MAGYAR ZSIDÓ MÚZEUM ÉS LEVÉLTÁR
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK
Search

100 tárgy - 100 történet / Tematikus vezetések, szubjektív olvasatok...  

18/4/2016

Comments

 
Picture
ONLINE JEGYVÁSÁRLÁS

 

Comments

100 év - 100 tárgy / Frazon Zsófia megnyitója  

10/4/2016

Comments

 
Picture
​Gyűjtemény és közösség
Gondolkodjunk az időről, a gyűjteményről és a közösségről
 
Te hanyas vagy? – kérdezi az óbudai serleg a nagykanizsaitól fontoskodó hangon.
Miért – pillant rá csodálkozva a polcszomszéd –, szerinted ez számít?
Biztos. Mert én vagyok az első. Százból az első – hangsúlyozza az óbudai.
És én? – nézegeti az installációját a nagykanizsai.
Nekem úgy tűnik, te vagy a kettes. Az sem rossz. Kezdőtárgyak vagyunk – zárja a beszélgetést a héber feliratos óbudai.
 
Valahogy így képzelem a megnyitó utáni első éjszakát a 100 év 100 tárgy című kiállításban. Most még nagy a helyezkedés, a rezek és az ezüstök fényesebbek, mint szoktak, a Herendi kerámia színesebb, mint máskor, az apró tárgyak kihúzzák magukat, hogy nagyobbnak látszanak. Még mindenki tanulja a szövegét, mert új a szereposztás, és sok az új stábtag. Érzik magukon a kíváncsi tekinteteket, fürdenek a figyelemben. Ünnepi a pillanat: premier van. Holnaptól viszont indulnak a múzeumi mindennapok.
 
A 100 év 100 tárgy kiállítás nemcsak azért új, mert egy régi helyét próbálja betölteni, hanem azért, mert teljesen új alapra helyezi a magyar zsidó kultúráról és közösségekről való múzeumi gondolkodást. Első pillantásra a „100 év 100 tárgy centenáriumi gondolat” egyfajta kronológiát sejtet. De ez a kronológia csavaros. Ugyanis nem a közösség eseménytörténetét veszi végig évről évre, hanem a múzeum és a levéltár gyűjteményi idejét tekinti alapnak. Kövessük a javasolt utat és először: gondolkodjunk az időről.
 
A budapesti Magyar Zsidó Múzeumot 1909-ben alapították, és 1916-ban nyitották meg a látogatóknak. A mostani centenárium tehát nem az alapítást, hanem a láthatóságot jelöli ki jubileumi eseményként. A szereplők egy része viszont túllóg ezen a száz éven: az első vitrin óbudai és nagykanizsai közösségtől származó tárgyainak „múzeumi” története például több mint harminc évvel. Az 1884-ben a Magyar Nemzeti Múzeumban megrendezett Történeti Ötvösmű Kiállításon voltak láthatók, több mint 40 judaika között. Viszont az 1. számmal jegyzett óbudai serleg csak 1950-ben került a Zsidó Múzeum gyűjteményébe. Tehát szerencséje, hogy a tárgyakat válogató szakember nemcsak matematikai számsorként viszonyul a kronológiához, hanem a kánon, a közösség és az identitás fogalmait is beépítette a képletbe: az 1884-es ötvösmű-kiállítás esetében ugyanis fontos hangsúlyozni, hogy ez volt az első olyan judaika-kiállítás, ahol nem egy magángyűjtemény kincsei, hanem egy közösség tárgyai szerepeltek. Ha a mai múzeumot a közösség szempontjából is vizsgálunk, és a közös emlékezet egy helyeként tekintünk rá, akkor a mai gyűjteményből magától értetődően ugrik ki az első közösségi pillanat.
 
