvedés is, hiszen akkoriban a katonaságot még magánházaknál szállásolták el. Politzer Ábrahám ekkor, - mint annak idején nagyapja Köpcsényben – minden ezüsttárgyat elásott a kertben. A császári csapatok Budáról bombázták Pestet. Számos pesti család a veszély elől menekülve elhagyta a várost, és a környező községekben kerestek maguknak szállást. Politzerék Irsán befogadták a hattagú pesti Kunewalder családot, Kunewalder Zsigmond katonaorvos családját, aki akkoriban a Bem József csapattesténél látta el a katonaorvosi feladatokat.
A forradalom leverése után szörnyű megtorlás kezdődött. Számosan emigráltak vagy börtönbüntetést szenvedtek. A zsidó közösség egészét Haynau 230.000 forint értékű hadisarc megfizetésére kötelezte. Illést kiváló orvosi szaktudása mentette meg a megtorlástól. Több olyan nehéz operációt is elvégzett, amelyekre nem vállalkoztak a környékbeli orvosok, így kinevezték Hajósra körorvosnak. Mivel a részeg parasztok között mindennaposak voltak a verekedések, így többnyire késszúrások, kéztörések és fejbetörések kezelését látta el.
Akkoriban a zsidók csak hatósági házassági engedéllyel házasodhattak, és sokszor hónapokat kellett várniuk, amíg a császári és királyi helytartóságtól meg nem kapták a házasodási engedélyt. Illés 1860-ban vehette feleségül Franz Breitner pesti terménykereskedő és háztulajdonos Hermine lányát, akivel 45 évig élt házasságban a pesti belvárosi Sas utcában, ahol orvosi rendelőjét is berendezhette. Öt gyermekük született, három fiú és két lány: Berta, aki majd íróként rövid novellákat publikál, Alfréd, aki apját követve Bécsben végzett orvosként, Sándor, akianyai nagyapja nyomdokait követve gabonakereskedő, később tőzsdetanácsos lett Pesten, és Riza, aki Nagyváradra ment férjhez Bedő Bélához.
Politzer Illés huszonéves korában a Magyarország függetlenségéért és a modern polgári társadalom megteremtéséért harcolt. A nősüléshez még engedélyre volt szüksége, de negyvenkét éves korában megérte annak a nagy jelentőségű törvénynek a megszületését, melynek értelmében a zsidók polgári és politikai jogok tekintetében egyenlőek lettek a nem zsidó polgárokkal. Néhány évvel később, az osztrák-magyar kiegyezést követően Ferenc József még a Haynau által a zsidókra kirótt hadisarc egy részét is elengedte, illetve megengedte, hogy abból Pesten Rabbiképző Intézetet alapíthassanak. Amikor Dr. Politzer Illés 82 éves korában elhunyt, köztiszteletben álló orvos volt Budapesten. Lakása és orvosi rendelője egy olyan városrészben volt, ahová apja még csak külön engedéllyel léphetett be. Végrendeletében tekintélyes örökséget hagyott gyermekeire és özvegyére.
Mire Politzer Ábrahám gyermekei felnőttek, nagyot változott a világ, és egyre több féle életpályát kínált.
Ábrahám második gyermeke Illés, akit az apa a legintelligensebb és legokosabb embernek tartott felcseperedvén Pestre ment, és beiratkozott a piarista gimnáziumba. Miután sikeresen leérettségizett, Bécsbe ment, hogy köpcsényi nagyapjához hasonlóan ő is orvos lehessen. Nagy buzgalommal vetette magát tanulmányaiba, melyből csak az 1848-as bécsi forradalom híre zökkentette ki.
Testvérei közül Móric ekkor már nős volt, Ignác mézeskalácsosnak tanult, Rudolf terménykereskedőként élt Cegléden, Ádám pedig a gimnázium első osztályát végezte.
A bécsi forradalom kitörésének a híre 1848. március 13-án a nagy aggodalommal töltötte el a szülőket Irsán. Illésért aggódtak, de aztán levél érkezett tőle, melyben tudtatta, hogy csatlakozott a diáklégióhoz, amelynek az a feladata, hogy Bécsben, a győztes forradalom színhelyén fenntartsák a rendet. Két nappal a bécsi forradalom kitörése után Pesten is kivívták a szabadságot egy vértelen forradalommal. A magyar forradalom első napjaiban több városban, így Pozsonyban és Pesten is zsidóellenes tüntetések, zavargások robbantak ki.
Ennek ellenére a zsidók többsége, így a Politzer család is osztozott az egész nép lelkesedésében. Az első hónapok nyugodtan teltek el, és semmi nem mutatott arra a nagy változásra, amely Magyarországon végbement. A szünidő kezdetekor Illés is hazatért Bécsből. A gárdista egyenruha, a kék, magas nyakú zubbony, a féloldalasan viselt calabriai sapka, és a kard, amelyet Ignác büszkén viselt az oldalán, különösen imponált a családnak, nem is beszélve az érdekes történetekről, amiket mesélt.
Nemsokára híre jött, hogy a császári erők hadra keltek, hogy letörjék a forradalmat. A gyorsan rekrutálódó magyar nemzetőr hadseregben sok zsidó is részt vett, becslések szerint közel húszezren. Fontos szerepet kaptak a hadsereg ellátásában és felszerelésében, és feltűnően sokan voltak tábori orvosok és sebészek. Illés orvosi tudását a gyakorlatban is ki akarta próbálni, ezért sok más társához hasonlóan ő is belépett a hadseregbe, és a nagyváradi laktanyába került katonaorvosként. Az akkor ismert legmodernebb eljárásokkal kötések százait rakta fel és számos műtétet hajtott végre. A sebesüléseikből lábadozó katonák között tífuszjárvány tört ki, amit Illés is elkapott, és csak a csodának köszönhető, hogy felépült belőle.
Azon a télen elkezdődött a beszállásolással kapcsolatos szenvedés is, hiszen akkoriban a katonaságot még magánházaknál szállásolták el. Politzer Ábrahám ekkor, - mint annak idején nagyapja Köpcsényben – minden ezüsttárgyat elásott a kertben. A császári csapatok Budáról bombázták Pestet. Számos pesti család a veszély elől menekülve elhagyta a várost, és a környező községekben kerestek maguknak szállást. Politzerék Irsán befogadták a hattagú pesti Kunewalder családot, Kunewalder Zsigmond katonaorvos családját, aki akkoriban a Bem József csapattesténél látta el a katonaorvosi feladatokat.
A forradalom leverése után szörnyű megtorlás kezdődött. Számosan emigráltak vagy börtönbüntetést szenvedtek. A zsidó közösség egészét Haynau 230.000 forint értékű hadisarc megfizetésére kötelezte. Illést kiváló orvosi szaktudása mentette meg a megtorlástól. Több olyan nehéz operációt is elvégzett, amelyekre nem vállalkoztak a környékbeli orvosok, így kinevezték Hajósra körorvosnak. Mivel a részeg parasztok között mindennaposak voltak a verekedések, így többnyire késszúrások, kéztörések és fejbetörések kezelését látta el.
Akkoriban a zsidók csak hatósági házassági engedéllyel házasodhattak, és sokszor hónapokat kellett várniuk, amíg a császári és királyi helytartóságtól meg nem kapták a házasodási engedélyt. Illés 1860-ban vehette feleségül Franz Breitner pesti terménykereskedő és háztulajdonos Hermine lányát, akivel 45 évig élt házasságban a pesti belvárosi Sas utcában, ahol orvosi rendelőjét is berendezhette. Öt gyermekük született, három fiú és két lány: Berta, aki majd íróként rövid novellákat publikál, Alfréd, aki apját követve Bécsben végzett orvosként, Sándor, akianyai nagyapja nyomdokait követve gabonakereskedő, később tőzsdetanácsos lett Pesten, és Riza, aki Nagyváradra ment férjhez Bedő Bélához.
Politzer Illés huszonéves korában a Magyarország függetlenségéért és a modern polgári társadalom megteremtéséért harcolt. A nősüléshez még engedélyre volt szüksége, de negyvenkét éves korában megérte annak a nagy jelentőségű törvénynek a megszületését, melynek értelmében a zsidók polgári és politikai jogok tekintetében egyenlőek lettek a nem zsidó polgárokkal. Néhány évvel később, az osztrák-magyar kiegyezést követően Ferenc József még a Haynau által a zsidókra kirótt hadisarc egy részét is elengedte, illetve megengedte, hogy abból Pesten Rabbiképző Intézetet alapíthassanak. Amikor Dr. Politzer Illés 82 éves korában elhunyt, köztiszteletben álló orvos volt Budapesten. Lakása és orvosi rendelője egy olyan városrészben volt, ahová apja még csak külön engedéllyel léphetett be. Végrendeletében tekintélyes örökséget hagyott gyermekeire és özvegyére.
