MAGYAR ZSIDÓ MÚZEUM ÉS LEVÉLTÁR
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK
Search

Írás a falon - Mikdás meát

24/1/2025

0 Comments

 
Picture
Hogyan lehetséges egy már nem létező térbe belépni? A zsidóság térhez való viszonyát nem érthetjük meg a Szentélyek elpusztulása és az azt követő szétszórattatás nélkül. A diaszpórában az elveszett, pótolhatatlan terek megőrzése a közösségi emlékezetben a hagyomány részévé vált. 
A közel három évszázados múltra visszatekintő, fakulóban lévő deszkatöredékek és a rajtuk lévő imaszövegek felidézik a zsidó írásos hagyományt. Az elveszett és pótolhatatlan megidézésére tett kísérlet és egyúttal a hiányra való emlékezés adja a zsidó közösségi élmény megtartó erejét. Az írás egyszerre teremt hidat a jövővel, létrehozva egy folyamatosságot. Másrészről pedig közvetít a múlt felé, lehetővé téve az emlékezést. 
A náznánfalvi zsinagóga darabjai az írás összekötő szerepéről tanúskodnak. Ezekben a szövegekben a zsidóság történelme és hagyománya összefonódva tárul fel. A mára hozzáférhetetlen hely egy emlékezeti térben válik újra megtapasztalhatóvá. Az írás a falon című kiállításunkban az elfeledett náznánfalvi zsinagóga megmaradt tárgyi emlékeivel idézzük fel egy erdélyi mikroközösség emlékét és annak mai jelentőségét. Így válik a jelenlegi hely a tapasztalható emlékezés terévé, azaz egy Mikdás meát-tá*.
  • 1747
  • 1785
  • 1850
  • 1910
  • 1918
  • 1941
  • 2016
  • 2024
<
>
Felépül a náznánfalvi zsinagóga.
Picture
Frankl Mózes anyagi támogatásával bővül a zsinagóga épülete. Ekkoriban látják el festményekkel is a belső teret.
Picture
Az elnéptelendő náznánfalvi zsidó közösség létszáma: 47 fő. ​
Lőwy Ferenc marosvásárhelyi főrabbi levélben hívja fel a Zsidó Múzeum figyelmét a Magyarországon egyedülálló náznánfalvi fazsinagógára.
Picture
A náznánfalvi Diamantstein Samu levelet ír a Műemlékek Országos Bizottságának (MOB) intézményi és anyagi támogatást remélve.
​Nemleges választ kap. 
Picture
A 200 éves, évtizedek óta elhagyottan álló zsinagóga összedől.
​Balázs György, a Zsidó Múzeum munkatársa vonaton hozza Budapestre a zsinagóga néhány darabját.
Picture
A Száz év száz tárgy kiállításunkban a zsinagóga néhány fa panelje frissen restaurálva látható. 
Picture
A múzeum padlásán újabb darabok kerülnek elő; ezeket mutatjuk be ebben a kiállításban. ​
Picture
0 Comments

A túlélés mintázatai. DEGOB jegyzőkönyvek új megvilágításban

13/5/2024

0 Comments

 
Picture
​Az ELTE Research Center for Computational Social Science (RC2S2) égisze alatt működő Digital Lens egy interdiszciplináris kutatócsoport, mely az elmúlt években a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéhez tartozó, felbecsülhetetlen értékű, úgynevezett DEGOB jegyzőkönyvek újfajta elemzésével foglalkozott. A Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság (DEGOB) munkatársai 1945-ben, a deportálásból éppen visszatért mintegy ötezer túlélővel vettek fel interjút a deportálást megelőző életükről, deportálásuk körülményeiről és tapasztalatairól, valamint jövőbeli terveikről. A Digital Lens ezt a korábban már online publikált gyűjteményt a hagyományos kvalitatív és kvantitatív módszerek mellett innovatív és digitális eszközökkel elemezte. A csoport kutatási kérdései a holokauszt nyelviségéhez, az üldöztetés topográfiájához, valamint a férfiak és nők eltérő tapasztalataihoz kapcsolódnak, melyekre automatizált szövegelemzéssel, vizualizációkkal és a mesterséges intelligencia használatával keresik a válaszokat. A kutatócsoport eredményei a DEGOB-bal kapcsolatos levéltári tárgyak, valamint Sipos Melinda helyspecifikus alkotásával kiegészítve emlékeznek meg a magyarországi deportálások 80. évfordulójáról. A tárlaton a tudomány, a művészet és a digitális világ találkozik, miközben a tanúvallomások feltárják a látogatók előtt a múltat és annak emlékezetét.