A múzeumi gyűjtemény belső kronológiájának feltárása tudományos szempontból alapvető jelentőségű. Nemcsak azért, mert egy modern múzeum ma elképzelhetetlen a saját történetének kritikai feldolgozása nélkül, hanem azért is, mert a Magyar Zsidó Múzeum esetében ez már önmagában kalandos vállalkozás. A gyűjtemény 1964-es újraleltározása során a tárgyakat típusokba rendezték. Ebben a munkában viszont nem rögzítették a tárgyak múzeumba kerülésének módját és időpontját. Amikor az újraleltározással elkészültek, a régi leltárkönyveket kidobták. Az 1964 tehát egy olyan törés a gyűjteménytörténet idővonalán, amely elhelyezhető ugyan egy kronológiai szálon, de csak azon, amelyet maga az intézmény iktatott ki a rendszerből. A leltárkönyv a gyűjtemények méltatlanul háttérbe szoruló dramaturgiai eleme. Fontos, mint a színházi súgó: aki mindig tudja, melyik szó után melyik következik. A 100 év 100 tárgy tehát felfogható a múzeum leltárkönyveként: ami egy több éve tartó rekonstrukciós kutatómunka eredménye. A leltárkönyv segítségével pedig egy több mint ötven éve láthatatlan történet elevenedik meg a tárlókban: a Magyar Zsidó Múzeum alapításának és intézményesülésének története.
 
Okos és bölcs döntés, hogy a nemrégen lebontott állandó kiállítás tárgyai közül több is bekerült a százas válogatásba. Nemcsak azért, mert szeretjük viszontlátni a régi, ismerős tárgyakat, hanem azért, mert a harminc éven keresztül látható állandó kiállítás a gyűjtemény megkerülhetetlen kollekciója. Második körben tehát: gondolkodjunk a gyűjteményről mint intellektuális jelenségről.
 
Ha egy múzeum nemcsak a zsidó múlt eseménytörténetét akarja megmutatni, ha nemcsak a liturgiáról és a vérkorszakról szóló magyarországi diskurzushoz kíván hozzászólni, hanem a gyűjtemény és az intézményesülés kritikai feldolgozására is törekszik, ezzel új regisztert nyit a zsidó közösségről szóló múzeumi beszédben. Ha a 100 év 100 tárgy kiállítást mint rekonstruált leltárkönyvet tekintjük, akkor adódik a kérdés: miről mesél ma a gyarapodás sorrendje? Mi a különbség egy 1912-ben és egy 1946-ban ajándékozott herendi szédertál között? Mit jelent, ha egy liturgikus tárgy az alapítás lázában vagy a vérkorszakot követően került a gyűjteménybe? Van-e jelentősége, ha egy fotó, egy magánlevél vagy egy cipő ajándékozással vagy hagyatékkén kerül a gyűjteménybe? A feltett kérdések mindegyikére keresi a választ a kiállítás, hogy új kapcsolatokat teremtsen az emberek és közösség, a városi terek és az intézmények közötti, továbbá olyan belső mechanizmusokra mutasson rá, amelyek az eseménytörténet és a naptári ünnepek rácsrendszerében láthatatlanok maradnak. A kiállítóteret a tárgyak mellé rendelt szövegeket teszik a gondolkodás terepévé – a zsidó hagyomány szerint. A történetek és a kommentárok rendszere oldja gondolattá a tárgyak rendjét, és teszi a kánon részévé a közösséget.   
 
A történeteken keresztül végül gondolkodjunk a közösségről: amely létrehozta, gyarapítja és fenntartja a múzeumot. Ha egy múzeum szakít azzal a hagyománnyal, amely gyűjteményét kizárólag a holokauszt emlékeit és ezüst tárgyakat gyűjtő intézményként láttatja, akkor társadalmi bázisa is karakteresebbé válik. Megjelenik benne az elődök döntése és érdeklődése, a műkereskedelemben rejlő vadászszerencse, a módszeres gyűjteményfejlesztés stratégiái, a véletlenül múzeumba kerülő tárgyakban megbúvó személyes tragédiák, a különös felfedezések és atipikus tárgyak és jelenségek sokfélesége. Ez a sokféleség a múzeumi gyűjtemények hétköznapi valósága. Ebben a rendszerben egy főúri használatban levő serleg, amelyet héber felirattal láttak el könnyen illeszthető pogány kultuszok átvett jegyeit tartalmazó liturgikus tárgyakkal. És a gyűjteményi rend egyenrangú elemei lesznek a moziplakát, az 1905-ös orosz polgári demokratikus forradalom héber feliratos zászlója, a vonatból kidobott búcsúlevél, Kossuth Lajos névjegykártyája, a szentföldi relikvia, fűszertartók, amulettek és díszalbum, Hollander Leóról és feleségéről készült talbotípiák vagy egy kortárs hanukai menóra 8 kilós betonmodellje. A tárgyakat a történetek fűzik össze: annak a közösségnek a történetei, akik adományozóként vagy kutatóként járultak hozzá a múzeum gyűjteményének fejlesztéséhez, akik kijelölték azokat a pontokat, amelyekre emlékezni érdemes, de helyet hagytak az újabb gondolatok számára.
 