Legendák és történelem, források
Az eddigi részekben megismert családtörténetet elsősorban a családban fennmaradt legendák alapján ismerhettük. Ábrahám fiainak története azonban már a levéltárakban, könyvtárakban és múzeumokban megőrzött történeti dokumentumokban is felbukkan, így a történetet már nem csak hasonló történeti körülmények között keletkezett forrásokkal, hanem valódi, elsősorban a családban megőrzött dokumentumokkal is illusztrálhattuk. Vannak levelek, újságkivágatok, iratok, és korszakunkban elterjed a fényképezés is, ami már a szereplők valós arcát mutatja. Néhány példa a filmből:
Politzer Illés saját kezű aláírása egy hajósi járási orvosként írt levelén, 1852. áprilisából.
Politzer Illés kinevezése a nagyváradi katonakórházba, a Közlöny 1849. januári számából. A teljes 1848-1849-es Közlöny sorozat elérhető az Arcanum Digitális Tudománytár oldalán. Közlöny
Politzer Illés befutott orvosként már megengedhette magának, hogy portrét festessen magáról. Fiatalkori képe a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményében maradt fenn.
Politzer Illés élete vége felé már olyannyira elterjedt a fényképezés, hogy valódi, reális arcát is megismerhetjük. A képen fivérével, Politzer Ádámmal és feleségeikkel láthatóak egy kültéri felvételen.
A forradalom és szabadságharc emlékezete a Múzeumban
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc fontos esemény a magyarországi zsidók történeti emlékezetében. A Zsidó Múzeum alapításától (1909) kezdve kiemelt figyelemmel gyűjtötte a zsidók részvételét bizonyítandó történeti dokumentumokat és relikviákat.
Az 1848-1849-re vonatkozó gyűjtemény műtárgyai és dokumentumai az alábbi képre kattintva böngészhetőek.
Az 1848-1849-re vonatkozó gyűjtemény műtárgyai és dokumentumai az alábbi képre kattintva böngészhetőek.
+ egy érdekesség
A szabadságharc bukását követő megtorlás bemutatásához a filmben felhasználtuk Thorma János: Az aradi vértanúk című képét is (a képmező jobb szélén):
A képben rejlő "áthallás" a festmény első budapesti bemutatásához kapcsolódik. A tervek szerint az 1896-ban megrendezett Ezredéves Országos Kiállításon szerepelt volna, de mivel azt a király, Ferenc József is megtisztelte látogatásával, mégsem állították ki, hogy ne sértsék meg az uralkodót azzal, hogy szembesítik 1849-ben játszott szerepével. Ugyanakkor nem akarták megfosztani a közönséget a kép megtekintésétől, ezért azt a kiállításnak helyszínt adó Városligettől kicsit távolabb, de az oda vezető egyik főútvonal, a Király utca elején mutatták be. Ott állt a pesti zsidók "kikötője", az Orczy házként ismert hatalmas bérkaszárnya, melynek volt egy első emeleti rendezvényterme: ez lett a kép kiállításának első helyszíne. A korabeli beszámolók szerint sokan látogatták, de azért a királyi vizit után áttették az állatkert melletti Vampetics vendéglő emeleti nagytermébe - közelebb a fő attrakciókat bemutató Városligethez.
A kép ma a Magyar Nemzeti Galériában tulajdona, jelenleg a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban látható.
A kép ma a Magyar Nemzeti Galériában tulajdona, jelenleg a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban látható.
Politzer Saga 5: Zsigmond története
A film szövege:
Mire Politzer Ábrahám gyermekei felnőttek, nagyot változott a világ. Zsigmond még serdületlen kisfiúként sertepertélt Illés körül, amikor ő a forradalomról mesélt. Amikor bar micvó fiúként először imádkozott felnőtt módon, imaszíjakkal, édesapja, Ábrahám már nem élt, így Goldének egyedül kellett gondoskodnia a családról. A pesti reáliskolába küldte tanulni fiát, de Zsigmond álmodozó és lusta diák volt, így hamarosan kimaradt az iskolából. Ekkoriban, a szabadságharc utáni szörnyű éveket követő enyhülés egyik jeleként az uralkodó, Ferenc József rendeletek egész sorát adta ki, amelyek felszámolták a még érvényben lévő, zsidókat érintő korlátozásokat, így a zsidók is szerezhettek ingatlantulajdont az egész Birodalom területén, foglalkozhattak iparral, és ehhez keresztény alkalmazottakat is fogadhattak. Ezekkel a törvényekkel indult az a folyamat, amelynek során a zsidók a magyar iparosodás megteremtőivé váltak, és Budapest a malomipar világhatalmává vált. Zsigmond a lehetőségeket kihasználva, az iskolapad helyett pénzkereset után nézett, és gyapjúfelvásárlóként dolgozott testvéreinél, a családi üzletben. Később vállalkozói szellemének és újítókészségének köszönhetően olyan vállalkozásokba kezdett, melyek korábban ismeretlenek voltak a feudális Magyarországon. Sok hasonló sorsú társával együtt részese lett annak a folyamatnak, mely az 1873-ban három korábbi város, Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött Budapestet modern metropolisszá tette. A főváros egyesítését a város vezetése egy új, modern sugárút, az Andrássy út kiépítésével ünnepelte. Zsigmond remekül ráérzett a korszak ritmusára, a rohamosan fejlődő Budapest lakóinak új igényeire. Ő is nyerstermékek, gyapjú és zab felvásárlással kezdett, mint oly sokan a Monarchia éléskamrájának tekintett Magyarországon, de ő nem ezek feldolgozásával és piacra juttatásával folytatta, hanem egy teljesen új dologba: sorsjegykereskedésbe kezdett. Rothschild sorsjegyek forgalmazásával indított, majd amikor már beindult az üzlet, akkor bankot alapított, és sorsolási tudósító lapot is kiadott. 1885-ben dobta piacra a korszak legendás versenylováról, Kincsemről elnevezett sorsjegyét. A váltóüzlet és a sorsjegyek szépen jövedelmeztek, Zsigmond a vagyonát bérházak építésébe forgatta. Ezekben az években Budapest lakossága közel a háromszorosára nőtt, és a várostervezéssel foglalkozó Fővárosi Közmunkák Tanácsa elhatározta, hogy egy hajdani Duna-ág vonalában körutat épít, mellyel összeköthetik és rendszerezhetik a régi belváros és a külvárosok kapcsolatát. A körút az Oktogonnál találkozott Zsigmond, fivérével Gusztávval a Teréz körúti telkek egyik legnagyobb felvásárlója volt. A körúti házak mellett Zsigmond több házat építtetett a Váci utcában, a Dohány utcában és az István utcában is.
A nagy építkezések mellett a korszak másik jelentős kihívása a modern létforma növekvő mobilitása volt. Zsigmond erre is ráérzett, és amellett, hogy Magyar Vasúti Forgalmi Részvénytársság felülegyőbizottsági tagja volt, egyik alapítója lett a Magyar Autómobil Társaságnak akkor, amikor még alig volt autó az országban.
Politzer Zsigmond a Gründerzeit igazi gyermeke volt: egy gondolattal kortársai előtt járt, és nagy merészséggel vágott bele az új dolgokba. Ez amellett, hogy jelentős vagyonhoz juttatta őt és családját, hozzájárult a város modern nagyvárossá alakulásához is.
Családi életében ugyanakkor a hagyományos értékek domináltak, jóllehet már kevesebb gyermeket vállalt, mint az az előző generációkban megszokott volt. A makói Pulitzer család Irma lányát vette feleségül, így rokoni kapcsolatba került az amerikai sajtómágnás Joseph Pulitzerrel is. Gyermekeiket az emancipált pesti zsidó polgárság szellemében nevelték, otthon még a zsidó hagyományokat követve, a társasági életben azonban már rangjuknak, vagyonuknak megfelelő polgári éthoszt követve. Négy fiuk mellett az egyetlen lányt, Margitot zongorázni is taníttatták, de hiába volt hatalmas tehetség, a szülők nem tartották összeegyeztethetőnek a színpadra lépést a jóházból való úrilány fogalmával. Az igazi családi botrányt azonban nem ő okozta, hanem fivére, Simon, aki nem csak nevét változtatta Török Kornélra, hanem ősei vallását is elhagyta, katolizált, Brüsszelbe költözött, ahol a Horthy korszakban tiszteletbeli magyar főkonzulként szolgált. Ő volt az egyik szervezője annak a nagyszabású akciónak, melynek során több tízezernyi, Trianonban elcsatolt területekről Magyarországra menekültként érkező szegény magyar gyermeket utaztatott ki Belgiumba és Hollandiába, hogy ott feltáplálják és megerősítsék őket.