Kiállító művész: Sipos Melinda Szervezők: Barna Ildikó, Katona Eszter, Szabó Alexandra M., Gellén Barbara
​dl.rc2s2.elte.hu | degob.hu | melindasipos.net
0 Comments

Nevek - Memento. Az emlékezés gesztusa

26/1/2024

0 Comments

 
Picture
Rajk László auschwitzi frottázsai a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében
Az itt látható kiállítás találkozásokról és gesztusokról szól. Az első találkozás Rajk László 2004-es auschwitzi magyar kiállításához kapcsolódik, amelynek látványtervét ő dolgozta ki. 
A kiállítás készítése közben hívták fel a múzeum munkatársai Rajk figyelmét azokra a nevekre, amelyeket foglyok karcoltak az auschwitz-birkenaui tábor területén lévő téglafalakba. Az Auschwitz 1-es tábor 7-es blokkjának oldalfalán és egy másik blokk padlásának kéménypillérein főleg Kelet-Magyarországról deportált férfiak neveivel találkozhatunk, míg Birkenauban – a konyha külső falán – magyar női nevekkel.
Ezt a drámai (élet)jelhagyást kívánta megőrizni Rajk, aki a láger Siratófalának nevezte a téglákba karcolt fogolyneveket, az elfeledett és soha el nem gyászolt egyéni sorsok emlékhelyét. Finom, saját emlékezeti gesztusával, frottázstechnikával, egyenként satírozta át a neveket, majd különböző eljárásokkal „hívta újra elő” őket. Az auschwitzi sorozat így Hiányzó sors néven az életműben már létező, Hiányzó című sorozatának tagja lett. 
Az általa gyakorolt művészi gesztus, mely látszólag egy nagyobb munka árnyékában történt, szervesen kapcsolódik Rajk László életművéhez és az emlékezésről vallott gondolataihoz. Amellett, hogy az ismeretlen családnevek látványa összefonódhatott benne saját nevének drámai – senkiéhez sem hasonlítható – történetével, az egyes családnevek önálló szerepeltetése azzal a gondolatával is egybecseng, hogy a holokauszt áldozataira nem tárgyak sokaságával, hanem egy-egy tárgy kiemelésével kell emlékezni: így válik az emlékezés súlyossá, jelentőségteljessé és átélhetővé.
A második találkozás és gesztus története 2020-ra nyúlik vissza, amikor Rajk Judit a Múzeumnak adományozott három grafikát az említett sorozatból – mert úgy gondolta, az életművet lassan vissza kell juttatni abba a szövethálóba, amelyből az kibomlott. 
E fontos gyűjteményezési pillanat alkalmából – a három frottázzsal párbeszédet teremtve – a múzeumi és levéltári gyűjteményből 12 olyan tárgyat választottunk, amelyek különböző szempontokból árulkodnak a zsidóság és a név kapcsolatáról. A specifikus zsidó témák mellett a 12 tárgy történetén keresztül természetesen a Rajk-életmű fontos elemei is megjelennek: a névváltoztatás vagy az áldozatok neveit őrző emlékezet.
A levéltári tárgyakkal, dokumentumokkal együtt a három Rajk László-mű így reményeink szerint már egy koherens láncolat tagjaként, „ismerős környezetbe” érkezik meg, amikor a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményének részévé válik.
Amilyen finoman, tisztelettel és emberséggel közelített Rajk László az őt megtaláló és az általa megtalált témákhoz, amilyen leheletfinoman kapcsolódnak össze munkái és találkozásai, olyan nyomatékosan választottuk a kiállítás címéül a hangsúlyos és sziklaszilárdan hangzó Mementó szót.
A kiállítást az ő emlékének ajánljuk. 

