Ambrus Sándor sorsa A második világháború 1939 szeptember 1-én tört ki, de Magyarország kezdetben nem vett részt a harcokban. Ennek ellenére a magyar zsidók százezreihez hasonlóan a Politzer-család tagjai is megszenvedték az 1930-as évek végétől egymás után életbe lépett zsidóellenes törvényeket. A több mint kilencven éves Misner Ignácot éppúgy kizárták az ügyvédi kamarából, mint hatvanéves fiát, Misner Istvánt és unokája ötvenéves férjét, Ambrus Sándort. A kamarából kizártak nem folytathatták korábbi tevékenységüket, ezzel mindannyian elveszítették munkájukat és egzisztenciájukat. Magyarország végül 1941 nyarán szállt hadba, miután szövetségese, a náci Harmadik Birodalom megtámadta a Szovjetuniót. Júliusban megkezdődött a magyar állampolgársággal nem rendelkező zsidók összegyűjtése. A belügyi hatóságok ezzel az ürüggyel mintegy 20 ezer embert deportáltak a Szovjetunió német és magyar csapatok által megszállt területére. Túlnyomó többségüket augusztus végén az SS előre megásatott tömegsírokba lőtte Kamenyec Podolszkijban a helyi zsidókkal együtt. Misnerék és családtagjaik élete egyelőre nem került veszélybe, de zsidóként helyzetük a következő években is folyamatosan romlott. Az újabb zsidóellenes törvények és rendeletek nyomán Ignác elveszítette dunántúli földbirtokait. Dédunokája, Ambrus Gyula bár 1943-ban kitűnően érettségizett, a numerus clausus miatt hiába ábrándozott az orvosi egyetemről. Végül, az Ignác lánya, Margit segítségével szerzett protekciónak köszönhetően nagy nehezen mégis elkezdhette a tanulást. Fél évvel később azonban a tanévnek hirtelen vége szakadt: 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Sztójay Döme vezetésével új, kollaboráns kormány állt fel és nyílt zsidóüldözés kezdődött. Naponta követték egymást az újabb zsidóellenes rendeletek. Április elején fel kellett varrniuk a sárga csillagot. A zsidók számláit zárolták, értékeiket államosították. Ignácnak hamarosan be kellett szolgáltatni az ünnepi étkészletet éppúgy, mint saját arany zsebóráját. De elvették az autójukat, a rádiójukat, sőt, még Gyula érettségi ajándékként kapott biciklijét is le kellett adniuk. Politzer Lili férje, Virány Alfréd családjának birtokában volt a Svábhegyi Nagyszálló, más néven a Grand Hotel Schwabenberg. Az 1896-ban átadott szállóban éppúgy járt Ferenc József császár és király felesége, Erzsébet (Sissi) királyné, mint a későbbi IV. Károly király. Most azonban más "vendégek" érkeztek. Április végén az épületet egy dokumentum szerint "a német Véderő igénybe vette". Képeslap a nácik által 1944-ben lefoglalt szálloda luxusszállodáról, Országos Széchenyi Könyvtár. Gyula édesapját, Ambrus Sándort hamarosan letartóztatták, Gyulát pedig az orvosi egyetem helyett immár a munkaszolgálat várta: májusban behívták és a Bükkbe vezényelték kényszermunkára. Lakásukat ezalatt kiutalták egy magyar detektívnek. 1944. áprilisában országszerte megkezdődött a zsidók gettósítása, majd május közepétől megindult a tömeges deportálás. Alig nyolc hét alatt 430 ezer embert hurcoltak Auschwitz-Birkenauba, további 15 ezret pedig ausztriai munkatáborokba. Júliusra az ország területén Budapest és a munkaszolgálatosok kivételével már nem maradtak zsidók. A főváros zsidó lakosságát ezzel egy időben mintegy 2000, úgynevezett sárga csillagos házba költöztették. Misnerék is kénytelenek voltak elhagyni a családi otthont. Az ekkor már 99. életévébe lépő Misner Ignác személyesen Horthy kormányzóhoz írt könyörgő levelet: "Soha politikával nem foglalkoztam és egyetlen politikai pártnak, még kevésbé szabadkőműves páholynak tagja nem voltam. Egész életemet a munkának szenteltem és munkásságom nagy részét a szegények ügyeinek ingyenes vitele töltötte ki. Minden ténykedésemben a hazafiság és nemzeti érzés vezetett és ettől engem semmiféle irányzat sohasem tántoríthatott el. Hogy engem 99-ik éves aggastyánt, aki egész életemet becsületben és munkában töltöttem és akinek elődei már több száz éve visszamenőleg is Magyarországon születtek, mily szörnyen érintettek a zsidókra vonatkozó korlátozó intézkedések, az elképzelhető, ha csak rámutatok arra, hogy 60 éven át lakott VI. Teréz körút 41. számú házban lévő lakásomat el kellett hagynom és más lakásába költöznöm. Mint aggastyán alig tudok beletörődni az ily szörnyű helyzetbe, amelybe hibámon kívül kerültem." Misner arra kérte Horthyt, hogy őt és családtagjait mentesítsék a zsidótörvények hatálya alól. Válasz soha nem érkezett. Októberben a nyilasok német támogatással puccsot hajtottak végre. Az év végére a város pesti oldalán felállították a budapesti gettót. Misner Ignác nem érte meg a 99. születésnapját: 1944. december végén halt éhen a gettóban. Három, az Árpád-házi királyi család tagjairól elnevezett gyermeke közül csak az egyik lánya, Margit maradt életben. Ő néhány családtaggal együtt Budapesten élte túl a nyilas terrort és az ostromot. Ignác másik lánya, Gizella családjával együtt tűnt el. Az egyik forrás szerint a nyilasok hurcolták el őket az egyik védett házból, de az sem kizárt, hogy július elején a családot Auschwitzba deportálták. Fiát, Misner Istvánt, miután saját bérházuk házmestere feljelentette, szintén elvitték. 1944 novemberében halt meg. A holokauszt során a család legalább 18 tagja vesztette életét. Ambrus Gyula és Ambrus Sándor Misner Ignác dédunokája, az egykori orvostanhallgató Ambrus Gyula túlélte a holokausztot. Néhány hónap után megszökött a munkaszolgálatból és egy katolikus évfolyamtársa, Bayer Klára bújtatta. A háború után összeházasodtak és emigráltak Amerikába, ahol hét gyermekük született. Feleségét, Bayer Klárát embermentő tevékenységéért a jeruzsálemi Yad Vashem a "Világ Igaza" címmel tűntette ki. Ambrus Gyula 2020-ban, 96 éves korában Buffalóban (USA) hunyt el. Anélkül, hogy pontosan tudta volna, mi történt édesapjával, Ambrus Sándorral. Ambrus Sándor ügyvéd végigjárta a holokauszt legmélyebb bugyrait. Annyit korábban is tudtunk, hogy 1944 április 24-én a budapesti Központi Zsidó Tanács a Gestapo utasítására több mint 700, budapesti zsidó értelmiséginek, köztük újságíróknak és ügyvédeknek küldött "utasítást". Eszerint a címzetteknek másnap reggel 9-kor jelentkezniük kellett a Rökk Szilárd utca 26. szám alatt munkaszolgálat céljából. A névlisták a Gestapótól érkeztek. A 280 ügyvéd között ott volt Ambrus Sándor is. Akárcsak sorstársai, ő is összepakolt egy takarót, három váltás fehérneműt, két pár cipőt, csajkát, evőeszközt és háromnapi élelmet. A megadott címen ekkor már a magyarországi zsidóügyekért felelős Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer különleges bevetési egységének (Sondereinsatzkommando Eichmann) internálótáborként funkcionáló börtöne működött. A megjelent zsidókat munkaszolgálat helyett azonnal letartóztatták. A német és magyar nácik túszként akarták őket felhasználni. Meg voltak róla győződve, hogy a zsidók és a szövetségesek összejátszanak ellenük. Az volt a tervük, hogy a prominens zsidó értelmiségieket potenciális bombázási célpontok (gyárak, hadiüzemek) közelében helyezik el. Úgy vélték, hogy ez majd visszatartja az angolszászokat attól, hogy folytassák az április eleje óta Budapest ellen megkezdett légitámadásaikat. A túszokat a Rökk Szilárd