Zsigmond, aki a polgári átalakulást hozó forradalom előtt született, majd aktívan részt vett Magyarország modernizálásában ezt már nem érhette meg, mert 1919-ben, 77 éves korában meghalt.
Mire Politzer Ábrahám gyermekei felnőttek, nagyot változott a világ. Zsigmond még serdületlen kisfiúként sertepertélt Illés körül, amikor ő a forradalomról mesélt. Amikor bar micvó fiúként először imádkozott felnőtt módon, imaszíjakkal, édesapja, Ábrahám már nem élt, így Goldének egyedül kellett gondoskodnia a családról. A pesti reáliskolába küldte tanulni fiát, de Zsigmond álmodozó és lusta diák volt, így hamarosan kimaradt az iskolából. Ekkoriban, a szabadságharc utáni szörnyű éveket követő enyhülés egyik jeleként az uralkodó, Ferenc József rendeletek egész sorát adta ki, amelyek felszámolták a még érvényben lévő, zsidókat érintő korlátozásokat, így a zsidók is szerezhettek ingatlantulajdont az egész Birodalom területén, foglalkozhattak iparral, és ehhez keresztény alkalmazottakat is fogadhattak. Ezekkel a törvényekkel indult az a folyamat, amelynek során a zsidók a magyar iparosodás megteremtőivé váltak, és Budapest a malomipar világhatalmává vált. Zsigmond a lehetőségeket kihasználva, az iskolapad helyett pénzkereset után nézett, és gyapjúfelvásárlóként dolgozott testvéreinél, a családi üzletben. Később vállalkozói szellemének és újítókészségének köszönhetően olyan vállalkozásokba kezdett, melyek korábban ismeretlenek voltak a feudális Magyarországon. Sok hasonló sorsú társával együtt részese lett annak a folyamatnak, mely az 1873-ban három korábbi város, Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrejött Budapestet modern metropolisszá tette. A főváros egyesítését a város vezetése egy új, modern sugárút, az Andrássy út kiépítésével ünnepelte. Zsigmond remekül ráérzett a korszak ritmusára, a rohamosan fejlődő Budapest lakóinak új igényeire. Ő is nyerstermékek, gyapjú és zab felvásárlással kezdett, mint oly sokan a Monarchia éléskamrájának tekintett Magyarországon, de ő nem ezek feldolgozásával és piacra juttatásával folytatta, hanem egy teljesen új dologba: sorsjegykereskedésbe kezdett. Rothschild sorsjegyek forgalmazásával indított, majd amikor már beindult az üzlet, akkor bankot alapított, és sorsolási tudósító lapot is kiadott. 1885-ben dobta piacra a korszak legendás versenylováról, Kincsemről elnevezett sorsjegyét. A váltóüzlet és a sorsjegyek szépen jövedelmeztek, Zsigmond a vagyonát bérházak építésébe forgatta. Ezekben az években Budapest lakossága közel a háromszorosára nőtt, és a várostervezéssel foglalkozó Fővárosi Közmunkák Tanácsa elhatározta, hogy egy hajdani Duna-ág vonalában körutat épít, mellyel összeköthetik és rendszerezhetik a régi belváros és a külvárosok kapcsolatát. A körút az Oktogonnál találkozott Zsigmond, fivérével Gusztávval a Teréz körúti telkek egyik legnagyobb felvásárlója volt. A körúti házak mellett Zsigmond több házat építtetett a Váci utcában, a Dohány utcában és az István utcában is.
A nagy építkezések mellett a korszak másik jelentős kihívása a modern létforma növekvő mobilitása volt. Zsigmond erre is ráérzett, és amellett, hogy Magyar Vasúti Forgalmi Részvénytársság felülegyőbizottsági tagja volt, egyik alapítója lett a Magyar Autómobil Társaságnak akkor, amikor még alig volt autó az országban.
Politzer Zsigmond a Gründerzeit igazi gyermeke volt: egy gondolattal kortársai előtt járt, és nagy merészséggel vágott bele az új dolgokba. Ez amellett, hogy jelentős vagyonhoz juttatta őt és családját, hozzájárult a város modern nagyvárossá alakulásához is.
Családi életében ugyanakkor a hagyományos értékek domináltak, jóllehet már kevesebb gyermeket vállalt, mint az az előző generációkban megszokott volt. A makói Pulitzer család Irma lányát vette feleségül, így rokoni kapcsolatba került az amerikai sajtómágnás Joseph Pulitzerrel is. Gyermekeiket az emancipált pesti zsidó polgárság szellemében nevelték, otthon még a zsidó hagyományokat követve, a társasági életben azonban már rangjuknak, vagyonuknak megfelelő polgári éthoszt követve. Négy fiuk mellett az egyetlen lányt, Margitot zongorázni is taníttatták, de hiába volt hatalmas tehetség, a szülők nem tartották összeegyeztethetőnek a színpadra lépést a jóházból való úrilány fogalmával. Az igazi családi botrányt azonban nem ő okozta, hanem fivére, Simon, aki nem csak nevét változtatta Török Kornélra, hanem ősei vallását is elhagyta, katolizált, Brüsszelbe költözött, ahol a Horthy korszakban tiszteletbeli magyar főkonzulként szolgált. Ő volt az egyik szervezője annak a nagyszabású akciónak, melynek során több tízezernyi, Trianonban elcsatolt területekről Magyarországra menekültként érkező szegény magyar gyermeket utaztatott ki Belgiumba és Hollandiába, hogy ott feltáplálják és megerősítsék őket.
Zsigmond, aki a polgári átalakulást hozó forradalom előtt született, majd aktívan részt vett Magyarország modernizálásában ezt már nem érhette meg, mert 1919-ben, 77 éves korában meghalt.
Zsigmond, a család krónikása
A családtörténetet bemutató filmsorozat első része úgy kezdődött, hogy a narrátor elmeséli, hogy mi késztette a családtörténet megírására.
A krónikás, narrátor nem más, mint Zsigmond, aki összegyűjtötte és feljegyezte a történeteket, és elmesélte saját és testvérei, Ábrahám gyermekeinek történetét.
A kiállítótérbe lépve ezért az ő és Eisik alakja köszönti a látogatót: két eltűnő / előbukkanó alak: egy fényképen megörökített büszke férfi, Zsigmond, és egy csak általunk elképzelt és megrajzolt, közel háromszáz éve élt őse, Eisik. Olyanok ők így együtt, mint minden családtörténet: történeti tények keverednek legendákkal és emlékekkel, büszkén továbbadott történetek mélyen elhallgatott titkokkal.
A krónikás, narrátor nem más, mint Zsigmond, aki összegyűjtötte és feljegyezte a történeteket, és elmesélte saját és testvérei, Ábrahám gyermekeinek történetét.
A kiállítótérbe lépve ezért az ő és Eisik alakja köszönti a látogatót: két eltűnő / előbukkanó alak: egy fényképen megörökített büszke férfi, Zsigmond, és egy csak általunk elképzelt és megrajzolt, közel háromszáz éve élt őse, Eisik. Olyanok ők így együtt, mint minden családtörténet: történeti tények keverednek legendákkal és emlékekkel, büszkén továbbadott történetek mélyen elhallgatott titkokkal.
[Gründerzeit]
A német kifejezés azt jelenti: „alapozó időszak”. Ez a korszak a bankszektor és a gyáripar robbanásszerű fejlődésének ideje. A Kiegyezés után az Osztrák-Magyar Monarchia magyar fele, a Magyar Királyság óriási lehetőséget kapott a gyors fejlődésre és modernizációra. Ebből jelentős részt vállaltak a zsidó kereskedők, bankárok, gyárosok, akik hatalmas munkabírással, külföldi kapcsolataikat kamatoztatva láttak munkához. A zsidó nagypolgárok telkeket vettek, házakat emeltek az újonnan kiépülő útvonalakon, az Andrássy úton, illetve a Nagykörúton. Öltözködésükben követték az uralkodó elitet. Érdemeiket széles körben elismerték, néhányan nemesi címet is kaptak.