0 Comments

Pusztítás és teremtés. Abel Pann életútja a diaszporától Izraelig

31/10/2023

0 Comments

 
Picture
A kiállítás kurátorai: Farkas Zsófia és Mezei Hanna
0 Comments

Láthatatlan arc. Portrétípusok és nem tipikus portrék

23/9/2022

0 Comments

 
Az elmúlt időszak kiemelte arcunk fontosságát, akár maszkban voltunk, akár a képernyő előtt. Személyes jelenlétünk értéke is megváltozott. Megfigyelhettük, mennyire különbözik az a kép, amelyet a számítógép kameráján keresztül látunk önmagunkról − a környezetünkkel kommunikáló, eleven személyiségünk képe – a tükörben megfigyelt arcunkétól. Vajon mi hozzuk létre vonásainkat, vagy valaki más konstruálja meg számunkra/helyettünk azokat? Abban a pillanatban születik-e meg az arcunk, amikor valaki más tekintetével találkozik a tekintetünk, vagy belső önképünk határozza meg személyiségünk lényegét?
Az arc megjelenítésének írásbeliség előtti történetében, a portré „őstörténetében” születtek meg az ősi, ceremoniális maszkok, melyek a szellemek és a holtak számára egyfajta kölcsöntestként szolgáltak, és viselőjük tekintete, az eleven szempár „keltette életre” őket. Az újkori, táblaképen megfestett portré jellegzetessége, hogy nem ábrázolja az arc, az adott személy egészét, mindig csupán egy adott – az időfolyamból kiragadott, ezért a változó mimika nélküli – pillanatot rögzít, illetve reprezentálja, hogy milyen szerepben kíván megjelenni az adott személy. A portré, legyen az önarckép vagy egy halotti maszk, voltaképp láthatatlanná teszi az élő arcot: az ábrázolt személy arca minden esetben egy szubjektív, valaki más szemén átszűrődő lenyomat lesz.
A portré műfajának fontosságát növelte, hogy a jelentős személyiségek emlékét akarták megőrizni általa – ezzel azt üzenve, hogy az illető halandó: „képpé váltam, tehát meghaltam”, csakúgy, mint a fotó, amely a pillanat elmúltát jelzi. A portrék megfejtéséhez tehát az alkotó sokrétű intenciója után kell erednünk, hogy felgöngyölítsük, milyen jelentésrétegekkel kívánta felruházni az ábrázolt személy arcát.
A kiállítás a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményének arcképeiből válogatva, egy-egy jellegzetes portrétípus bemutatásával próbálja megközelíteni a fenti kérdéseket. A tárlat a zsidó vallás emberábrázolási tilalmával indul, és a zsidóság önképének valláshoz és hagyományhoz kötődő kifejezésével folytatódik. Ezeket a műveket huszadik századi művészönarcképek követik: e portrékról asszimilálódott, polgári külsőt mutató, modernizmust kereső, öntudatos művész tekint ránk, és az arcképek gyakran beemelik terükbe a festő műtermét is. A képek harmadik csoportja női alkotók rejtélyes önarcképeinek segítségével mutatja be az arc elrejtésének lehetőségeit: elidegenedett önképpel, álarcokkal, szerepekkel vagy az arc sematizálásával. Az utolsó szekcióban egy kevéssé látható műfajjal, a halotti maszkkal találkozhatunk. Az arcábrázolás legősibb változatának, a maszknak olyan típusa ez, amely egyrészt a halott élethű arcvonásainak rögzítésére törekszik, másrészt egy örök eszményképben akarja megragadni az elhunyt karakterét.
Kiket reprezentálnak, milyen énképet közvetítenek ezek a művek az egyénekről és a közösségről? A portré kimeríthetetlen témáját a Láthatatlan arc című kiállítás abból a szempontból kívánja megközelíteni, hogy a művek miképpen jelenítik meg a zsidó identitás hagyományait, feszültségeit, sokrétűségét, vagy éppen az identitás hiányát. 
A kiállításon szereplő művészek:
Aba-Novák Vilmos // Anna Margit // Bálint Endre // Bihari Sándor // Bokros Birman Dezső // Csabai Ékes Lajos // 
Diener Dénes Rudolf // Erdei Viktor // Földes Lenke // Gedő Lipót // Gera Éva // Gombos Lilly // Gráber Margit // Herman Lipót // Kádár Béla // Kaufmann Izidor // Kornitzer Béla // E. M. Lilien // Abel Pann // Perlmutter Izsák // Perlott Csaba Vilmos // Róna József // Sajó Edit // Scheiber Hugó // Szentgyörgyi István // Zádor István // Vörös Géza // Tihanyi Lajos
A kiállítás kurátora: Farkas Zsófia 
Megnyitó: Október 6. 18 óra
Megtekinthető: október 7. és november 23. között, H-P, 14-18 óráig, a 2B Galériában