utcából hamarosan vidéki internálótáborokba szállították. Volt, aki Kistarcsára került, Ambrus Sándort pedig Horthyligetre vitték. A Csepel-szigeten, a mai Szigethalom és Tököl települések melletti területen 1944-ben a Weiss Manfréd művek gyártelepei működtek, melyek a német hadiipar számára gyártottak repülőgép alkatrészeket. Az üzemet tavasszal bombázták, így a nácik úgy kalkuláltak, hogy a zsidó túszok egyfajta pajzsként megakadályozzák majd a további támadásokat. A rabok a lebombázott repülőgépgyár romjait takarították, szenet lapátoltak, vagonokat pakoltak. Helyzetüket a nehéz fizikai munka mellett a magyar katonákból álló őrség brutális bánásmódja is rontotta. Az esti sorakozónál napirenden volt a "sportoltatás": aki 10-12 óra munka után nem futott elég gyorsan, az őrök véresre verték. Ráadásul Ambrusék tényleges életveszélyben voltak: szállásukat és munkahelyüket légvédelmi ütegek vették körül. Bombázás esetén pedig ezek a támadók célpontjai voltak. A zsidók számára ugyanakkor nem volt óvóhely. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a július 30-án bekövetkező újabb légitámadás során sok zsidó internált meghalt. 1944: a Dunai Repülőgépgyár egyik telepe az amerikai bombázás után, Fortepan Ambrus Sándor azonban ekkor már bizonyosan nem volt Horthyligeten. Néhány újonnan előkerült dokumentum alapján végre lehetővé vált későbbi sorsának rekonstruálása is. Ambrusékat a letartóztatásukat követő két hónapban Horthyligeten tartották fogva. Július elején - majdnem félmillió vidéki zsidó elhurcolása után - Horthy a nemzetközi tiltakozások és a szövetségesek partraszállása nyomán leállította a deportálásokat. Az akció folytatását erőltető Eichmann a magyar hatóságok támogatása hiányában először volt kénytelen csupán a németek erejére támaszkodni. Mivel a mintegy 200 ezer budapesti zsidó elhurcolásához nem volt elég embere, az internálótáborok lakóival számolt. Július 12-én 1500 zsidót akart deportáltatni Auschwitzba. 1450 főt sikerült is összeszednie Kistarcsáról és a Rökk Szilárd utcából. A hiányzó 50 embert, főleg újságírókat és ügyvédeket, Horthyligetről kellett a transzporthoz csatolni. Valószínűleg köztük volt Ambrus Sándor is. Az összegyűlt zsidókat az SS vagonokba hajtotta és útnak indította Auschwitz-Birkenau felé. Az akcióról azonban a kistarcsai tábor parancsnoka (a Yad Vashem által később kitüntetett) Vasdényey István titokban értesítette a Zsidó Tanács vezetését. Ők azonnal Horthy kormányzóhoz fordultak, aki utasította a kollaboráns kormány belügyminiszterét, hogy a vonatot állítsák meg. A szállítmányt a magyar csendőrség Hatvan környékén feltartóztatta. A deportáltakat visszavitték Kistarcsára. Ekkor még nem tudták, hogy mitől menekültek meg. Eichmann dührohamot kapott, de nem adta fel: egy héttel később tanácskozás ürügyével irodájába rendelte a Zsidó Tanács vezetőit. Amíg ők a külvilágtól hermetikusan elvágva vártak rá, Eichmann emberei ismét lecsaptak a kistarcsai táborra. A Franz Novak SS-Hauptsturmführer vezette SS-kommandó a korábban megmenekült transzportból 1220 tudott összeszedni. Teherautókkal egy pályaudvarra vitték őket, ahol 80-90 összevert zsidót zsúfoltak egy-egy vagonba. A vonat hamarosan elindult. Mire a Zsidó Tanács vezetőit este elengedték Eichmann irodájából, a szerelvény már messze járt. A vonat a július 20-ára virradó éjszaka Kassánál lépte át a magyar-szlovák határt. Úgy tűnik, hogy Ambrus Sándor is az egyik vagonban volt. "Az utazásunk pokoli szenvedés volt. Csukott marhavagonokban bepréseltek 80-90 embert, a nagy hőségben vízhez jutni nem tudtunk, WC szintén nem volt, egészen Kassáig, ott betettek egy vödröt. " - emlékezett a transzport egyik túlélője a háború után. Tőle tudjuk azt is, hogy amikor a vonat a harmadik napon, július 22-én megérkezett Auschwitz-Birkenauba, az álorvosi kísérleteiről hírhedt SS orvos, Dr. Josef Mengele SS-Hauptsturmführer fogadta őket. " Megérkezve, ötös sorban kellett sorakoztunk a lágerorvos előtt. Dr. Mengele... kiválasztotta a fiatalabbakat, ezeket a baloldalra, az idősebbeket és anyákat gyerekekkel a jobboldalra küldte. Az idősebbek nem voltak többen mint 100-an." Egy fennmaradt lista szerint aznap Mengele 371 magyar zsidó férfit talált munkaképesnek. Bár az 50 év felettieket általában gázkamrába küldték, a szelekció túlélői között volt az akkor már 55 éves Ambrus Sándor is. Ezt követően a munkaképteleneket a gázkamrákhoz hajtották. A munkaképeseket a zuhanyzóba vitték, kopaszra nyírták, megfürdették, majd megkapták a rabruhájukat. Nem tudjuk, hogy a kistarcsai transzportot tetoválták-e. Annyi bizonyos, hogy pár hetes egészségügyi karantén után kisebb csoportokban különböző náci táborokba szállították őket kényszermunkára. Bizonyos, hogy Ambrus Sándor az egyik transzporttal érkezett Dachauba. Neve ugyanis szerepel az újonnan érkezett dachaui foglyok regisztrációs könyvében: Ambrus Sándor, született 1989.08.23-án Sajószentpéteriben. Zugangsbuch, KZ Dachau, ITS Arolsen Archives Ambrus neve előtt feltüntették új, dachaui fogolyszámát: 112184. Az érkezés dátuma és a fogolyszám ismeretében már könnyebben azonosítható az a személyi adatlap, amelyet az adott koncentrációs táborba beérkező foglyokról töltöttek ki. Az Ambrusról előkerült anyag kizárja a tévedés, az esetleges névrokonság lehetőségét. Az iraton szereplő születési dátum éppúgy azonos az övével, mint a felesége neve rovatban (Name der Ehefrau) feltüntetett Politzer Erzsébet. Egyezik a megadott foglalkozás (Beruf) Rechtsanwalt, azaz ügyvéd, valamint a budapesti lakcím: Teréz körút 41. A dokumentum szerint Ambrus három nyelven beszélt (Sprache): magyarul, franciául és németül és 1944 áprilisában Budapesten tartóztatták le (Verhaftet am/wo). Ambrus Sándor dachaui adatlapja, ITS Arolsen Archives A gyermekek száma rovatban (Kinder) szereplő 1-es szám az ekkor még Magyarországon munkaszolgálatos fiára, Ambrus Gyulára utal. Az irat legalján pedig láthatjuk az újdonsült dachaui fogoly saját kezű aláírását: Alexander Ambrus. E dokumentumok alapján ma már képesek vagyunk bizonyítani, hogy az április végén Budapesten letartóztatott ügyvédet először Horthyligetre, onnan pedig Kistarcsán keresztül Auschwitz-Birkenauba szállították. Érkezéskor túlélte a Mengele által irányított szelekciót és az azt következő két hónapot, majd szeptember végén átszállították a bajorországi dachaui koncentrációs táborba. Ugyanakkor további sorsa kiderítése érdekében egyéb iratokra volt szükség. Ezek közül az egyik egy kártya, amely tartalmazza nevét, születési helyét és dátumát, foglalkozását, Dachauba érkezésének dátumát, valamint egy fekete ceruzával írt szót: Ötztal. Ambrus dachaui lágerirodában kiállított személyi kártyája (Schreibstubekarte), ITS Arolsen Archives A szó az egyik utolsóként, az ausztriai Tirolban felállított dachaui altáborra utal. Az ötztali altábort a nácik eredetileg egy aerodinamikai kutatóközpontnak szánták. A híres repülőgép-tervező mérnök, Messerschmitt ide tervezte a világ legnagyobb szélcsatornáját. A komplexumba kábelfelvonót és nyomóturbinát építettek és a majdan ott dolgozó rabok számára terveztek egy fogolytábort is, ami azonban sosem készült el. Amikor az amerikai hadsereg 1945 tavaszán közeledett