Hogyan lehetséges egy már nem létező térbe belépni? A zsidóság térhez való viszonyát nem érthetjük meg a Szentélyek elpusztulása és az azt követő szétszórattatás nélkül. A diaszpórában az elveszett, pótolhatatlan terek megőrzése a közösségi emlékezetben a hagyomány részévé vált. A közel három évszázados múltra visszatekintő, fakulóban lévő deszkatöredékek és a rajtuk lévő imaszövegek felidézik a zsidó írásos hagyományt. Az elveszett és pótolhatatlan megidézésére tett kísérlet és egyúttal a hiányra való emlékezés adja a zsidó közösségi élmény megtartó erejét. Az írás egyszerre teremt hidat a jövővel, létrehozva egy folyamatosságot. Másrészről pedig közvetít a múlt felé, lehetővé téve az emlékezést. A náznánfalvi zsinagóga darabjai az írás összekötő szerepéről tanúskodnak. Ezekben a szövegekben a zsidóság történelme és hagyománya összefonódva tárul fel. A mára hozzáférhetetlen hely egy emlékezeti térben válik újra megtapasztalhatóvá. Az írás a falon című kiállításunkban az elfeledett náznánfalvi zsinagóga megmaradt tárgyi emlékeivel idézzük fel egy erdélyi mikroközösség emlékét és annak mai jelentőségét. Így válik a jelenlegi hely a tapasztalható emlékezés terévé, azaz egy Mikdás meát-tá*.
<
>
Az elnéptelendő náznánfalvi zsidó közösség létszáma: 47 fő.
0 Comments
|
Tartalom:A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiállításai Categories |