0 Comments

Szemtanúk

5/7/2021

0 Comments

 
Picture
 a "A holokauszt ábrázolása, ábrázolhatósága mindig is érzékeny és sokat vitatott kérdése volt akár az irodalomnak, akár a képzőművészetnek. A szemtanúk nézőpontja, a látottak dokumentálása kulcsfontosságú a holokauszt megértéséhez, értelmezéséhez. A magyar képzőművészetben a holokauszt feldolgozása késleltetve és sokszor csupán burkoltan jelent meg.
Ezért fontos megismernünk a vészkorszakban vagy közvetlenül a felszabadulás után készült, kevéssé ismert alkotásokat. Ezek a szemtanúszerep fontosságának tudatában, narratív, gyakran feliratokkal kísért rajzsorozatokon keresztül mutatják be a gettóban, a munkaszolgálaton és a lágerekben történteket. A kiállítás olyan kérdésekre keresi a választ, hogy vajon mit jelent szemtanúnak lenni, válhat-e terápiává a személyes történetek eseményszerű ábrázolása, valamint hogyan segíti az emlékek mélyebb megértését a kép és az írás együttes használata.
A kiállító művészek:
Abádi Ervin, Adler Miklós, Barta Ernő, Bán Kiss Edit, Fekete Edit, Gedő Ilka, Gyenes Gitta, Jankai (Jankay) Tibor, Lakos Alfréd, Lukács Ágnes, Reichental Ferenc, Shraga Weil, Turán Hacker Maria, Vörös Géza
kurátor: Farkas Zsófia
művészettörténész, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár
grafika: Szemző Zsófia
A kiállítás megtekinthető július 14. és augusztus 17. között, H–P, 14–18 óráig a 2B Galériában (Ráday utca 47.) 
0 Comments

Politzer Saga

20/6/2021

5 Comments

 
Picture
A Politzer kiállítás egy valós magyar zsidó családtörténeten keresztül mutatja be a magyarországi zsidók életét, döntési helyzeteit. Választásunk – egyebek mellett – azért esett erre a családra, mert a történet hangsúlyos eleme a titok-tabu, a származást, családtörténetet övező hallgatás, titkolózás, tagadás. Ez olyan elem, amely nagyon sok magyarországi zsidó család életében jelen volt, van – és az „Együttélés háza” megjelölt feladata éppen ennek a jelenségnek a megértése, esetleg feloldása volt.
A család története jól dokumentált, több generációból is maradtak ránk visszaemlékezések, élettörténetek, írásban is rögzített legendák, melyeket további kutatásokkal egészítettünk ki. Autentikus, családban átörökített, történeteket hordozó tárgyak azonban nem maradtak a hagyatékban. Egyrészt azért nem, mert a családtörténet bővelkedik menekülésekben, lakóhelyváltoztatásokban, vagyonelkobzásokban, stb., és az alapjelenségként értelmezett titok sem segítette elő a mégis megmaradt (és esetleg árulkodó!) tárgyak továbbörökítését.
A történetet ezért tíz, egyenként hét perces filmetüdben dolgoztuk fel, melyek közül kettő (a történet elején, illetve a végén) több rétegű fátyolra vetítve látható. A filmek narrációja egy-egy családtag történetét ismerteti, beleágyazva Magyarország, és a magyarországi zsidók történetébe. Minden filmetüdben felbukkannak azok a kérdések, választási lehetőségek és egyéb kapcsolódási pontok, melyek a zsidók társadalmi beilleszkedésének, integrációjának lehetőségeit mutatják be.
A filmek mellett a történet tágabb kontextusba helyezését a falakon megjelenő térképek, kronológiai adatok és fogalommeghatározások segítik.
Hangsúlyos pontja a kiállításnak két „időkapszula”: töredezett felületű kiállítási panelek, melyeken az 1740-es és a 2020-as időszak hétköznapi jelenségeit (jellemző ételek, egy nap alatt megtehető távolság stb.) bemutató érdekes tényeket ismerhet meg a látogató.
A fő kiállítási teremsorhoz két kisebb terem kapcsolódik, mindkettő kizárólag digitális megjelenítéssel segítve a kiállítást megtekintő látogatók bevonódását, kapcsolódását a kiállításban bemutatott tartalomhoz.
Az első digitális kisteremben a családtörténeti bevezetőt, egy családfa vizualizációt láthatnak. A tartalmat a terem három falára vetítjük, így a terem közepén álló látogató az őt körbeölelő, lassan mozgó vetítés nézése közben a történet részesének érezheti magát.
A második digitális teremben az „együttélés” koncepcióját a „Légy része!” című projekt segíti. Itt egy közösségi részvételen és együttműködésen alapuló, folyamatos gyűjtésen alapuló, és ettől állandóan bővülő adatbázisban szereplő tárgyak jelennek meg a falon – az előző teremhez hasonló módon három falra vetítve, a látogatót körbeölelve. Az itt bemutatott tárgyak, fényképek és történetek a kiállítás látogatói által megosztott tartalmak, melyet a kiállítás kulcsfogalmaihoz kapcsolódóan oszthatnak meg. A gyűjtőkampány egy önálló weboldalon zajlik, melynek tartalmai ellenőrzés és stilizálás után lesznek láthatóak a teremben. A vetítéshez egy irányítópult is csatlakozik, mellyel a látogatók különböző szempontok szerint válogathatják és csoportosíthatják a mások által már megosztott tartalmat.
Ez a kiállítás utolsó látogatható eleme, ebben teljesedik ki az együttélés fogalma: valamennyi látogató bekapcsolódhat, elhelyezheti saját, családja vagy barátai történetét, így alkotva meg közösen „Magyarország családi albumát” – melyből egyet, a Politzer család történetét bemutattunk a kiállításban. A kiállításban bemutatott történet számos eleme szinte minden család történetében jelen van. Ennek hálózatosodása, kapcsolódásai fognak megjelenni ebben az utolsó teremben, szórakoztató és ugyanakkor tanulságos módon megalkotva Magyarország kulturális DNS-ét. 
​The Politzer exhibition presents the lives and life-choices of Jews in Hungary through the story of a real Hungarian Jewish family. Among other things, we chose this family because the story is dominated by the secret taboo, the silence, secrecy and denial surrounding the family's origins and history. This is an element that was and is present in the lives of many Jewish families in Hungary - and the designated task of the "House of Coexistence" was precisely to understand, or perhaps to resolve, this phenomenon.
The history of the family is well documented, with memories, life stories and legends from several generations, which we have supplemented with further research. However, there are no authentic objects with stories passed down in the family. On the one hand, this is because family history is replete with flight, displacement, confiscation of property, etc., and the mystery of the underlying phenomenon of the secret did not facilitate the transmission of the objects that did remain (and which might be revealing!).
The story is therefore presented in ten film clips, each seven minutes long, two of which (the beginning and the end of the story) are projected onto a multi-layered veil. The narration of each film tells the story of a family member, embedded in the history of Hungary and the Jews in Hungary. In each of the films, questions, choices and other connections emerge that illustrate the possibilities for social inclusion and integration of Jews.
In addition to the films, maps, chronological data and definitions on the walls help to put the story into a broader context.
A highlight of the exhibition are the two "time capsules": exhibition panels with fragmented surfaces that present interesting facts about everyday occurrences in the 1740s and 2020s (typical foods, distance travelled in a day, etc.).
Two smaller rooms are connected to the main exhibition space, both of which are exclusively digital, helping visitors to engage and connect with the content of the exhibition.
The first digital small room features an introduction to family history, a visualization of a family tree. The content is projected on three walls of the room, so that visitors standing in the middle of the room can feel part of the story while watching the slowly moving projection around them.
In the second digital room, the concept of "coexistence" is underpinned by the project "Be part of it", where objects from a database, based on community participation and collaboration, based on continuous collection and thus constantly growing, are displayed on the wall - projected on three walls, in a similar way to the previous room, surrounding the visitor. The objects, photographs and stories presented here are content shared by visitors to the exhibition, which they can share in relation to the key concepts of the exhibition. The collection campaign will be hosted on a dedicated website, the content of which will be displayed in the room after verification and styling. The projection will be accompanied by a dashboard where visitors can sort and group content already shared by others according to different criteria.
This is the last element of the exhibition that can be visited, and it is here that the concept of coexistence is fulfilled: all visitors can join in, and place their own stories, the stories of their family or friends, thus creating together a "Hungary family album" - one of which, the story of the Politzer family, is presented in the exhibition. Many elements of the story shown in the exhibition are present in the history of almost every family. The networking and interconnections of these will be shown in this final room, creating the cultural DNA of Hungary in an entertaining and at the same time educational way.
Alkotók
Koncepció, forgatókönyv: Forgács Péter, Gyekiczky András, Toronyi Zsuzsanna
Digitális kurátor: Ruttkay Zsófia
Szövegek : Dóra Bálint, Török András, Toronyi Zsuzsanna
Belsőépítészet: UV Design: Ugrin László
Audiovizuális tervezés, világítás: Proinstall: Kárpáti András 
Grafikai tervezés: Dávid Gábor, Tausz Gábor Ezra
Családfa animáció: Huszár Dániel
Fordítás: Bodóczky Miklós, Dóra Bálint, Török András
Jogi koordináció: Pusztaszeri Katalin
Installáció: Belvárosi Építő Kft, Nagy Árpád
Külön köszönet: Linda Ambrus-Broenniman