Nyelvhasználat, nyelvváltás, urbanizáció
A magyarországi zsidó közösségek létszámára és létszám-arányára, a nyelvhasználatra és a közösségek irányzatok szerinti megoszlására vonatkozó statisztikai adatok térképen megjelenítve, 1880 és 1930 között.
Az adatok és a térképek a képre kattintva böngészhetők.
Az adatok és a térképek a képre kattintva böngészhetők.
Rumbach
Budapest metropolisszá válásának időszakában a Pesti Izraelita Hitközség is építkezett: 1872 október 1-jén avatták fel az 1260 férőhelyes Rumbach Sebestyén utcai zsinagógát.
A Rumbachban - csakúgy, mint a többi zsinagógában - a templomi üléseket meg kellett váltani: ezek valódi ingatlanbefektetésnek számítottak azokban az években. Az ülésnyilvántartó könyv bejegyzése szerint Politzer Zsigmond is itt imádkozott, ülése a bal oldali 4. számú pad 10. helyén volt.
Automobil
A filmben hallottunk arról is, hogy Zsigmond egyik alapítója volt a Magyar Autómobil Társaságnak akkor, amikor még alig volt autó az országban. Konrád Miklós előadásában említette az orfeumok és "zengerájok" világát is. A kettő összekapcsolásához ajánljuk Littmann Pepi jiddis nyelvű kupléját, melyben arról énekel, hogy a Messiás is automobilon fog érkezni.
Politzer Saga 6: Politzer Ádám története
A film szövege:
Zsigmond mindig őszinte csodálattal emlegette hat évvel idősebb bátyját, Ádámot, akit őszinte testvéri rajongással szeretett. Ádám a családban már hagyománynak számító orvosi pályát választotta nagyapjához, a köpcsényi orvos Mose Baderhez, és fivéréhez, Illéshez hasonlóan, de a gyorsan változó világban ő már olyan ismereteket is szerezhetett, amiket orvos rokonai korábban még nem. Igazi tudományos forradalom, a medicína megújulása zajlott azokban az években, amikor az 1850-es években Ádám a bécsi egyetemen tanult. A korszak tudományos-technikai fejlődésének, a modern mikroszkópoknak és laboratóriumi eljárásoknak köszönhetően olyan anatómiai és szövettani ismeretek birtokába juthatott, amik korábban ismeretlenek voltak. Az egyre specializálódó orvosi szakterületek közül Ádám a hallással kapcsolatos szervrendszert, a fülészetet választotta. Tudását Würzburgban, Heidelbergben, Párizsban és Londonban, a korszak legfejlettebb laboratóriumaiban mélyítette el. Amikor 1861-ben visszatért Bécsbe, az egyetemen ő lett az első tanár, aki otológiát, azaz fülészetet tanított, kezdetben mindössze négy hallgatónak. Az ő katedrájából nőtt ki a világ első fülészeti klinikája, akkoriban még mindössze húsz betegággyal, jóllehet az igény nagyobb lett volna, hiszen évente közel tizenötezer járóbeteget vizsgáltak meg. A fülbetegek Politzer kutatásainak és vizsgálatainak hála egyre jobb ellátásban részesülhettek, hiszen az orvosok, Politzer egyre szaporodó tanítványai egyre több ismerettel rendelkeztek a fül belső szerkezetéről, szövettanáról, a lehetséges gyógymódokról. Ezek egyike a „policerizálás”, amikor egy speciális, Politzer által megalkotott gumiból készült ballonból levegőt juttatnak a középső fülbe. A világ minden részéről érkeztek hozzá orvosok, tanítványok, összességében több mint hétezren, akiket Politzer a legnagyobb vendégszeretettel fogadott, és nyelvismeretének hála, németül, angolul, franciául, olaszul, spanyolul, vagy akár magyarul tanított. Talán leghíresebb tanítványa lett Bárány Róbert, aki 1914-ben kutatásaiért orvosi Nobel díjat kapott. Tanítványai és az újonnan megalapított tudományág számára Politzer Ádám 1878-ban publikálta a világ első fülészeti tankönyvét, melyet saját kezűleg készített anatómiai rajzokkal illusztrált. Számos fülészeti betegséget és azok lehetséges gyógymódját írta le, fülészeti gyógyászati eszközöket fejlesztett ki, melyeket több mint X tudományos cikkben publikált, de mindezek mellett minden nap fél kettőtől a betegei rendelkezésére állt és gyógyított. Betegei között számos művész is megfordult, akik közül többen műveiket ajándékozták a művészetek iránt fogékony, ügyesen rajzoló orvosnak. Gonzagastrassén lévő otthona, melyet feleségével, Julie Rosenfelddel és egyetlen gyermekükkel Alice-szal laktak, valóságos művészeti galéria is volt egyben, ahol közel 140 műalkotás volt látható, mások mellett Joseph de Ribera, Rubens, Bronzino, Ingomar, Isabey, Dürer és Klimt alkotásai.
A bécsi szecesszió mesterével, Gustav Klimttel olyan szoros barátság fűzte össze, hogy Klimt Ádám portréja mellett egy fülészeti anatómiai rajzot is készített neki. Gyűjteménye nem csak Politzer professzor polgári otthonának enteriőrjét, hanem az ekkoriban kialakuló tudományos művészettörténet-kutatást is szolgálta, gyűjteményét idézték az első művészeti szakkönyvek is.
Politzer Ádám támogatta az újonnan megnyíló zsidó múzeumokat is, kezdetben a bécsit, majd 1910-es alapítása után a budapesti múzeumnak ajándékozott bibliai témájú rézmetszeteket.
De Politzer doktor nem csak a bécsi elitet kezelte, hanem – talán nagyapjáról örökölt családi értékek alapján – a bécsi szegénykórházban és az idősek otthonában is rendelt. Nagy szükség volt erre, hiszen a rohamos iparosodás és urbanizáció minden addig ismertnél komolyabb zajszennyezéssel is járt, ami talán hozzájárult számos fülészeti megbetegedés kialakulásához.
Politzer Ádám orvosi és tudományszervezői tevékenysége mellett rengeteget tett az általa alapított új tudományág széles körű megismertetéséért, elfogadtatásáért is. Érdekes korszak volt az övé, amikor a legmodernebb eszmék mellett még szigorú társadalmi normák érvényesültek. Az emberi kultúra minden alkotását, a művészeti-tudományos-technikai eredményeket világkiállításokon csodálták a széles tömegek, így a philadephiai világkiállításon megtekinthették Politzer Ádám bonctani gyűjteményét a fül egészséges és beteg csontjairól. Tudományos és tudományszervezői tevékenységéért az uralkodó, Ferenc József 1902-ben udvari tanácsossá nevezte ki. Ez nagyon komoly elismerésnek számított azokban az években, méltóságos úr megszólítással, magasabb fizetéssel, és az udvarhoz való belépés jogát is jelentette. Olyan rangot, melyet Politzer Ádám a tehetségével és a szorgalmával nyert el, de amiről szerényen induló ifjúkorában nyilván álmodozni sem mert volna. A vesztes világháborúval és a Monarchia felbomlásával mindez jelentőségét vesztette akkorra, amikor Politzer Ádám 85 éves korában, 1920-ban meghalt. Sírja a bécsi zsidó temetőben van, könyvei és anatómiai modelljei a bécsi egyetemen és múzeumokban. Szülőháza falán emléktábla, a település központjában pedig mellszobra őrzi emlékét.
