|
2013. február 28. – 2013. április 30. Nagyszabású XX. századi polgári kezdeményezésnek állít emléket a február 28-tól május 20-ig tartó Goldmark Fesztivál. A kiállítások, koncertek, irodalmi estek, kabaréműsorok azt a mintegy 700 kulturális eseményt idézik fel, amelynek keretében 1939 és 1944 között a magyar művészek – irodalmárok, színészek, zenészek, képzőművészek – színe-java lépett fel. Egészen pontosan azok, akiket a korabeli törvények leparancsoltak a színpadról Alfonzótól Zsoldos Imréig. A fesztiválon számos közkedvelt művész lép színpadra, többek között Gálvölgyi János, Balázsovits Lajos, Jávori Ferenc Fegya, Lévai Balázs, Ungvári Tamás és a Liszt Ferenc Kamarazenekar. A rendezvények kurátora: Dr. Basics Beatrix 28th February 2013 – 30th April 2013 The Goldmark Festival, which runs from 18th February to 20th May, commemorates a monumental 20th-century civic initiative. Exhibitions, concerts, literary evenings and cabaret shows evoke the approximately 700 cultural events in which the creme of Hungarian artists – literateurs, actors, musicians and graphic artists – performed between 1939 and 1944. To be precise, those who were ordered off stage by the laws of the time from Alfonzo to Imre Zsoldos. A number of popular artists will performa t the festival, including János Gálvölgyi, Lajos, Balázsovits, Ferenc Fegya Jávori, Balázs Lévai, Tamás Ungvári, and the Ferenc Liszt Chamber Orchestra. The curator of the events: Dr. Beatrix Basics
0 Comments
2012. november 30 – 2013. február 15. Féner Tamás évek óta naplószerűen építi tájkép-sorozatát. A képek nagy része Pákozd – második otthona – környékén készült. A hozzájuk rendelt szövegek megkísérlik érzékeltetni, hogy az elsődleges látvány mögött egyfajta személyes összegzés is van, annak a felismerése, hogy bár talán már látszik az út vége, még józan fejjel lehet beszélni róla. A látogató szemlélő ezzel közelebb kerül a művekhez, a művész maga vezeti. A tájképek sorát portrék szakítják meg. Féner Tamás a hetvenes évek óta minden kiállítását valamilyen program megvalósításának szánta. Itt a program a tájképek bemutatta ország lakóinak egy csoportját mutatja, hangulati egységben a tájak sugározta életérzéssel. Kurátor: Féner Tamás és Gábor Anna 2012. november 30 – 2013. február 15. Féner Tamás évek óta naplószerűen építi tájkép-sorozatát. A képek nagy része Pákozd – második otthona – környékén készült. A hozzájuk rendelt szövegek megkísérlik érzékeltetni, hogy az elsődleges látvány mögött egyfajta személyes összegzés is van, annak a felismerése, hogy bár talán már látszik az út vége, még józan fejjel lehet beszélni róla. A látogató szemlélő ezzel közelebb kerül a művekhez, a művész maga vezeti. A tájképek sorát portrék szakítják meg. Féner Tamás a hetvenes évek óta minden kiállítását valamilyen program megvalósításának szánta. Itt a program a tájképek bemutatta ország lakóinak egy csoportját mutatja, hangulati egységben a tájak sugározta életérzéssel. Kurátor: Féner Tamás és Gábor Anna 30th November 2012 – 15th February 2013 Tamás Féner has been building his series of landscapes like a diary for years. Most of the pictures were taken around Pákozd, his second home. The texts assigned to them attempt to show that there is a kind of personal recapitulation behind the primary spectacle, the realization that, although the end of the road may already be visible,it can still be spoken about reasonably. The visiting observer thus gets closer to the works, led by the artist himself. The series of ladscapes is interrupted by portraits. Since the 1970s, Tamás Féner has dedicated all his exhibitions to the realization of some kind of a project. Here the project shows a group of inhabitants of the country presented by the landscapes, in an atmospheric unity with the sense of life radiated by the landscapes. Curators: Tamás Féner and Anna Gábor 2012. november 29 - 2012. február 13.
Múzeumunk gyűjteményének anyagát az elmúlt 20 évben folyamatosan restauráltuk. Ez a kiállításunk néhány látványos, nagyközönség számára is érdekes restaurált munkát mutatott be. A látogatók így betekintést nyerhettek a múzeumi munkának egy kevésbé ismert területére. A nagy felkészültségű szakemberek reménytelennek látszó eseteket is tudnak kezelni. Néhány olajképet a Képzőművészeti Egyetem restaurátor hallgatói – tanáraik folyamatos felügyelete mellett, éves vizsgafeladatként – állítottak vissza eredeti szépségükbe. Számos festményünket restaurálta Plesznivy Károly, a papír alapú művek pedig Szepesvári Ildikó, Pankaszi István és Mózer Erzsébet szakértő munkáját dicsérik. Kurátor: Gábor Anna 2012. augusztus 13 – 2012. november 13. Olyan sportolók és sportmecénások pályafutását mutattuk be, és tárjuk mementóként a magyar és a külföldi látogatók elé, akik sportsikereik révén (néhányan egyéb tevékenységük miatt is) koruk ikonjaivá váltak: Hajós Alfréd, Kronberger Lili, Barna Viktor, Braun „Csibi”József, Brüll Alfréd, Weisz Árpád, Petschauer Attila, Kabos Endre, Elek Ilona, Székely Éva és Keleti Ágnes. Ők tizennégyen annak a magyar történelmi kornak a gyermekei (korszakhatárokként megközelítőleg az MTK 1888-as megalakulása, illetve az 1956-os melbourne-i olimpia szolgálnak), amikor a sport a hatalmas pozitív energiákat felszabadító asszimiláció egyik terepévé vált, majd különösen az első világháborút követően, az egyre nyíltabb politikai és hétköznapi antiszemitizmus színterévé lett. Kurátor: Faragó Vera 13th August 2012 – 13th November 2012 We presented the careers of athletes and sports patrons and show them as mementos to Hungarian and foreign visitors, who, through their sporting successes (some also due to other activities) became icons of their age: Alfréd Hajós, Lili Kronberger, Viktor Barna, József ’Csibi’ Braun, Alfréd Brüll, Árpád Weisz, Attila Petschauer, Endre Kabos, Ilona Elek, Éva Székely and Ágnes Keleti. These fourteen people are children of the Hungarian historical age (the era began at approximately the foundation of the MTK in 1888 and lasted until the Melbourne Olympics in 1956) when sport became one of the terrains of assimilation that liberated huge positive energies, and then, especially after the First World War, became a scene of increasingly overt political and everyday anti-Semitism. Curator: Vera Faragó 2012. március 13 – 2012. január 31. 1896-ban Budapesten született Engel Lajos néven, amit 1914-ben testvérével Ékesre változtattak. Korai munkáit már így szignálta. (A Csabai élőnevet testvérétől-Árpádtól való könnyebb megkülönböztetés miatt vette fel.) Réti István tanítványaként egy évig a Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd a Magyar Királyi Iparművészeti Főiskolán Simay Imre és Helbing Ferenc voltak tanárai. Bátyjával, Árpáddal, aki szintén grafikus volt iparművészeti szabadiskolát vezettek a Katona József u. 39-ben. Az I. világháború előtt tanulmányúton járt Velencében, Padovában, Firenzében, Bolognában, Rómában. 1922-27-ben Németországban. Több csoportos kiállításon szerepelt: Lipcsében (1927), Kölnben (1928), Zürichben és Genovában (1929), Milánóban (1933). Foglalkozott alkalmazott grafikával, tervezett könyvborítókat, plakátokat, képeslapokat, exlibriseket. Tagja volt a Pál László Társaságnak, Képzőművészek Új Társaságának. Még diákkorában néprajzi gyűjtő utakon részt vett, a Néprajzi Múzeum őrzi ezeket a munkáit. A népi tárgyak csendéletein is feltűnnek. Csabai Ékes Lajos grafikusként volt jelentős. Különösen a pasztell technikában tudott kibontakozni. 1944-ben halt meg koncentrációs táborban. Műtermi hagyatéka a Magyar Zsidó Múzeumba került. Kurátor: Gábor Anna 31st January 2012 -13th March 2012 He was born in Budapest in 1896 under the name Lajos Engel, which he and his brother changed to Ékes in 1914. He had already signed his early works this way. He adopted the praedicatum Csabai to make distinction from his brother, Árpád, easier. He studied at the College of Fine Arts for a year as the student of István Réti, then at the Royal Hungarian College of Applied Arts Imre Simay and Ferenc Helbing were his teachers. With his brother, Árpád, who was also a graphic artist, he led a free school of applied arts in 39. Katona József street. Before World War I, he was on a study trip in Venice, Padua, Florence, Bologna, Rome. From 1922 to 1927 in Germany. He appeared in several group exhibitions: Leipzig (1927), Cologne (1928), Zurich and Genoa (1929), Milan (1933). He dealt with applied graphics, designed book covers, posters, postcards, book-plates. He was a member of the László Pál Society, the New Society of Fine Artists.As a student, he participated in ethnographic collecting trips, and the Ethnographic Museum preserves his works of the sort.They also appear on the sill-lives of folk objects. Lajos Csabai Ékes was significant as a graphic artist.In particular, he was able to unfold in the pastel technique.He die din a concentration camp in 1944.His studio legacy got to the Hungarian Jewish Museum. Curator: Anna Gábor 2011. december 12 – 2012. február 26. Dan Reisinger izraeli iparművész, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárának önálló kiállítása alkalmával a művész magyar gyökereit, életének állomásait és munkásságát mutattuk be. A kiállítás alkalmával a látogatók iparművészeti kuriózummal találkozhattak. Láthatták a művész logó és csomagolás terveit, amelyek számos, hazánkban is jelen lévő cég megbízásából készültek, amelyek nem tárultak eddig a közönség elé. Munkáiban nagy szerepet kapnak a színek, és a kiállítás érdekessége hogy nem csak a falakat vonjuk be a látványba, hanem térbeli munkái is jelen lesznek. Kurátor: Rusznák Rita 12th December 2011 – 26th February 2012 On the occasion of the independent exhibition of Dan Reisinger, Israeli artist and honorary professor at the Moholy-Nagy Univerity of Art and Design, we presented the artist’s Hungarian roots, stages of his life and work. At the exhibition visitors could meet a rarity of applied arts.They could see the artist’s logo and packaging designs, ordered by a number of companies also present in Hungary, which have not been disclosed to the public so far. Colours play a big role in his works, and the interesting thing in the exhibition is that not only the walls were included in the spectacle,but also his spatial works were present. 2011. október 6 – 2011. december 5.
