Múltunk...

A Magyar Zsidó Levéltár létrehozását már 1943-ban szorgalmazták a múzeum dolgozói, de végül csak 1972-ben nyílt meg hivatalosan, az Országos Rabbiképző Intézetben, Scheiber Sándor és Landeszmann György fáradozásainak köszönhetően. 
1994-ben az ott őrzött, zömmel a holokuaszt során elnéptelenedett hitközségektől összegyűjtött iratanyagot egyesítettük a múzeumban gyűjtött történelmi jelentőségű, művészien megformált iratokkal: díszes hevrakönyvekkel, szimbolikus fontosságú dokumentumokkal. 
Ezek egyesítése, rendezése, minél alaposabb jegyzékelése azóta is folyamatos munkát ad a kollégáknak.
A rendszerváltást követően a Dohány utcai zsinagóga felújítása során a zsinagóga egy "világtól elzárt" emeleti termében rábukkantunk még egy hatalmas halom iratra - ez akkor ugyan örömet is jelentett, de sokkoló is volt. Akkor nem készítettünk fényképeket, csak 2009-ben, amikor végül nekiláttunk ezek rendezésének is. Akkor ilyen volt:  

Mivel a káosz elképesztő volt, így nem úgy dolgoztunk, mint általában a levéltárak (X szervezet iratai ettől eddig, x méternyi terjedelemben) - hanem minden egyes dokumentumot egyenként kézbe kellett venni, elolvasni (ez legalább három nyelvet és írásrendszert jelent!) és leírni. Az iratokat egyenként írtuk le, és ezt követte - és ezen még mindig dolgozunk - az iratok fondokba, azaz nagyobb egységekbe csoportosítása. De közben rend lett, az iratok már biztonságban, savmentes dobozokban vannak, és megszűnt az a veszély, hogy múltunk egy fontos szelete örökre megismerhetetlenné válhat. (Ehhez támogatásokból polcokat és dobozokat vásároltunk, és kiépítettük a terület tűzjelző rendszerét is.)
Kiderült az is, hogy ez az iratanyag Európa legteljesebb egységben megmaradt zsidó közösségi levéltára!
​Ma így néz ki a raktár:   

Az iratok jegyzéke elérhető a fondjegyzékből innen.

Köszönet a munkában részt vevő kollégáknak, önkénteseknek, és persze a támogatóknak: a Unites States Holocaust Memorial Museum-nak, és a Rothschild Foundation Europe-nak.