A kiállítás a személyes és múzeumi történeteken keresztül válik a dilemmák terepévé, amely a helyét kereső zsidó muzeológia számára a legfontosabb terep. Ahogy a zsidó kultúrában és közösségben erős a tanulás, az írás, az olvasás és a talmudi kommentár-gyakorlat szerepe, a 100 év 100 tárgy kiállítás sem vár mást látogatóitól: mint a tárgyak esztétikai és formai jegyein túlmutató figyelmet, a csodálat mellett megjelenő gondolkodást, a tárgyak mellé helyezett szövegek olvasását. Ez az aktív és reflexív viszony a közösség ereje. És ha most tennénk fel a kérdést az első óbudai serlegnek, hogy szerinte számít-e, hogy ő a történetben az egyes, akkor minden bizonnyal azt válaszolná, hogy igen. Számít. Ahogy az is, hogy a történetnek van 47-dik és 96-odik szereplője is.
Comments

    A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár hírei



    ​

    Archives

    January 2025
    December 2024
    September 2024
    February 2024
    November 2023
    October 2023
    June 2023
    June 2022
    February 2022
    September 2021
    August 2021
    July 2021
    June 2021
    April 2021
    November 2020
    August 2020
    July 2020
    May 2020
    March 2020
    February 2020
    October 2019
    September 2019
    June 2019
    April 2019
    March 2019
    February 2019
    January 2019
    November 2018
    October 2018
    September 2018
    August 2018
    July 2018
    June 2018
    May 2018
    April 2018
    March 2018
    January 2018
    December 2017
    November 2017
    October 2017
    August 2017
    June 2017
    April 2017
    March 2017
    February 2017
    January 2017
    December 2016
    November 2016
    September 2016
    July 2016
    June 2016
    May 2016
    April 2016
    March 2016
    February 2016
    December 2015
    November 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    December 2014
    October 2014
    June 2014
    May 2014
    January 2014
    July 2013
    March 2013
    January 2013
    October 2012
    April 2010
    March 2010
    February 2010

    Categories

    All
    Abel Pann
    Amida
    Herzl
    Holokauszt
    Koncert
    Múzeumtörténet
    Oláh Patrik
    Vándorkiállítás

    RSS Feed

Rólunk
Alapelvek
​
Gyermekvédelem
Támogatók
​Pályázatok 
Munkatársak 
​
Impresszum
Gyűjtemények
Múzeumi adatbázis
Levéltári fondjegyzék
​Digitalizált iratok 
Állandó kiállítás 
​Kiállítás archív
Projektek
Saul Gyermekei
​
Flódni
Flódni+
Közös terek
Zsinagóga anno
​Muzeomania
Publikációk 
Kutatói blog 
Évkönyv 
​
Interjúk
Katalógusok
Múzeum shop
Kapcsolat
Címek, adatok
​
Hírlevél
​Sajtó
Adományok 
Kutató regisztráció
Fotó megrendelés


About us
Mission statement 
Child Protection Policy
Supporters

Grants
​Staff
​Impressum 
Collections 
Museum database
Archives list of fonds
Digitized documents
Permanent exhibition 
Past exhibitions 
Projects
Children of Saul Memorial Program
Flódni
Flódni+
Faces, spaces, images 
Synagogue anno
​Museomania
Contact
Adress, data
​Press
Donations
Registration for research
​Photo-request

Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár / Hungarian Jewish Museum and Archives 2024
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK