Mordecháj Szófer felfedezett remekműve
Mordechai Szófer: Énekek Éneke tábla, s.d. MZSML 64.1693 http://collections.milev.hu/items/show/31413
Mordecháj Szófer további művei gyűjteményünkben
Gyermekágyi tábla
Megilla
Ómerszámláló könyvecske
Mizrah tábla (fényképe)
A művek részletes adatait, valamint további műveinek jegyzékét és adatait lásd a letölthető tanulmányban.
Megilla
Ómerszámláló könyvecske
Mizrah tábla (fényképe)
A művek részletes adatait, valamint további műveinek jegyzékét és adatait lásd a letölthető tanulmányban.
Glosszárium
Amulett
Noha már a Tóra is határozottan elítél és tilt mindenféle varázslást és démonokkal kapcsolatos hiedelmet, a népi vallásosságban szerepet kapnak az olyan tárgyak, melyek a hit szerint megvédik viselőjüket a bajoktól és nehézségektől. A szövegközpontú zsidó tradícióban az amulettek és kámeák szent szövegek részleteit tartalmazzák, esetleg egy–egy betű vagy rövidítés idézi meg az túlvilági segítséget. Az amulettek egyik típusa a gyermekágyi rontáselhárító tábla. A középkori zsidó legendák szerint Ádám első felesége Lilit volt, de elmenekült tőle, és az ördöggel adta össze magát. A történetekben Lilit démonokkal vonul és elrabolja a csecsemőket. Az ártó démon kivédésére szokássá vált a szülő nők szobájának falára Lilit ellenes táblákat, védő amuletteket akasztani. Az amuletteken rontáselhárítónak vélt szövegek és ábrák láthatóak, jellemzőek színeik, esetleg anyaguk is.
Megilla
A megilla jelentése: tekercs. Hagyományosan öt rövidebb bibliai szöveget nevezünk az öt megillának, ezek: Énekek Éneke, Rút könyve, Siralmak könyve, Prédikátor könyve és Eszter könyve. Legismertebb az Eszter-tekercs (Megillat Eszter), melyet Purimkor olvasnak fel a zsinagógákban. A zsinagógai használatra szánt tekercseket pergamenre, a tóratekercshez hasonló gondossággal készíti a tóraíró (szófer), azonban ez a tekercs – a Tórától eltérően – díszíthető.
Mikrográfia
A második parancsolat figurális ábrázolást tiltó rendelkezéseit sokféle módon próbálták áthidalni a zsidó művészet képviselői. Jellemzőek a mikrográfiás ábrázolások, amikor a szent szövegeket nagyon apró betűkkel írva különféle absztrakt, növényi, állati vagy emberi figurákká rendezi az írnok. A mikrográfia a szent szövegek lapszéli magyarázó jegyzeteiből (maszóra) alakult önálló műfajjá. A 18. századtól jelennek meg zsinagógai vagy otthoni díszként mikrografikus szövegekből összeállított bibliai jelenetek, szimbólumok, vagy akár portrék.
Móhelkönyv
A Tóra szövege szerint Isten és a zsidó nép szövetségének két jele van: a szombat megtartása és a nyolcnapos fiúgyermekek körülmetélése. A körülmetélés részletesen szabályozott szertartás, melyet az ehhez értő szakember, a móhel végez. A körülmetélés során elmondandó imák, áldások, és a körülmetéléshez kapcsolódó egyéb szövegek a móhelkönyvekben szerepelnek. Általános gyakorlat volt, hogy ezeknek a kéziratos vagy nyomtatott móhelkönyveknek az utolsó lapjaira a móhel feljegyezte azoknak az újszülötteknek a nevét is, akiket körülmetélt. A móhelkönyvek így az anyakönyvezés előtti időszak fontos családtörténeti forrásai is.
Ómerszámláló könyv
Peszah után hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig kell a napokat számolni, mígnem beköszönt a Savuot, a hetek ünnepe. A napok számolásának parancsa bibliai eredetű, s arra utal, hogy a Szentély korszakában Peszah második napján kezdődött az árpa aratása, és kévékbe rakása. Amíg állt a Szentély, minden nap felajánlottak ott egy bizonyos mennyiséget az aznapi aratásból. Az ősi betakarítási ünnep a bibliai történelem során szakrális kiegészítést nyert: a hagyomány szerint ezen a napon kapta Mózes a Szinájon a Tórát, azaz az írott és a szóbeli tant. Az ómer időszaka így összeköti a fizikai megszabadulás és a szabad néppé válás ünnepét, a Peszahot a szakrális közösséggé válással. A római hódítás időszakában ómer idején nagy pestisjárvány pusztított, s Rabbi Akiva tanítványai körében is nagy pusztítást végzett. A pusztulás emlékére az ómerszámlálás időszaka gyászidőszak a judaizmusban, amikor tilos a zene és a tánc, nem szokás házasodni, de még hajat vágatni sem. Kivétel ez alól a számlálás 33. napja, „Lag Baomer” amikor mindez megengedett. Az ómerszámlálás rituális aktus, része az időszak imarendjének, ezért speciális, ómerszámláló könyvek készültek hozzá.
