VAJDA LAJOS - Conditio Humana: Vajda Lajos önarcképei

2006. május 24 - 2006. július 7.

Vajda Lajos (1908 Zalaegerszeg - 1941 Budapest) a XX. század egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású képzőművésze volt. Kisgyerekkorát Szerbiában töltötte,, ez a későbbi művészetét tekintve fontos momentum. 1923-ban a családja Szentendrére költözött. 1927-től járt a Képzőművészeti Főiskolára. Kapcsolatba került Kassák körével, az Aktivista mozgalommal. Barátságot kötött Korniss Dezsővel, akivel közös tervük az volt, hogy népművészet elemeit szervesen beépítik saját elemző alkotásaikba. Ámos Imrét ő hívta Szentendrére, amely város mindkettejük művészetében nagyon fontos szerepet töltött be. Vajda Lajos nagy szegénységben alkotott. 33 éves volt, amikor meghalt, mégis úgy tűnik, hogy lezárt és teljes életművet hagyott maga után. Valóban így is tekinthetünk rá, de nem lehet tudni, ha a betegség és a nyomor nem végez vele, hová tudta volna fejleszteni analizáló, filozofikus, erősen gondolati központú művészetét. Személyiségének és művészetének hatása több művész alkotópályáját is determinálta, főleg felesége Vajda Júlia, Korniss Dezső és Bálint Endre műveiben figyelhetünk meg élethosszig tartó művészi hatást. A 1946-ban megalakult Európai Iskola részben az ő művészi örökségét tekintette Ars poeticájának. Tagjai közül többen baráti körébe tartoztak. Az 1960-as években, Szentendrén megalakult és máig működő Vajda Lajos kör az ő szellemi hagyatékát tekintette kiindulópontnak.

Kurátor: Gábor Anna