Állandó kiállítás - Tamid: Mindig
Kiállításunk a judaizmus alapjait, a zsidó hétköznapokat, ünnepeket és életfordulókat mutatja be. Ezek egy része közismert, hiszen eredetük a Bibliában olvasható történetekhez vezethető vissza. A Tízparancsolat és az időbeosztás heti ritmusa az emberiség közös kincsévé lettek. A zsidó szokások a változó körülmények és az ókori örökség folyamatos újraértelmezése során alakulnak, de az idő beosztása, az élet ritmusa továbbra is a napok ősi rendjét követi.
Az elmúlt évszázadokban a zsidó szöveges örökség értelmezéséhez és továbbadásához gazdag tárgykultúra alakult. Kiállításunkban a gyűjteményünkben megőrzött szertartási tárgyakból, könyvekből, bútorokból láthatnak válogatást. A termeken végighaladva a hétköznapok és a szombat, az ünnepek és a zsidó életszakaszok kultúráját ismerhetik meg.
A látogatás során olvassák össze az ablakok jelentését az alattuk kiállított tárgyakkal. Olvassák hozzá a szövegeket: a muzeológus hangját és a rabbi hangját, melyek együttesen értelmezik a zsidó tárgyi örökséget.
Kiállításunkban több mint háromszáz tárgyon, és a hozzájuk kapcsolódó magyarázatokon keresztül ismerhették meg a zsidó hétköznapok és ünnepek, szokások és értékek világát. Láthattak díszesen kimunkált, értékes ritkaságokat, és egyszerű, átalakított, kizárólag az általuk végrehajtott parancsolatok miatt értékessé vált tárgyakat is. Egyéni történeteik társadalmi, kulturális jelenségeket tártak fel: hogyan, miként használták őket, mielőtt a múzeumba kerültek.
Kiállításunkban a judaizmus térhez és időhöz való viszonyát is bemutattuk. Az első teremben az időhöz, itt a térhez kapcsolódó tárgytörténeteket láthattunk. Kiállításunk zárófala kelet, Jeruzsálem irányába néz. Hagyományaink szerint ebbe az irányba épülnek a zsinagógák és erre fordulnak az imádkozók. Ez egyszerre idézi a múltat és az eljövendő teljes megváltást is. Az idő és a tér itt összeolvasható, mert összeér: a zsidó élet örök körforgását jelképezi a történelem pusztításai, a kiűzetések, autodafék és gázkamrák ellenére is. Ezért lett a kiállítás címe: TAMID
Az elmúlt évszázadokban a zsidó szöveges örökség értelmezéséhez és továbbadásához gazdag tárgykultúra alakult. Kiállításunkban a gyűjteményünkben megőrzött szertartási tárgyakból, könyvekből, bútorokból láthatnak válogatást. A termeken végighaladva a hétköznapok és a szombat, az ünnepek és a zsidó életszakaszok kultúráját ismerhetik meg.
A látogatás során olvassák össze az ablakok jelentését az alattuk kiállított tárgyakkal. Olvassák hozzá a szövegeket: a muzeológus hangját és a rabbi hangját, melyek együttesen értelmezik a zsidó tárgyi örökséget.
Kiállításunkban több mint háromszáz tárgyon, és a hozzájuk kapcsolódó magyarázatokon keresztül ismerhették meg a zsidó hétköznapok és ünnepek, szokások és értékek világát. Láthattak díszesen kimunkált, értékes ritkaságokat, és egyszerű, átalakított, kizárólag az általuk végrehajtott parancsolatok miatt értékessé vált tárgyakat is. Egyéni történeteik társadalmi, kulturális jelenségeket tártak fel: hogyan, miként használták őket, mielőtt a múzeumba kerültek.