Zsigmond mindig őszinte csodálattal emlegette hat évvel idősebb bátyját, Ádámot, akit őszinte testvéri rajongással szeretett. Ádám a családban már hagyománynak számító orvosi pályát választotta nagyapjához, a köpcsényi orvos Mose Baderhez, és fivéréhez, Illéshez hasonlóan, de a gyorsan változó világban ő már olyan ismereteket is szerezhetett, amiket orvos rokonai korábban még nem. Igazi tudományos forradalom, a medicína megújulása zajlott azokban az években, amikor az 1850-es években Ádám a bécsi egyetemen tanult. A korszak tudományos-technikai fejlődésének, a modern mikroszkópoknak és laboratóriumi eljárásoknak köszönhetően olyan anatómiai és szövettani ismeretek birtokába juthatott, amik korábban ismeretlenek voltak. Az egyre specializálódó orvosi szakterületek közül Ádám a hallással kapcsolatos szervrendszert, a fülészetet választotta. Tudását Würzburgban, Heidelbergben, Párizsban és Londonban, a korszak legfejlettebb laboratóriumaiban mélyítette el. Amikor 1861-ben visszatért Bécsbe, az egyetemen ő lett az első tanár, aki otológiát, azaz fülészetet tanított, kezdetben mindössze négy hallgatónak. Az ő katedrájából nőtt ki a világ első fülészeti klinikája, akkoriban még mindössze húsz betegággyal, jóllehet az igény nagyobb lett volna, hiszen évente közel tizenötezer járóbeteget vizsgáltak meg. A fülbetegek Politzer kutatásainak és vizsgálatainak hála egyre jobb ellátásban részesülhettek, hiszen az orvosok, Politzer egyre szaporodó tanítványai egyre több ismerettel rendelkeztek a fül belső szerkezetéről, szövettanáról, a lehetséges gyógymódokról. Ezek egyike a „policerizálás”, amikor egy speciális, Politzer által megalkotott gumiból készült ballonból levegőt juttatnak a középső fülbe. A világ minden részéről érkeztek hozzá orvosok, tanítványok, összességében több mint hétezren, akiket Politzer a legnagyobb vendégszeretettel fogadott, és nyelvismeretének hála, németül, angolul, franciául, olaszul, spanyolul, vagy akár magyarul tanított. Talán leghíresebb tanítványa lett Bárány Róbert, aki 1914-ben kutatásaiért orvosi Nobel díjat kapott. Tanítványai és az újonnan megalapított tudományág számára Politzer Ádám 1878-ban publikálta a világ első fülészeti tankönyvét, melyet saját kezűleg készített anatómiai rajzokkal illusztrált. Számos fülészeti betegséget és azok lehetséges gyógymódját írta le, fülészeti gyógyászati eszközöket fejlesztett ki, melyeket több mint X tudományos cikkben publikált, de mindezek mellett minden nap fél kettőtől a betegei rendelkezésére állt és gyógyított. Betegei között számos művész is megfordult, akik közül többen műveiket ajándékozták a művészetek iránt fogékony, ügyesen rajzoló orvosnak. Gonzagastrassén lévő otthona, melyet feleségével, Julie Rosenfelddel és egyetlen gyermekükkel Alice-szal laktak, valóságos művészeti galéria is volt egyben, ahol közel 140 műalkotás volt látható, mások mellett Joseph de Ribera, Rubens, Bronzino, Ingomar, Isabey, Dürer és Klimt alkotásai.
A bécsi szecesszió mesterével, Gustav Klimttel olyan szoros barátság fűzte össze, hogy Klimt Ádám portréja mellett egy fülészeti anatómiai rajzot is készített neki. Gyűjteménye nem csak Politzer professzor polgári otthonának enteriőrjét, hanem az ekkoriban kialakuló tudományos művészettörténet-kutatást is szolgálta, gyűjteményét idézték az első művészeti szakkönyvek is.
Politzer Ádám támogatta az újonnan megnyíló zsidó múzeumokat is, kezdetben a bécsit, majd 1910-es alapítása után a budapesti múzeumnak ajándékozott bibliai témájú rézmetszeteket.
De Politzer doktor nem csak a bécsi elitet kezelte, hanem – talán nagyapjáról örökölt családi értékek alapján – a bécsi szegénykórházban és az idősek otthonában is rendelt. Nagy szükség volt erre, hiszen a rohamos iparosodás és urbanizáció minden addig ismertnél komolyabb zajszennyezéssel is járt, ami talán hozzájárult számos fülészeti megbetegedés kialakulásához.
Politzer Ádám orvosi és tudományszervezői tevékenysége mellett rengeteget tett az általa alapított új tudományág széles körű megismertetéséért, elfogadtatásáért is. Érdekes korszak volt az övé, amikor a legmodernebb eszmék mellett még szigorú társadalmi normák érvényesültek. Az emberi kultúra minden alkotását, a művészeti-tudományos-technikai eredményeket világkiállításokon csodálták a széles tömegek, így a philadephiai világkiállításon megtekinthették Politzer Ádám bonctani gyűjteményét a fül egészséges és beteg csontjairól. Tudományos és tudományszervezői tevékenységéért az uralkodó, Ferenc József 1902-ben udvari tanácsossá nevezte ki. Ez nagyon komoly elismerésnek számított azokban az években, méltóságos úr megszólítással, magasabb fizetéssel, és az udvarhoz való belépés jogát is jelentette. Olyan rangot, melyet Politzer Ádám a tehetségével és a szorgalmával nyert el, de amiről szerényen induló ifjúkorában nyilván álmodozni sem mert volna. A vesztes világháborúval és a Monarchia felbomlásával mindez jelentőségét vesztette akkorra, amikor Politzer Ádám 85 éves korában, 1920-ban meghalt. Sírja a bécsi zsidó temetőben van, könyvei és anatómiai modelljei a bécsi egyetemen és múzeumokban. Szülőháza falán emléktábla, a település központjában pedig mellszobra őrzi emlékét.
Politzer Ádám, az otológia (fülészettan) tudósa
Politzer Ádám és a Politzer-ballon első rajza 1869-ből. A Politzer ballon segítségével az orron keresztül a nem megfelelően működő fülkürtöt lehet nagyobb légnyomással kinyitni, hogy így egyenlítődjön ki a középfülben uralkodó nyomás a külső légnyomással szemben. A ballont ma is gyakran használják fülkürtátjárhatósági vizsgálatra és terápiás célból egyaránt.
A műgyűjtő orvos
Politzer Ádám rendelőjét egy 1870-ben épült bérházban, a bécsi belvárosi Gonzagagasse 19-ben rendezte be. A váróterem az előkelő pacientúra igényeinek megfelelően, és az orvos társadalmi státuszát demonstrálandó inkább tűnt képtárnak, mint orvosi váróteremnek.
A kép bal oldalán, a kabinetszekrény fölött Hugo Charlemont (1850-1939) festő képe lóg, mely Politzer Ádámot és családját ábrázolja otthonukban - melyben a rendelőhöz hasonlóan műtárgyak és értékes festmények vették körül Politzer Ádámot és családját: feleségét Julie Rosenfeldet és lányukat, Alice-t.
A kép bal oldalán, a kabinetszekrény fölött Hugo Charlemont (1850-1939) festő képe lóg, mely Politzer Ádámot és családját ábrázolja otthonukban - melyben a rendelőhöz hasonlóan műtárgyak és értékes festmények vették körül Politzer Ádámot és családját: feleségét Julie Rosenfeldet és lányukat, Alice-t.
Politzer Ádám ajándékai gyűjteményünknek
Politzer Ádám támogatta az újonnan megnyíló zsidó múzeumokat is, kezdetben a bécsit, majd 1910-es alapítása után a budapesti múzeumnak ajándékozott bibliai témájú rézmetszeteket. Két adománya, a Bábel vizeinél című, és az Izsák feláldozásának jelenetét ábrázoló rézmetszetek szerepeltek a Múzeum első, 1916-ban megjelent katalógusában is.
Politzer Saga 7: Misner Ignác története
A film szövege:
Zsigmond bátyja, Rudolf, aki terménykereskedőként élt Abonyban, időközben szintén családot alapított, két fia és két lánya született. Legidősebb lánya, Josefa az irsai nagyszülők, Ábrahám és Golde kedvence volt, akiknél akkor töltötte a nyarakat, amikor szülei a Monarchia közkedvelt fürdővárosában, Karlsbadban pihentek. Jozefát, vagy ahogyan a családban szólították, Pepit a legkisebb Politzer gyerekkel éppen egyidős feltörekvő ügyvéd, Misner Ignác vette nőül Budapesten. Misner Ignác Zalaszentgróton született, és korán árvaságra jutott, mert édesapja a kolerajárvány áldozata lett. Az okos, jól tanuló kisfiú iskolatársai korrepetálásával kilenc éves korától maga kereste a kenyerét. Sok nélkülözés után, soproni és bécsi iskolaévek után, 1872-ben lett ügyvéd, s ekkor már családalapításra is gondolhatott, és feleségül kérhette a Politzerék Pepi lányát.
Három gyermekük született, akiket a honalapító Árpád-házi magyar királyi család tagjairól Margitnak, Gizellának és Istvánnak neveztek el.
Jogásznak, ügyvédnek lenni a kiegyezés utáni Magyarországon biztos megélhetést jelentett. Az új ipari vállalkozások, kereskedelmi és befektetési társaságok rengeteg munkát adtak a jogászoknak, akiknek folyamatosan képezniük kellett magukat, hiszen a modern Magyarország jogintézményeit ekkor alakították ki. A gazdasági fejlődéshez és a polgári társadalom rendezett életéhez biztonságosan működő jogrendszerre volt szükség. Az ügyvédek 1875-ben hozták létre szakmai szervezetüket, az Ügyvédi Kamarát, melynek Misner Ignác is alapító tagja lett.