Ilyen címmel még nem nyílt meg kiállítás Magyarországon – talán máshol sem az egész világon. Nem arról van szó, hogy létezik-e egyáltalán zsidó művészet (mert van is, meg nincs is, ugyanúgy, mint ahogy néha van értelme a „magyar” jelzőnek a művészet szó előtt, néha nincs), még csak nem is egyszerűen arról, hogy egy magyar művésznek – akár zsidó, akár nem – mi a véleménye a zsidókról. Persze arról is szó van, de mégsem elsősorban az identitás kérdéséről. A felkért művészeknek látszólag lehetetlen feladatot kellett megoldania: arra kellett reflektálnia, hogy a kérdésről való társadalmi tudatot (véleményt, vélekedést), sőt, a különböző társadalmi elképzeléseket megfogalmazza, de mindezt a saját művészeti/vizuális nyelvén. Ami a feladatot látszólag megoldhatatlanná tette, paradox módon a megoldás kulcsát is magában rejtette: a művészeknek víziókat kellett megjelenítenie, nem spekulációkat, tehát ugyanúgy tennie a dolgát, mint eddig is. Az eredmény mind a 19 esetben pozitív lett: egyéni, jellegzetes és jellemző, érdekes és meglepő. A kiállító művészek: Baglyas Erika és Gyuri, Bak Imre, Birkás Ákos, Böröcz András, Borsos Lőrinc, Bukta Imre, Erdély Miklós, Fehér László, Gazdag Péter, Harasztÿ István (Édeske), Klimó Károly, Kósa János, Lóránt János Demeter, Nemes Csaba, Neuberger István, Pauer Gyula, SI-LA-GI, Valkó László, Várady Róbert Művészeti vezető: Beke László művészettörténész Kurátor: Rusznák Rita 2011. augusztus 1 – 2011. szeptember 27. Jankay Tibor 1899-ben született Békéscsabán és 1948-ban vándorolt ki Amerikába. Műveit törzsi művészeti gyűjteményét, könyvtárát, Los Angeles-i házát, minden vagyonát, szülővárosára, Békéscsabára hagyta. Ebből jött létre a Jankay Tibor Művészeti Közalapítvány, amellyel a Magyar Zsidó Múzeum közösen készített emlékkiállítást. Jankay festői-grafikusi munkássága mellett, néprajzi gyűjteményének egy-egy darabját is bemutattuk, mivel ezek is jelentős hatást tettek művészetére. Festészetére az 1980-as években nagyméretű erőteljes szín- és vonalszerkezet volt jellemző. Ezekben a késői műveiben lehet leginkább felfedezni a Nyugat-Afrikából és az Óceániából származó ősi kultúráknak a szertartásait, a hiedelemvilágát őrző tárgyak hatását illetve néhány munkán markánsan jelen van az észak-amerikai indiánok, valamint a maják művészetének hatása. Az 1960-as évektől szobrászattal is foglalkozott, főleg kerámiából készítette kis-és közepes méretű szobrait, de fémet is használt. Az afrikai, óceániai szobrok, maszkok hatása szobrain is felfedezhető. A húszas években készített grafikái rokon vonásokat mutatnak barátja Bolmányi Ferenc és Csabai Ékes Lajos munkáival. Pályája kezdetétől szívesen rajzolta, festette a vidéki, falusi környezetet, embereket, földműveseket, cigányokat. Kurátora: Gábor Anna 1st August 2011 – 27th September 2011 Tibor Jankay was born in Békéscsaba in 1899 and emigrated to America in 1948. He left his works, his tribal art collection, library, Los Angeles house and all his possessions to his hometown of Békéscsaba. From this the Tibor Jankay Art Foundation was established, with which the Hungarian Jewish Museum jointly created a memorial exhibition.In addition to Jankay’s painting-graphic work, we also presented some pieces of his ethnographic collection, as these also had a significant impact on his art.In the 1980s, his painting was characterized by large-scale, dynamic structure of colours and lines. It is in these late works that the rites of ancient cultures from West Africa and Oceania, the influence of the objects preserving their beliefs, and in some works the influence of North-American Indians and Mayan art can be discovered.From the 1960s, he also worked in sculpture, mainly making small and medium-sized sculptures from ceramics, but also using metal. The influence of African and Oceanian sculptures and masks can be discovered on his sculptures. His graphics, made in the 1920s, show similarities with the works of his friend Ferenc Bolmányi and Lajos Csabai Ékes. From the beginning