Filmek / Films
Rendező, producer: Forgács Péter
Produkciós vezető: Vida Zoltán
Művészeti vezető 1-3 rész: Nosek László
Művészeti vezető 4-10 rész: Sass Péter 
Animációs vezető: Nosek László
Vágó: Sass Péter
Előadóművész, zenei vezető: Melis Márta
Zeneszerző: Melis László
Hangmester: Zányi Tamás
Forgatókönyv: Kukla Ernő
Grafika: Král Lili, Kukta Béla, Lerch Julcsi, Szántó Zsanett 
Animáció: Antal Tamás, Csata Sára, Sebesvári Soma, Sebő Ferenc
Vizuális effektek: Antal Tamás, Csata Sára, Sebesvári Soma Vida Zoltán

Légy része! 
Kurátor: Frazon Zsófia
Tervezés, animáció: XORXOR Stúdió: Barkóczi Máté, Hajdu Gáspár, Kiskovács Eszter, Papp Gábor, Setényi Sámuel
Adatbázis, honlap, fotó, videó / Database, webpage, photography, video: Industryfilm Stúdió: Jakus Tamás, Ritter Doron

Források:
Eisikovits Haszid Zene Gyűjtemény, Fortepan, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, GP Archives, Jan van Ijken Photography and Film, Josephinum Wien, Jüdisches Museum Wien, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Nemzeti Filmintézet, Österreichisches Filmmuseum, Österreichisches Staatsarchiv, Privát Magyarország Alapítvány, Semmelweis Orvostörténeti Gyűjtemény