Irodájába az Osztrák-Magyar Monarchia minden szegletéből jöttek a kliensek: horvátok, románok, szerbek, lengyelek, csehek és morvák váltották egymást. Misner Ignác irodájában örökösödési ügyeket, szerződéseket, kereskedelmi ügyeket intéztek. Nem volt büntetőjogász, de nyomon követte a híresebb pereket. A leghíresebb büntetőeljárás ekkoriban a nyíregyházi törvényszék előtt zajlott, ahol Eötvös Károly védenceit, szegény, faszállítással-úsztatással foglalkozó tiszaeszlári zsidókat egy keresztény cselédlány rituális meggyilkolásával vádolták. A vérvád per hatalmas érdeklődés mellett zajlott, a majd egy évig húzódó tárgyalás-sorozatról beszámoltak az európai lapok. A vérvád képtelenségének bizonyításával és a vádlottak felmentésével végződő eljárás nyomán antiszemita tüntetések kezdődtek, és megalakították az Antiszemita Pártot.
Az ezeréves fennállását ünneplő Magyarország hatalmas fejlődésen ment keresztül, átadták a kontinens első földalatti vasútját az Andrássy út alatt, felavatták a Műcsarnokot és az Iparművészeti Múzeumot, és a Ferenc József hidat a Dunán, és elkészült a Parlament kupolája is. A törvényhozásban sok vita után elfogadták a zsidó vallást bevett felekezetnek nyilvánító recepciós törvényt és bevezették a polgári házasságot. Misner Ignác ebből az alkalomból egy magyar nyelvművelést támogató alapítványt hozott létre, melyről ezt írta:
„Ha ideált alkotok magamnak Magyarország jövőjéről, abban a magyar nyelv egysége foglalja el az első helyet. A magyar állam létezésének és erősbödésének biztosítása céljából a magyar nyelv egységére kell lehetőleg törekednünk. E nagy eszmének álljunk szolgálatába, ha Magyarország ezredéves fennállásának ünneplése alkalmából alapítványt létesíteni akarunk.”
Misner Ignác amellett, hogy gyermekei névadásában, nyelvhasználatában és minden gesztusában nagy magyar hazafi volt, aktív szerepet vállalt a zsidó közösségben is. Ez nem csak azt jelentette, hogy imaszékkel rendelkezett a Dohány utcai zsinagógában és részt vett a közösség fontos döntéseiben, hanem választmányi tagja lett az ITO-nak, a zsidó nemzeti otthon megteremtésének szándékával létrehozott egyik szervezetnek is.
Mindeközben természetesen ügyvédi praxisát is folytatta, olyan eredményesen, hogy megtakarításaiból bérházat építtethetett a Teréz körúton, nem messze Politzer Zsigmond és Gusztáv bérházaitól, és egy villát a Svábhegyen. Jövedelmei alapján Budapest legnagyobb adófizetői közé tartozott, virilis jogon tagja volt a város törvényhatósági bizottságának.
A vesztes első világháború, a forradalmak és a Monarchia felbomlása végett vetett annak az aranykornak, melyben Misner Ignác szegénysorsú árvagyerekből gazdag, köztiszteletben álló ügyvéddé válhatott. 1920-ban Európában elsőként olyan törvényt fogadott el a magyar parlament, mely korlátozta az egyetemekre felvehető zsidó hallgatók számát, számos egyéni tragédiát, és az egész társadalom hanyatlását okozva.
Mivel Misner Ignác egész élete a magyar hazafiság jegyében, a magyar jogrend szolgálatában telt, ezt még nem a rendszer kisiklásának, hanem csak a trianoni békeszerződés következményének érezhette.
Az ügyvédi kamara fennállásának hatvanadik évfordulóján, 1935-ben a testület legidősebb tagjaként elmondott beszédében ennek szellemében beszélt:
„Rajongtunk az ügyvédi hivatásért s hálát adunk a Mindenhatónak, hogy az ügyvédség aranykorában dolgozhattunk. Pályánk végén már csalt azt kívánjuk, szívünk hő óhajával: adassák meg fiatalabb kartársainknak, hogy újra a régi Nagy-Magyarország határain belül működhessenek! Vivat, floreat, crescat Hungária!”
Alig négy évvel később, amikor 1939-ben a második, a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvény is életbe lépett, neki is vissza kellett adnia ügyvédi praxisjogát.
Zsigmond bátyja, Rudolf, aki terménykereskedőként élt Abonyban, időközben szintén családot alapított, két fia és két lánya született. Legidősebb lánya, Josefa az irsai nagyszülők, Ábrahám és Golde kedvence volt, akiknél akkor töltötte a nyarakat, amikor szülei a Monarchia közkedvelt fürdővárosában, Karlsbadban pihentek. Jozefát, vagy ahogyan a családban szólították, Pepit a legkisebb Politzer gyerekkel éppen egyidős feltörekvő ügyvéd, Misner Ignác vette nőül Budapesten. Misner Ignác Zalaszentgróton született, és korán árvaságra jutott, mert édesapja a kolerajárvány áldozata lett. Az okos, jól tanuló kisfiú iskolatársai korrepetálásával kilenc éves korától maga kereste a kenyerét. Sok nélkülözés után, soproni és bécsi iskolaévek után, 1872-ben lett ügyvéd, s ekkor már családalapításra is gondolhatott, és feleségül kérhette a Politzerék Pepi lányát.
Három gyermekük született, akiket a honalapító Árpád-házi magyar királyi család tagjairól Margitnak, Gizellának és Istvánnak neveztek el.
Jogásznak, ügyvédnek lenni a kiegyezés utáni Magyarországon biztos megélhetést jelentett. Az új ipari vállalkozások, kereskedelmi és befektetési társaságok rengeteg munkát adtak a jogászoknak, akiknek folyamatosan képezniük kellett magukat, hiszen a modern Magyarország jogintézményeit ekkor alakították ki. A gazdasági fejlődéshez és a polgári társadalom rendezett életéhez biztonságosan működő jogrendszerre volt szükség. Az ügyvédek 1875-ben hozták létre szakmai szervezetüket, az Ügyvédi Kamarát, melynek Misner Ignác is alapító tagja lett.
Irodájába az Osztrák-Magyar Monarchia minden szegletéből jöttek a kliensek: horvátok, románok, szerbek, lengyelek, csehek és morvák váltották egymást. Misner Ignác irodájában örökösödési ügyeket, szerződéseket, kereskedelmi ügyeket intéztek. Nem volt büntetőjogász, de nyomon követte a híresebb pereket. A leghíresebb büntetőeljárás ekkoriban a nyíregyházi törvényszék előtt zajlott, ahol Eötvös Károly védenceit, szegény, faszállítással-úsztatással foglalkozó tiszaeszlári zsidókat egy keresztény cselédlány rituális meggyilkolásával vádolták. A vérvád per hatalmas érdeklődés mellett zajlott, a majd egy évig húzódó tárgyalás-sorozatról beszámoltak az európai lapok. A vérvád képtelenségének bizonyításával és a vádlottak felmentésével végződő eljárás nyomán antiszemita tüntetések kezdődtek, és megalakították az Antiszemita Pártot.
Az ezeréves fennállását ünneplő Magyarország hatalmas fejlődésen ment keresztül, átadták a kontinens első földalatti vasútját az Andrássy út alatt, felavatták a Műcsarnokot és az Iparművészeti Múzeumot, és a Ferenc József hidat a Dunán, és elkészült a Parlament kupolája is. A törvényhozásban sok vita után elfogadták a zsidó vallást bevett felekezetnek nyilvánító recepciós törvényt és bevezették a polgári házasságot. Misner Ignác ebből az alkalomból egy magyar nyelvművelést támogató alapítványt hozott létre, melyről ezt írta:
„Ha ideált alkotok magamnak Magyarország jövőjéről, abban a magyar nyelv egysége foglalja el az első helyet. A magyar állam létezésének és erősbödésének biztosítása céljából a magyar nyelv egységére kell lehetőleg törekednünk. E nagy eszmének álljunk szolgálatába, ha Magyarország ezredéves fennállásának ünneplése alkalmából alapítványt létesíteni akarunk.”