of his career he liked to draw and paint the rural environment, people, farmers and gypsies. Curator: Anna Gábor 2011. május 26 – 2011. július 26. A zsidó-polgári értelmiségi családból származó Kinszki Imre a két világháború közötti amatőr fényképezés meghatározó alakja és szervezője volt. A természettudományok és filozófia mellett a 20-as évek közepétől kerül érdeklődésének középpontjába a fényképezés. Miközben írásait és képeit rendszeresen közlik hazai és nemzetközi lapok, alapító tagja a Modern Magyar Fényképezők Csoportjának és egyike a sikeres centenáriumi Daguerre kiállítás szervezőinek, folyamatosan levelez a család kivándorlási kérelme ügyében. A születésének 110. évfordulója alkalmából rendezett kiállítás tematikus egységekben mutatta be a holokauszt miatt torzóban maradt fotográfiai életművét, belefűzve életének meghatározó dokumentumait. Kurátor: Páldi Lívia (Műcsarnok) 26th May 2011 – 26th August 2011 Imre Kinszki, who came from a Jewish bourgeois intellectual family, was a prominent figure and organizer of amateur photography between the two world wars. Besides science and philosophy,photography has been the focus of his interest from the mid-1920s. While his writings and photos are regularly published in domestic and international newspapers, he is a founding member of the Modern Hungarian Photographers Group and one of the organizers of the successful Centennial Daguerre exhibition, he is constantly corresponding on the family’s emigration request.Organized on the occasion of the 110th anniversary of his birth, the exhibition showed his photographic oeuvre, that was left in torso due to the Holocaust,in thematic units, with the determinative documents of his life implemented. Curator: Lívia Páldi 2011. március 17 – 2011. május 16. Lajtai a digitális képalkotás első generációjához tartozik, így természetes, hogy szabadon él azokkal az új eszközökkel, amelyeket a kor kínál a művészetek számára. A digitális technika ilyen. Azonban van különbség a műfaj korai klasszikusai és Lajtai munkái között. Az előbbiek erősebben kötődtek a fényképhez, Lajtai inkább a festményhez. Nála a kép számtalan, lazúrosan egymásra rakódó rétegből épül fel, amelyeken keresztül a világ egyszerre mutatkozik hatalmas egésznek és parányi résznek, sértetlennek és lepusztultnak, egyszerre látható kívülről és belülről. A nézőpontoknak ezt a sokféleségét vallja Lajtai. Képei tartalmáról egy interjúban ezt mondta: Az ember álmodni akar, és álmodik is. Ezek sokszor rémálmok, elfogultak, harciasak, kirekesztők és pusztítók. Hogyan születik az álom, mi válik belőle valóssággá, milyen traumát hordoz az ébredés, és mit kezdjünk a már történelemmé száradt álmainkkal, felelősségünk által terhelt lelkiismeretünkkel? (Mosoni-Fried Judit) Kurátor: Lajtai Péter 17th March 2011 – 16th May 2011 Lajtai belongs to the first generation of digital imaging, so it is normal that he uses the new tools, that the era offers for the arts, freely. Digital technology is like that. However, there is a difference between the early classics of the genre and the works of Lajtai.The former were more attached to photograph, while Lajtai is more attached to painting. In his case, the image is made up of countless superimposed layers like lasure, where the world appears simultaneously a huge whole and a tiny part, intact and ravaged, visible both from the outside and from the inside. Lajtai believes in this diversity of viewpoints.In an interview, he said about the content of his pictures: A man wants to dream and he dreams. These are often nightmares, biased,combative, excluding and destructive.How is a dream born, which part of it becomes real, what trauma does awakening bring,and what to do with our dreams, which already dried into history, with our conscience burdened by our responsibility? (Judit Mosoni-Fried) Curator: Peter Lajtai |
Tartalom:A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiállításai Categories |






















































RSS Feed