A kiállítás a „Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítása” c. projekt támogatásával készült, 2018-2020. ​
Creators
Concept, script: Forgács Péter, Gyekiczky András, Toronyi Zsuzsanna
Digital curator: Ruttkay Zsófia
Texts: Dóra Bálint, Török András, Toronyi Zsuzsanna
Interior design: UV Design: Ugrin László
Audiovisual design, lighting: Proinstall: Kárpáti András 
Graphic design: Dávid Gábor, Tausz Gábor Ezra
Family tree animation: Huszár Dániel
Translation: Bodóczky Miklós, Dóra Bálint, Török András
Legal coordination: Pusztaszeri Katalin
Installation: Belvárosi Építő Kft, Nagy Árpád
Special thanks: Linda Ambrus-Broenniman

Films
Director, producer: Forgács Péter
Production Supervisor: Vida Zoltán
Art Director episodes 1-3: Nosek László
Art Director episodes 4-10: Sass Péter 
Animation Director: Nosek László
Editor: Sass Péter
Musician, Music Supervisor: Melis Márta
Composer: Melis László
Sound director: Zányi Tamás
Storyboard: Kukla Ernő
Graphic: Král Lili, Kukta Béla, Lerch Julcsi, Szántó Zsanett 
Animation: Antal Tamás, Csata Sára, Sebesvári Soma, Sebő Ferenc
VFX: Antal Tamás, Csata Sára, Sebesvári Soma Vida Zoltán

Be part of the story!
Curator: Frazon Zsófia
Design, animation: XORXOR Stúdió: Barkóczi Máté, Hajdu Gáspár, Kiskovács Eszter, Papp Gábor, Setényi Sámuel
Database, webpage, photography, video: Industryfilm Stúdió: Jakus Tamás, Ritter Doron

Sources:
Eisikovits Haszid Zene Gyűjtemény, Fortepan, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, GP Archives, Jan van Ijken Photography and Film, Josephinum Wien, Jüdisches Museum Wien, Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Nemzeti Filmintézet, Österreichisches Filmmuseum, Österreichisches Staatsarchiv, Privát Magyarország Alapítvány, Semmelweis Orvostörténeti Gyűjtemény

A kiállítás a „Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga felújítása” c. projekt támogatásával készült, 2018-2020. ​
5 Comments

Az emlékezet kertje

12/1/2021

2 Comments

 
Picture
A Dohány utcai zsinagóga épülete melletti árkádok övezte alig ezer négyzetméternyi kert szimbolikus terület a magyarországi zsidó és nemzsidó együttélés történetében.
A telek a tizenkilencedik-huszadik század fordulóján vált közterületté, amikor a városrendezéskor lebontották a zsinagóga mellett álló házat. A Pesti Izraelita Hitközség igényt tartott a telekre, ezért a tervezett lipótvárosi zsinagóga telkét, egy ennél ötször nagyobb belvárosi telket cseréltek el érte. A telek beépítése csak az első világháború után kezdődött meg, amikor a zsidó katonák emlékművének szánt Hősök zsinagógáját, kultúrházat és parkot építettek rá. Az egész területet árkádsorral vették körül, hogy a zsidó közösségi terek nyitottak és átláthatóak legyenek. Az árkádokra a felebaráti szeretetről és a másik megbecsüléséről szóló bibliai idézeteket is terveztek, de ez végül nem valósult meg. A park közepére keleties vízmedencét álmodtak, melyben az ég tükröződhetett volna.