Misner Ignác amellett, hogy gyermekei névadásában, nyelvhasználatában és minden gesztusában nagy magyar hazafi volt, aktív szerepet vállalt a zsidó közösségben is. Ez nem csak azt jelentette, hogy imaszékkel rendelkezett a Dohány utcai zsinagógában és részt vett a közösség fontos döntéseiben, hanem választmányi tagja lett az ITO-nak, a zsidó nemzeti otthon megteremtésének szándékával létrehozott egyik szervezetnek is.
Mindeközben természetesen ügyvédi praxisát is folytatta, olyan eredményesen, hogy megtakarításaiból bérházat építtethetett a Teréz körúton, nem messze Politzer Zsigmond és Gusztáv bérházaitól, és egy villát a Svábhegyen. Jövedelmei alapján Budapest legnagyobb adófizetői közé tartozott, virilis jogon tagja volt a város törvényhatósági bizottságának.
A vesztes első világháború, a forradalmak és a Monarchia felbomlása végett vetett annak az aranykornak, melyben Misner Ignác szegénysorsú árvagyerekből gazdag, köztiszteletben álló ügyvéddé válhatott. 1920-ban Európában elsőként olyan törvényt fogadott el a magyar parlament, mely korlátozta az egyetemekre felvehető zsidó hallgatók számát, számos egyéni tragédiát, és az egész társadalom hanyatlását okozva.
Mivel Misner Ignác egész élete a magyar hazafiság jegyében, a magyar jogrend szolgálatában telt, ezt még nem a rendszer kisiklásának, hanem csak a trianoni békeszerződés következményének érezhette.
Az ügyvédi kamara fennállásának hatvanadik évfordulóján, 1935-ben a testület legidősebb tagjaként elmondott beszédében ennek szellemében beszélt:
„Rajongtunk az ügyvédi hivatásért s hálát adunk a Mindenhatónak, hogy az ügyvédség aranykorában dolgozhattunk. Pályánk végén már csalt azt kívánjuk, szívünk hő óhajával: adassák meg fiatalabb kartársainknak, hogy újra a régi Nagy-Magyarország határain belül működhessenek! Vivat, floreat, crescat Hungária!”
Alig négy évvel később, amikor 1939-ben a második, a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló törvény is életbe lépett, neki is vissza kellett adnia ügyvédi praxisjogát.
Misner Ignác és kortársai a magyar jogrend kiépítésében
Weinmann Fülöp
Weinmann Fülöp 1839-ben született az ország keleti felében, Sáros megyében. Jómódű kereskedő családjával 1841-ben Ungvárra költöztek (ezt az 1840-ben elfogadott, a zsidók városi megtelepülését engedélyező törvény alapján tehették), ahol Fülöp beiratkozott a gimnáziumba. Ezt követően az eperjesi jogakadémiára ment, majd 1861-ben, már a bécsi egyetemen szerzett jogi doktorátust. Ahhoz, hogy ügyvéd lehessen, ekkor még – az emancipáció előtt! – a király engedélyére volt szüksége, melyet 1864-ben kapott meg. Ezt követően Debrecenben kezdett ügyvédi praxist. Az emancipációs törvény szentesítését (1867. december 28.) követően ő lett az első zsidó bíró Magyarországon, majd amikor a Magyar Királyságban is újra bevezették a közjegyző intézményét, ő lett az első zsidó közjegyző is, immár Budapesten. A közjegyző feladata, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson. A közjegyző hatáskörébe tartozik többek között közjegyzői okiratok szerkesztése, tanúsítványok kiállítása, hagyatéki eljárások lefolytatása, letétek kezelése. Ez elsőre nem hangzik nagyon izgalmasan, de a végeredmény mégis nagyon fontos. Mivel hagyatéki, aláírás-hitelesítési, letéti stb. ügyekben hozzá járt a Gründerzeit korának pesti zsidó elitje, és őt bízta meg a jogi ügyek ellátásával a Pesti Izraelita Hitközség és szinte az összes korabeli zsidó egylet is, ezért fennmaradt hagyatéka páratlan forrása a korszak történelmének. Hagyatéka Budapest Főváros Levéltárában majdnem tizenkét méternyi iratot tartalmaz.
Baumgarten Károly
Baumgarten Károly Budán született 1853-ban, majd jogi tanulmányai után ügyvédként praktizált 1892-ig, emellett a Polgári Törvénykezés című folyóirat szerkesztője volt. Ezt követően kereskedelmi bíró, 1898-tól királyi ítélőtáblai bíró, halála előtt nem sokkal pedig tanácselnök lett. Az Erzsébet körút 41-ben családjával, ugyanabban a házban, melynek egy másik lakásában testvére Izidor, a magyar büntető perrendtartás kidolgozója. A Károly nemcsak büntetőjoggal foglalkozott, mint Izidor, hanem a kereskedelmi jog kiváló ismerőjeként is számon tartották. A hitközségi életben nem vett részt, de a zsidó intézmények támogatói között találkozhatunk nevével, amit ügyvédi praxisa mellett Erzsébet körút 44-46-ban álló bérházának jövedelme tett lehetővé. Baumgarten Károly válogatott cikkeinek gyűjteménye halála után, 1916-ban jelent meg.
Stiller Mór
Stiller Mór Miskolcon született 1842-ben, majd a reformkor lehetőségeit kihasználva modern tudományt, jogot tanult és ügyvédi oklevelet szerzett. Bátyja, Bertalan ekkor már fiatal orvosként bekapcsolódott a pesti zsidó ifjak megújulást, emancipációt követelő csoportjába. Stiller hamarosan az új főváros legelőkelőbb ügyvédei közé emelkedett. Több tanulmánya jelent meg a Jogtudományi Közlönyben és a jogászok Themis című folyóiratában, melyek mellé 1885-ben megalapította és évtizedeken át szerkesztette a Jog című szaklapot. Tanulmányai, publikációi szépen kirajzolják a Gründerzeit korának főbb kérdéseit: írt a vasutak kártérítési felelősségéről, a sajtóperekről és az angol parlamentarizmusról is. 1878-ban a Párizs kiadott „A Törvénytelen gyermek helyzete Európában” című kötetben Stiller mutatta be a magyarországi állapotokat. Ügyvédi, jogtudósi munkássága mellett tagja volt a Főváros Törvényhatósági Bizottságának, de nem hanyagolta el a zsidó közéletet sem: évtizedeken át volt a Pesti Izraelita Hitközség oktatási ügyosztályának vezetője, egy időben a hitközség elnökhelyettese, a Pesti Chevra Kadisa választmányának tagja, és bekapcsolódott a múzeumunkat alapító Izraelita Magyar Irodalmi Társulat munkájába is. 1917. december 3-án hunyt el, sírja a Salgótarjáni úti temetőben van.
Csemegi Károly
Csemegi Károly 1826-ban született Csongrádon, Nasch József Károly falusi kereskedő családjában, de szerencsés körülményeinek, és az 1848-as forradalomban való részvételét követő várfogságának köszönhetően több nyelven is megtanult: beszélt és olvasott németül, franciául, angolul, és a korabeli gimnáziumi képzés részeként latinul és görögül is tanult. Pesti egyetemi évei idején, a hazafias egyetemi ifjúsági környezetben nevét szószerinti magyarosítással Csemegire változtatta 1845-ben. A közigazgatásban töltött évek és ügyvédi praxisa után élete főművét a Büntető törvénykönyve jelentette, melyen öt éven át dolgozott egyedül, mert azt vallotta, hogy az igazi kodifikációs munka egyszemélyes, egyedüli teljesítmény és felelősség. A törvénykönyvet, melyet róla Csemegi Kódexként ismert a jogász társadalom és a szélesebb közönség is, az 1878.évi V. törvényként lépett hatályba.
Weinmann Fülöp 1839-ben született az ország keleti felében, Sáros megyében. Jómódű kereskedő családjával 1841-ben Ungvárra költöztek (ezt az 1840-ben elfogadott, a zsidók városi megtelepülését engedélyező törvény alapján tehették), ahol Fülöp beiratkozott a gimnáziumba. Ezt követően az eperjesi jogakadémiára ment, majd 1861-ben, már a bécsi egyetemen szerzett jogi doktorátust. Ahhoz, hogy ügyvéd lehessen, ekkor még – az emancipáció előtt! – a király engedélyére volt szüksége, melyet 1864-ben kapott meg. Ezt követően Debrecenben kezdett ügyvédi praxist. Az emancipációs törvény szentesítését (1867. december 28.) követően ő lett az első zsidó bíró Magyarországon, majd amikor a Magyar Királyságban is újra bevezették a közjegyző intézményét, ő lett az első zsidó közjegyző is, immár Budapesten. A közjegyző feladata, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson. A közjegyző hatáskörébe tartozik többek között közjegyzői okiratok szerkesztése, tanúsítványok kiállítása, hagyatéki eljárások lefolytatása, letétek kezelése. Ez elsőre nem hangzik nagyon izgalmasan, de a végeredmény mégis nagyon fontos. Mivel hagyatéki, aláírás-hitelesítési, letéti stb. ügyekben hozzá járt a Gründerzeit korának pesti zsidó elitje, és őt bízta meg a jogi ügyek ellátásával a Pesti Izraelita Hitközség és szinte az összes korabeli zsidó egylet is, ezért fennmaradt hagyatéka páratlan forrása a korszak történelmének. Hagyatéka Budapest Főváros Levéltárában majdnem tizenkét méternyi iratot tartalmaz.