Rézmetszet
A rézmetszet mélynyomású sokszorosító grafikai eljárás. A rajzot a rézmetsző kis vésők segítségével vési (metszi) a sima rézlemezbe. E nyomaton tehát a megjelenő fekete vonalak mélyítve vannak. A metszetről úgy készülnek a levonatok, hogy az előmelegített lemezt bekenik sűrű mélynyomó festékekkel, és a felületről letörlik a fölösleges festéket. A sima felületről a festék könnyen lejön, míg a vésett mélyedésekben megmarad. Erre a lemezre áztatott, enyvezetlen papírlapot helyeznek, majd lepréselik. A nedves, puha papír kiszívja a mélyedésekben maradt festéket. A papírt, azaz a nyomatot óvatosan leemelik a lemezről, és nehezék alatt megszárítják. Új nyomat készítése újbóli hevítést, festékezést és törlést és préselést igényel. Egy nyomólemezről korlátozott számú jó minőségű metszet készíthető.
Siviti tábla
A zsinagógákban az előimádkozó pultja előtt található, az imát mondó összpontosítását segítő dísz a siviti tábla. Nevét a rajta szereplő zsoltáridézet kezdő szaváról kapta: „Siviti Adonáj …. Az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam” (Zsoltár 16:8). Mivel a zsinagógák és az imádkozás iránya is Jeruzsálem (kelet) felé néz, ezért nevezik ezeket a táblákat mizrah (kelet) tábláknak is, hiszen elhelyezésük megjelöli a keleti irányt. A 19. században elterjedtek az otthon elmondandó imák irányának megjelölésére, a lakások dekorálására a mizrah táblák, melyeket a zsoltáridézet már nem szerepel, ezek így nem siviti táblák, hanem mizrah táblák. Összefoglalva: Minden siviti tábla mizrah tábla is egyben, de nem minden mizrah tábla siviti tábla.
Szófer
Speciálisan képzett szakember, aki a zsidó élet rituális szövegeit, azaz a Tóratekercset, a tfilint és a mezuzát (együttesen: sztam) írja. Szófer csak parancsolatokat megtartó vallásos ember lehet, akinek az írás pontos szabályai mellett értenie kell a pergamen kóser kikészítéséhez és a megfelelő tinta kikeveréséhez is.
Sztam
Sztam: a Szefer Tóra (Tóra könyve), tfilin és mezuza szavak rövidítése. Ezek azok a rituálisan elkészített, szent szövegeket tartalmazó pergamenek, melyeknek a zsidó vallási hagyományban kiemelt szerepük van, és melyek elkészítése a szófer feladata. A tfilin szíjakkal ellátott két bőrtok, melyekben pergamentekercsek vannak tórai szöveggel. Egyiket a bal karra, másikat pedig a fejre teszik fel a hétköznapi reggeli ima közben. Alkalmazásának törvénye a „S legyen jelül kezeden és homlokkötőül szemeid között, mert kéz erejével vezetett ki bennünket az Örökkévaló Egyiptomból.” (2Móz 13, 16) mondatra vezethető vissza. A mezuza jelentése ajtófélfa, de azt a pergamentekercset értjük alatta, melyet a mózesi törvény értelmében kis tokba helyezve az ajtófélfára szögeznek. A tekercsen tórai szövegrészek találhatóak, s írásuk szigorúan szabályozott.
Tóra
A héber Biblia első egysége a Tóra, amely Mózes öt könyvét jelenti. A zsidó hit szerint a Tórát Mózes vette át Istentől a Szináj hegyén, és vele együtt annak szóbeli magyarázatait és a parancsait is (Talmud). A Tóra olvasása folyamatos, heti szakaszokra osztott fejezeteit minden héten felolvassák a zsinagógákban. A zsinagógai használatban lévő Tóra mindig két rúdra helyezett tekercs. A Tórát szigorú szabályok szerint kidolgozott pergamenre, a rituális előírásoknak megfelelő tintával írja a szófer, vagy más néven tóramásoló. A Tóra írásánál és használatánál a hagyományban rögzített előírásoknak megfelelően kell eljárni, ellenkező esetben a Tóra „paszul”, azaz nem kóser, rituális célra nem használható.
További judaisztikai fogalmak
Letölthető tanulmány
| tanulmany_mordecaisofer.pdf |