… ÉS A ZSIDÓK? (Kortárs Képzőművészet IV.)

2011. október 6  – 2011. december 5.

Ilyen címmel még nem nyílt meg kiállítás Magyarországon – talán máshol sem az egész világon. Nem arról van szó, hogy létezik-e egyáltalán zsidó művészet (mert van is, meg nincs is, ugyanúgy, mint ahogy néha van értelme a „magyar” jelzőnek a művészet szó előtt, néha nincs), még csak nem is egyszerűen arról, hogy egy magyar művésznek – akár zsidó, akár nem – mi a véleménye a zsidókról. Persze arról is szó van, de mégsem elsősorban az identitás kérdéséről. A felkért művészeknek látszólag lehetetlen feladatot kellett megoldania: arra kellett reflektálnia, hogy a kérdésről való társadalmi tudatot (véleményt, vélekedést), sőt, a különböző társadalmi elképzeléseket megfogalmazza, de mindezt a saját művészeti/vizuális nyelvén. Ami a feladatot látszólag megoldhatatlanná tette, paradox módon a megoldás kulcsát is magában rejtette: a művészeknek víziókat kellett megjelenítenie, nem spekulációkat, tehát ugyanúgy tennie a dolgát, mint eddig is. Az eredmény mind a 19 esetben pozitív lett: egyéni, jellegzetes és jellemző, érdekes és meglepő.

A kiállító művészek: Baglyas Erika és Gyuri, Bak Imre, Birkás Ákos, Böröcz András, Borsos Lőrinc, Bukta Imre, Erdély Miklós, Fehér László, Gazdag Péter, Harasztÿ István (Édeske), Klimó Károly, Kósa János, Lóránt János Demeter, Nemes Csaba, Neuberger István, Pauer Gyula, SI-LA-GI, Valkó László, Várady Róbert

Művészeti vezető: Beke László művészettörténész
Kurátor: Rusznák Rita