BÁN BÉLA - Centenáriumi kiállítása

2010. október 6 – 2011. január 7. 

Blau Bélaként született s még 1934-ben is ezzel a vezetéknévvel szignálta egyik-másik alkalmazott grafikai tervét, jóllehet a család már évek óta fölvette a magyarosított nevet. 1956-ban aztán jószerével kiiratkozott a hazai művészettörténetből és addigi életművének nagy részét is magával vitte az emigrációba. Az Iparrajziskolát majd az Iparművészeti iskolát elvégző fiatalember Helbing Ferencnél tanult reklámgrafikát. A képi és tipográfiai eszközökkel mozgósító attitűd többször szerephez jut a pálya során. Hol anonim röplapok, hol politikai plakátok, hol 1963 után – az izraeli hadsereg számára kenyérkereső munkaként készített dekorációk születésénél kamatozik az alkalmazott grafikusi képzettség. Mindebből semmi sem látszik az autonóm képzőművész fordulatos, de a legszélsőségesebb körülmények között is megszakítatlan életművébe. Bán Béla baloldalisággal, a világnézeti elkötelezettséggel éppoly a zsigeri és leküzdhetetlen módon volt beoltva, mint a képzőművészeti kifejezés kényszerével. Az internacionális ploretár-emblematika képi toposzait a harmincas évek elején már az előzményektől messze távolodó modorban, az új tárgyiasság, a Neue Sachlichkeit szellemében festi meg. 

Kurátor: Gábor Anna

​6th October 2010 – 07th January 2011
He was born as Béla Blau and even in 1934 he used this surname to sign the graphic design of some of the employees, even though the family had adopted the Hungarianized name for years.Then, in 1956, he practically dropped out of Hungarian art history and took most of his oeuvre with him to emigration. The young man, who graduated from the School of Industrial Arts and then the School of Applied Arts studied advertising design with Ferenc Helbing. The attitude that mobilizes with visual and typographic means plays a role several times throughout his career. His qualification as an applied graphic designer is used at the birth of anonymous flyers, political posters, and after 1963 decorations designed for the Israeli Army as a wage-earner job.None of this can be seen in his twisted, yet uninterrapted oeuvre even in the most extreme circumstances.Béla Bán was inoculated with leftism and ideologic commitment in the same visceral and invincible way as he was with pressure of fine art expression. In the early 1930s, he painted the pictoral toposes of international ploretarian emblem in a manner far from the antecedents, in the spirit of the new objectivity, Neue Sachlichkeit.
Curator: Anna Gábor