Dachauhoz, az SS felsőbb parancsra megkezdte a tábor kiürítését. El akarták kerülni, hogy a rabok élve kerüljenek a nyugati szövetségesek kezére. Már zajlott a csata Berlinért, amikor április 23-26. között mintegy 10 ezer foglyot indítottak útnak. Az 1500-2000 fős fogolycsoportok szigorú SS kíséret mellett indultak délre, az ausztriai Ötztal irányába. A rabok között sok lengyel, orosz és német fogoly mellett számos magyar zsidó is volt. Több menetoszlop még útközben találkozott az amerikaiakkal. A szórványosan ránk maradt források szerint Dachau kauferingi altáborrendszeréből - ahol különösen sok magyar zsidót dolgoztattak szörnyű körülmények között - is indult egy transzport vonattal. Ezt a szállítmányt légitámadás érte és a sínek tönkrementek. A helyi náci vezetők mégis ragaszkodtak, hogy a túlélők gyalog folytassák az utat a hóban. Seefeld környékén már legalább 30 rab halt meg az éhségtől és a kimerültségtől. Az utolsó Dachauból Ötztal felé indított fogolyszállítmány 1945. május 4-én szabadult fel. Ambrus Sándor nyomát keresve a Dachau evakuációja során keletkezett hiányos iratanyagot kellett megvizsgálni. Az egyik dokumentum 1945. április 23-án a láger munkaügyi hivatalában (Arbeitseinsatz) készült és egy Ötztal felé indított transzport névlistáját tartalmazta. Az alig olvasható, 37 oldalas névlistán a lengyelek, oroszok és franciák mellett több száz magyar fogoly neve betűzhető ki. Transzportlista Ötztalba. A névlista 29. oldala. ITS, Arolsen Archives A lista 29. oldalán 1442-es sorszámmal egy ismerőst fedezhetünk fel: Ambrus Sándor magyar védőőrizetes fogoly (SchU). A dokumentum azt igazolja, hogy Ambrus bekerült az egyik ötztali transzportba. De vajon el is indult, és túlélte az utat? 1945. április 29-én, három nappal azután, hogy az utolsó evakuációs transzport elhagyta Dachaut, a tábort felszabadította az amerikai hadsereg. Az SS által hátrahagyott iratok alapján hamarosan megkezdődött a foglyok számbavétele. Ekkor készült a rabok nevét ABC sorrendben felsoroló lista, amelyen Ambrus is szerepel. Alphabetisches Hӓftlingsliste des KZ Dachau - ITS Arolsen Archives Eszerint Ambrus Sándor 1944. szeptember 29-én érkezett Auschwitzból (29.9.44 v. Auschw) Dachauba, ahol magyar zsidóként (Sch.Ung.J) regisztrálták és a 112184-es fogolyszámot kapta. A bejegyzés ugyanakkor a korábban rendelkezésre álló információkkal ellentétes adatot is tartalmaz. A "befr." és a nehezen olvasható "Otztal" bejegyzés arra utal, hogy felszabadult (befreit), méghozzá Ötztalban. A dokumentum szerint tehát a férfit nem ölték meg Dachauban. Éppen ellenkezőleg: 55 évesen túlélte a magyarországi Gestapo börtönt, az internálást, Auschwitzot, Dachaut és az evakuációt, és végül Ötztalban élve került az amerikaiak kezébe. Ugyanakkor tudjuk, hogy Ambrus Sándor többé nem tért haza és nem találkozott családjának túlélő tagjaival. Mi történhetett vele a felszabadulás után? Mikor, hol és miért halt meg? Ezekre a kérdésekre egyelőre nem tudjuk a választ. Egyetlen forrás szolgálhat némi magyarázattal. Az SS által hátrahagyott dachaui iratok közül előkerültek a beteg rabok laboratóriumi egyes vizsgálati anyagai. Ambrus neve azon a listán szerepel, amely a tuberkolózisos, azaz tüdőbajos betegek nevét tartalmazza. Ez alapján az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Ambrus Sándor ugyan túlélte a holokausztot, de olyan súlyos beteg volt, hogy nem sokkal a felszabadulás után meghalt. Vági Zoltán
0 Comments
Leave a Reply. |
SzerzőkMunkatársaink és s gyűjteményeinkben kutatók írásai történelemről, kultúráról, művészetről. Szerzők és témák
All
|