Baumgarten Károly
Baumgarten Károly Budán született 1853-ban, majd jogi tanulmányai után ügyvédként praktizált 1892-ig, emellett a Polgári Törvénykezés című folyóirat szerkesztője volt. Ezt követően kereskedelmi bíró, 1898-tól királyi ítélőtáblai bíró, halála előtt nem sokkal pedig tanácselnök lett. Az Erzsébet körút 41-ben családjával, ugyanabban a házban, melynek egy másik lakásában testvére Izidor, a magyar büntető perrendtartás kidolgozója. A Károly nemcsak büntetőjoggal foglalkozott, mint Izidor, hanem a kereskedelmi jog kiváló ismerőjeként is számon tartották. A hitközségi életben nem vett részt, de a zsidó intézmények támogatói között találkozhatunk nevével, amit ügyvédi praxisa mellett Erzsébet körút 44-46-ban álló bérházának jövedelme tett lehetővé. Baumgarten Károly válogatott cikkeinek gyűjteménye halála után, 1916-ban jelent meg.
Stiller Mór
Stiller Mór Miskolcon született 1842-ben, majd a reformkor lehetőségeit kihasználva modern tudományt, jogot tanult és ügyvédi oklevelet szerzett. Bátyja, Bertalan ekkor már fiatal orvosként bekapcsolódott a pesti zsidó ifjak megújulást, emancipációt követelő csoportjába. Stiller hamarosan az új főváros legelőkelőbb ügyvédei közé emelkedett. Több tanulmánya jelent meg a Jogtudományi Közlönyben és a jogászok Themis című folyóiratában, melyek mellé 1885-ben megalapította és évtizedeken át szerkesztette a Jog című szaklapot. Tanulmányai, publikációi szépen kirajzolják a Gründerzeit korának főbb kérdéseit: írt a vasutak kártérítési felelősségéről, a sajtóperekről és az angol parlamentarizmusról is. 1878-ban a Párizs kiadott „A Törvénytelen gyermek helyzete Európában” című kötetben Stiller mutatta be a magyarországi állapotokat. Ügyvédi, jogtudósi munkássága mellett tagja volt a Főváros Törvényhatósági Bizottságának, de nem hanyagolta el a zsidó közéletet sem: évtizedeken át volt a Pesti Izraelita Hitközség oktatási ügyosztályának vezetője, egy időben a hitközség elnökhelyettese, a Pesti Chevra Kadisa választmányának tagja, és bekapcsolódott a múzeumunkat alapító Izraelita Magyar Irodalmi Társulat munkájába is. 1917. december 3-án hunyt el, sírja a Salgótarjáni úti temetőben van.
Csemegi Károly
Csemegi Károly 1826-ban született Csongrádon, Nasch József Károly falusi kereskedő családjában, de szerencsés körülményeinek, és az 1848-as forradalomban való részvételét követő várfogságának köszönhetően több nyelven is megtanult: beszélt és olvasott németül, franciául, angolul, és a korabeli gimnáziumi képzés részeként latinul és görögül is tanult. Pesti egyetemi évei idején, a hazafias egyetemi ifjúsági környezetben nevét szószerinti magyarosítással Csemegire változtatta 1845-ben. A közigazgatásban töltött évek és ügyvédi praxisa után élete főművét a Büntető törvénykönyve jelentette, melyen öt éven át dolgozott egyedül, mert azt vallotta, hogy az igazi kodifikációs munka egyszemélyes, egyedüli teljesítmény és felelősség. A törvénykönyvet, melyet róla Csemegi Kódexként ismert a jogász társadalom és a szélesebb közönség is, az 1878.évi V. törvényként lépett hatályba.
A tiszaeszlári vérvádper
A 19. század utolsó évtizedeinek egyik legmegrázóbb eseménye a tiszaeszlári vérvádper volt. 1882 április 1-én a kis nyírségi faluban eltűnt egy Solymosi Eszter nevű 14 éves cselédlány. Peszah előtti időszak volt, ezért a középkori babonás zsidógyűlöletre építő szóbeszéd felelevenítette azt a primitív hiedelmet, hogy a macesz elkészítéséhez a zsidók keresztény szűz vérét használják fel, és falubeli ortodox zsidókat gyanúsítottak a lány megölésével. A valószínűleg öngyilkos leány sértetlen teteme egyébként két és fél hónappal később a Tiszából előkerült – de addigra perbe fogták az eszlári zsidókat, és az antiszemita Bary József Nyíregyházáról kiküldött vizsgálóbíró a tizenhárom éves Scharf Mórictól fenyegetéssel kicsikart hamis vallomások alapján 15 zsidót tartóztatott le és vádolt meg rituális gyilkosság elkövetésével, illetőleg bűnrészességgel. Az ügyet Istóczy Győző és Onódy Géza parlamenti képviselők, a későbbi Országos Antiszemita Párt megalapítói zsidóellenes kampány megindítására használták fel, melynek nyomán országszerte pogromszerű zavargások törtek ki. E megmozdulásokat Tisza Kálmán kormánya kemény kézzel elfojtotta, a több mint egy évig tartó bírósági procedúrában a védelmet ellátó Eötvös Károly író, jó nevű ügyvéd bizonyítékok sorával cáfolta a hamis vádakat, s a per végül a zsidók felmentésével végződött. A perről részletesen beszámoltak a korabeli lapok, a legolvasottabb hetilap, a Vasárnapi Újság az akkoriban még viszonylag ritkaságnak számító képes beszámolóval. A vádlottak felmentése után Scharf József és családja Hollandiába költözött, Móric gyémántcsiszoló lett. Rövid visszaemlékezése 1927-ben jelent meg az Egyenlőség című lapban, s ebben leírta, hogy egész életében nyomasztotta a perben játszott szerepe, s beismerte, hogy annak idején hamis tanúvallomást tett.
A változó város
A három kisvárosból 1873-ban egyesített Budapest lakossága a századfordulóig közel háromszorosára nőtt, s a rengeteg (addigra körülbelül 700.000) ember közlekedésének megoldása egyike volt a megoldandó problémáknak. Az első villamos Budapesten Balázs Mór elképzelései nyomán indult el 1889 nyarán az Egyetem tér és az Orczy tér között. A millenniumi ünnepségekre a főváros elképesztő modernizációs tervekkel készült, s ezek egyike volt Balázs nagy álmának, az Andrássy út alatt húzódó földalatti vasútnak a megépítése. 1895-96-ban mindössze 21 (!) hónap alatt elkészült a kontinens első földalattija, mely a belvárost kötötte össze a millenniumi rendezvényeknek helyet adó Városligettel. A földalatti nagy elismerést jelentett a városnak, hiszen ekkor még nem volt ilyen a nagy rivális Bécsben sem, de Párizsban és New Yorkban sem – az ő szakembereik később mind Budapestre jöttek tanulmányozni a megvalósult csodát.
Az ünnepségsorozat részeként az uralkodó a „székesfőváros fejlesztése, főleg pedig a villamos vasutak meghonosítása körül” szerzett érdemei elismeréseként magyar nemességet adományozott Balázs Mórnak. A nemesi címmel korábban együtt járó előjogokat ekkorra már eltörölte a polgári fejlődés, de a hagyományos formákat követő rendszerben mégis 346 zsidó család kapott nemességet.
Az ünnepségsorozat részeként az uralkodó a „székesfőváros fejlesztése, főleg pedig a villamos vasutak meghonosítása körül” szerzett érdemei elismeréseként magyar nemességet adományozott Balázs Mórnak. A nemesi címmel korábban együtt járó előjogokat ekkorra már eltörölte a polgári fejlődés, de a hagyományos formákat követő rendszerben mégis 346 zsidó család kapott nemességet.
Politzer Saga 8:
Politzer Saga 9:
Politzer Saga 10: