|
Több magyar képzőművész tematizálta a síremlékek és sírfeliratok formai és textuális sokrétűségét az 1960-as, 1970-es években, és nem egy művészre gyakorolt nagy hatást a zsidó temetők és sírok megjelenése, azok a privát és kollektív emlékezetben betöltött szerepe. A 60-as évektől kezdett el Major János budapesti temetőkben, így például a Salgótarjáni úti és a Kozma utcai zsidó temetőben is sírkőfotókat készíteni. Számára azonban ez inkább egyfajta szociológiai vagy ízléskutatás volt: groteszk ellentmondásokat és sírfeliratok örökített meg (Véri Dániel: A halottak élén – Major János világa, Képzőművészeti Egyetem, 2013). Váli Dezső, szintén fotódokumentáción alapuló festménysorozatot készített a zsidó temetőkről. Keserü Ilona 1967-ben fedezte fel a balatonudvari temető későbarokk szív alakú sírköveit, mely formát jellegzetes hullámvonallá alakította, ami hosszú ideig életműve központi motívumává vált. Ország Lilit már az 1950-es évek korai szürrealista orientációjú korszakában is foglalkoztatta a temető-, a sírkő- és a falmotívum. Ez nemcsak a később a művészetében egyre fontosabbá váló kő- és falmotívumot vetítette előre, hanem az egész életmű emlékezet- és transzcendenciaközpontúságát is, illetve Ország Lili vonzódását a különböző kultúrák halottkultuszához. Az 1950-es évek első felében készült több változatban megfestett Sírkövek című kép a sírkőmotívumot használja fel a családi múltra és az ősökre való emlékezés szimbólumaként. A művek mindegyikén jól látszik az a játék, ahogy a kő, a szobor, illetve a sírkövek először a táj valós elemeiként jelennek meg, később azonban abból kiszakított és az előtérben kinagyított, szürrealista képmotívumaivá válnak. A festményen látható arcképek fotószerűsége (a művész gyakran saját családi fényképeit használja fel ezekhez a képekhez) és a medalionforma emlékmű jellege egyaránt reflektál a privát és a kollektív emlékezetre. Ország Lili korai temetős, sírköves képeit a budaörsi, a törökbálinti vagy a mátraszentimrei temető sírjai, vagy a Gugger-hegyi ismeretlen katona sírja inspirálta. Az ezeken a helyszíneken tett látogatások lehettek az előfutárai az 1959-es prágai zsidó temető katartikus élményének, ahova Kafka hatására látogatott el a művész. Az itt szerzett élmények nemcsak a zsidó tematika és a múltfeldolgozás elmélyülését és rögzülését eredményezték az életműben: a sírkövek elhelyezkedése, azok struktúraként való értelmezése vezeti át Ország Lilit részben a szürrealista festésmódtól az absztrakcióhoz, részben a metafizikus festészet reneszánsz perspektívájától a kép horizontális és vertikális struktúraként való felfogásához. A prágai temetőben látottakhoz adódott hozzá a kőbe vésett írás, az ősi kopt, mezopotámiai, héber írásjelek intenzív képiségének revelatív élménye, amely „írásos” képein teljesedik ki, majd az életmű meghatározó vonulatává válik. (Kumin Mónika, 1945 utáni rajzok és grafikák a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, Magyar Nemzeti Galéria / Szépművészeti Múzeum, 2015). Az 1960-as évek elejétől készített monotípiáin a korábban kivehető sírkőmotívumok absztrahálódnak, és immár csupán egyfajta nyomként, töredékként tűnnek fel. Ezeken az alkotásokon a korai képek családi emlékezetét egyértelműen felváltja az eltűnt kultúrákra, városokra való emlékezés, valamint a XX. század traumáiból fakadó gyászfolyamat, a hiány megjelenítése.
Farkas Zsófia
0 Comments
|
SzerzőkMunkatársaink és s gyűjteményeinkben kutatók írásai történelemről, kultúráról, művészetről. Szerzők és témák
All
|
RSS Feed