"Ma nem mentem iskolába"

A németek 76 évvel ezelőtt, 1944. március 19-én szállták meg Magyarországot. A tanév nem sokkal később hirtelen véget ért, és az iskolák bezárását akkor hamarosan a vagonajtó csapódása követte. A gyerekek, legyenek akár óvodások, kisiskolások vagy éppen gimnazisták, sajátos módon élik meg a válsághelyzeteket. Másra figyelnek, másnak örülnek és mástól félnek, mint mi felnőttek.
 
„Ma nem mentem iskolába” – ezzel a mondattal kezdődik a Sorstalanság. Az akkor 15 éves Kertész Imre alteregója a regényben gyalog sétált a szokatlanul "langyos" tavaszi reggelen, hogy kissé kelletlenül elbúcsúzzon munkaszolgálatra induló apjától. Kortársai közül volt, aki nem örült az iskolaszünetnek, mások viszont nagyon várták. „Iskolában nem voltam egy hétig. Nagyon sokan hiányoznak az iskolában” – írta naplójába 1944. március 29-én a 14 éves budapesti Steiner Erzsébet.„Azt reméltem, hogy nem lesz tanítás” – jegyezte fel a 15 éves, szintén fővárosi Klein Márta március 20-án, hétfőn, a megszállás másnapján. „De volt” – tette hozzá csalódottan.
 
Hogyan élték meg a náci megszállást az üldözött gyerekek? Mit érzékeltek a megváltozott külvilágból és a családi környezetből? Mi bántotta őket, mitől ijedtek meg, mire vágytak? Ezekről a tapasztalatokról és más "élményekről" itt olvashatnak részletesen: 
http://saulgyermekei.hu/article/occupation-yellow-star-ghetto-childrens-perspectives-on-1944/

Vági Zoltán