Kiállításunkban a judaizmus térhez és időhöz való viszonyát is bemutattuk. Az első teremben az időhöz, itt a térhez kapcsolódó tárgytörténeteket láthattunk. Kiállításunk zárófala kelet, Jeruzsálem irányába néz. Hagyományaink szerint ebbe az irányba épülnek a zsinagógák és erre fordulnak az imádkozók. Ez egyszerre idézi a múltat és az eljövendő teljes megváltást is. Az idő és a tér itt összeolvasható, mert összeér: a zsidó élet örök körforgását jelképezi a történelem pusztításai, a kiűzetések, autodafék és gázkamrák ellenére is. Ezért lett a kiállítás címe: TAMID
Audioguide a kiállításhoz
Temetőkert
A Dohány utcai zsinagóga épülete melletti árkádok övezte alig ezer négyzetméternyi kert szimbolikus terület a magyarországi zsidó és nemzsidó együttélés történetében.
A telek a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján vált közterületté, amikor a városrendezéskor lebontották a zsinagóga mellett álló házat. A Pesti Izraelita Hitközség igényt tartott a telekre, ezért a tervezett lipótvárosi zsinagóga telkét, egy ennél ötször nagyobb belvárosi telket cseréltek el érte. A telek beépítése csak az első világháború után kezdődött meg, amikor a zsidó katonák emlékművének szánt Hősök zsinagógáját, kultúrházat és parkot építettek rá. Az egész területet árkádsorral vették körül, hogy a zsidó közösségi terek nyitottak és átláthatóak legyenek. Az árkádokra a felebaráti szeretetről és a másik megbecsüléséről szóló bibliai idézeteket is terveztek, de ez végül nem valósult meg. A park közepére keleties vízmedencét álmodtak, melyben az ég tükröződhetett volna.
A második világháború végén az épületegyüttes és a kert a budapesti gettó része lett, ahol több tízezer ember zsúfolódott össze embertelen körülmények között. A gettó felszabadításakor megfagyott, éhenhalt, az ostrom és a nyilasok brutalitása következtében elpusztult zsidók ezreinek holttestét találták az utcákon. Közülük több, mint kétezret itt, a kertben temettek el. Ismeretlen, azonosíthatatlan hullákat és olyanokat, akiket máig siratnak.
A vízmedencés park sírkertté, egy embertelen korszak mementójává vált.
A kiállítás honlapja és a sírokban eltemetettek adatbázisa elérhető innen.
A telek a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján vált közterületté, amikor a városrendezéskor lebontották a zsinagóga mellett álló házat. A Pesti Izraelita Hitközség igényt tartott a telekre, ezért a tervezett lipótvárosi zsinagóga telkét, egy ennél ötször nagyobb belvárosi telket cseréltek el érte. A telek beépítése csak az első világháború után kezdődött meg, amikor a zsidó katonák emlékművének szánt Hősök zsinagógáját, kultúrházat és parkot építettek rá. Az egész területet árkádsorral vették körül, hogy a zsidó közösségi terek nyitottak és átláthatóak legyenek. Az árkádokra a felebaráti szeretetről és a másik megbecsüléséről szóló bibliai idézeteket is terveztek, de ez végül nem valósult meg. A park közepére keleties vízmedencét álmodtak, melyben az ég tükröződhetett volna.
A második világháború végén az épületegyüttes és a kert a budapesti gettó része lett, ahol több tízezer ember zsúfolódott össze embertelen körülmények között. A gettó felszabadításakor megfagyott, éhenhalt, az ostrom és a nyilasok brutalitása következtében elpusztult zsidók ezreinek holttestét találták az utcákon. Közülük több, mint kétezret itt, a kertben temettek el. Ismeretlen, azonosíthatatlan hullákat és olyanokat, akiket máig siratnak.
A vízmedencés park sírkertté, egy embertelen korszak mementójává vált.
A kiállítás honlapja és a sírokban eltemetettek adatbázisa elérhető innen.
Régi kiállításaink:
Hamarosan....
Középkori és török kori sírkövek a Múzeum gyűjteményéből