Noé szövetsége (Kortárs Képzőművészet II.)

2002. január 10 – 2002. február 8.

Az ég felé nézve: A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (MAZSIKE) elhatározta, hogy kortárs képzőművészeti kiállítást rendez, erre a Magyar Zsidó Múzeum II. kortárs képzőművészeti kiállításának keretében került sor. Az elképzelés Hajdú Istvántól származik, aki Mózes I. könyvéből az özönvíz történetét és az azt követő - Örökkévaló és Noé, emberiség között köttetett- Szövetséget és annak örök jelképét, a szivárványt vette a kiállítás alapjául. A művészeket ember és Isten kapcsolata két síkon foglalkoztatta. Tartalmilag főleg annak a gondolata, hogy milyen viszonyban van a művész Istennel, formailag pedig a szivárvány jelensége. Nem a vallásosság kérdése az érdekes, hanem a hit egy felettes erőben, hiszen a kapcsolatot egyik mű sem kérdőjelezi meg.Voltak, akik a bibliai idézethez szorosabban kapcsolódó műveket készítettek (Bak Imre, Baranyay András, Klimó Károly, Thury Levente, Nádler István). Az imádság, annak némasága is több mű témájává vált (Fehér László, Für Emil, Herczeg Nándor, Havas Bálint, Gerber Pál). Sok alkotásban a szivárvány, mint a Szövetség szimbóluma jelenik meg, a színek összessége, a világ teljességét is szimbolizálja (Gáyor Tibor, Keserü Ilona, Radák Eszter). Maurer Dóra képe a színek mellett finom formai utalást tesz Noé Bárkájára, Fájó János műve az égről és az ívességről emlékezik meg. Mások a kettősséget (lent és fent) világát ábrázolták, egy párhuzamosan létező, magasabb rendű világ földi leképeződését (Chilf Mária, Dévényi Mónika, Gábor Áron, Győri Márton, Magén István). A fogalmi témához (Bukta Imre, Erdélyi Gábor, SI-LA-GI) közelítettek. A kiállításnak köszönhetően ez a méltánytalanul háttérbe szorított téma ismét felelevenedett és a kortárs művészet innovatívan dolgozta fel ezt a több ezer éves eseményt. (Összefoglaló Bálványos Anna írásából)

Kurátor: Bálványos Anna (Ludwig Múzeum)

10th January 2002 – 8th February 2002
​
Looking to the sky: The Hungarian Jewish Cultural Association (MAZSIKE) has decided to organize an exhibition of contemporary art, which took place as part of the II. Contemporary Fine Art exhibition of the Hungarian Jewish Museum. The idea comes from István Hajdú, who based the exhibition on the story of the flood from the first Book of Moses, and the subsequent convent between the Eternal and Noah, and on its eternal symbol, the rainbow. Artists were preoccupied with the relationship between man and God on two planes. In terms of content, it is mainly the idea of the artist’s relationship with God, and in terms of form, the phenomenon of the rainbow. It is not the question of religiosity that is interesting, but the belief in a superior power, since none of the works question the connection. Some made works more closely related to the biblical quote (Imre Bak, András Baranyay, Károly Klimó, Levente Thury, István Nádler).Prayer and its silence became the subject of several works (László Fehér, Emil Für, Nádor Herczeg, Bálint Havas, Pál Gerber).In many works the rainbow appears as the symbol of the Covenant, the complexity of the colours also symbolizes the completeness of the world (Tibor Gáyor, Ilona Keserü, Eszter Radák). In addition of the colours, the picture of Dóra Maurer makes a subtle formal reference to Noah’s Ark, the work of János Fájó commemorates the sky and the arch. Others depicted the world of duality (below and above), a terrestrial representation of a parallel, higher-order world (Mária Chilf, Mónika Dévényi, Áron Gábor, Márton Győri, István Magén). They approached the conceptual theme (Imre Bukta, Gábor Erdélyi, SI-LA-GI). Thanks to the exhibition, this unfairly overshadowed topic has come to life again and contemporary art has innovatively processed this several-thousand-year-old event. (Summary from the writing of Anna Bálványos)

Curator: Anna Bálványos (Ludwig Museum)