A második világháború végén az épületegyüttes és a kert a budapesti gettó része lett, ahol több tízezer ember zsúfolódott össze embertelen körülmények között. A gettó felszabadításakor megfagyott, éhenhalt, az ostrom és a nyilasok brutalitása következtében elpusztult zsidók ezreinek holttestét találták az utcákon. Közülük több, mint kétezret itt, a kertben temettek el. Ismeretlen, azonosíthatatlan hullákat és olyanokat, akiket máig siratnak.
A vízmedencés park sírkertté, egy embertelen korszak mementójává vált.
2 Comments

Csillag a házon - csillag a kabáton

28/2/2020

0 Comments

 
Picture
A sárga csillag Magyarországon 1944-1945 
A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár és a 2B Galéria közös kiállítása
Helyszín: 2B Galéria, 1092 Bp. Ráday u.47.
1944 áprilisában Magyarországon csaknem 700.000 ember ruházatán jelent meg a messziről virító hatágú sárga csillag. A megjelölés kiszolgáltatottá, az atrocitások könnyű prédájává tette az érintetteket, s megkönnyítette az élet valamennyi területére kiterjedő zsidóellenes intézkedések végrehajtását.
A csillaggal megjelölt emberekről szinte alig maradt ránk fénykép, hiszen a megbélyegzettek nem szívesen álltak kamera elé. A fényképezésre kevés lehetőség volt: a zsidókat egyéb ingóságaikkal együtt fényképezőgépeiktől is megfosztották. Az események is gyorsan követték egymást: a sárga csillag viselőinek túlnyomó többségét, szinte az egész vidéki zsidóságot alig néhány hét múlva gettóba zárták és embertelen körülmények között elszállították az országból. Képmásuk, ha volt is, velük együtt elveszett, semmivé vált. A kiállítás falain többnyire azok arcát láthatjuk, akik túlélték a vészkorszakot.
A kiállításon olvasható naplók és visszaemlékezések, korabeli újságcikkek, hirdetmények érzékeltetik, mit éltek át a csillagviselésre kötelezettek, s hogyan reagált a magyar társadalom többsége a törvények alapján zsidónak minősülő polgártársainak megbélyegzésére. Megalázottság, szégyen, félelem, kétségbeesés, ritkábban dac és harag az egyik oldalon – főként közöny, de nem ritkán káröröm, gyűlölet a másikon. Akiben sajnálat, együttérzés ébredt, az a megtorlástól való félelem miatt alig mert ennek kifejezést adni. A sárga csillag bevezetése végzetesen kettészakította a magyar társadalmat s nagy lépés volt a nácik által kitűzött cél, a „végső megoldás”, a zsidóság tulajdontól való megfosztása, kirekesztése, elszigetelése, deportálása és végül meggyilkolása felé.
 Kurátor: Jalsovszky Katalin 
In the early summer of 1944, an easily noticeable, hexagram-shaped yellow badge appeared on the clothes of almost 700 000 hungarian citizens. This mark stigmatized those who wore them and made them vulnerable to all kinds of racist atrocities and made the implementation of the antisemite laws – that expanded already to every aspect of daily life – even more easier.
About those, who were marked by the yellow badge, very few photos are preserved, not surprisingly, because they didn’t want to be seen and remembered like this. There weren’t even too many possibilities to take photos, among many of their others properties,, jews couldn’t keep their cameras either. And there wasn’t so much time either, the countryside jews were very quiclky collected into ghettos abd from there they were sent, in a few weeks to extermination camps within totally inuhmane circumstances. Their faces disappeared with them, the faces we see ont he walls of the exhibition, mainly belong tot he survivors of the Shoah.
The diaries and memoirs, the articles from the contzemporary newspapers, the placards will show us the process the atmopshere of those days, the sufferings the hungarian jews underwent in this period and the reactions of the wider hungarian society to the stigmatization of their fellow citizens who were labeled „jewish” accoring to the racist laws. Humiliation, shame, fear, despair, rarely wrath, the feelings of those who faced persecution, and, ont he other side, indifference or, not so rarely, active hostility, hatred. Those who became compassionate, who felt sorry, usually didn’t dare to openly express their feelings because they were afraid of retribution. The decree that prescribed the wearing of the yellow badge for jews, fatally divided hungarian society and in itself was a huge step towards the nazi’s goal, the „final soution”, the depravation of the hungarian jews from their properties, their isolation, deportation and – finally – annihilation.

Curated by Katalin Jalsovszky
A kiállítás facebook oldala: 


Kritikák: 
György Péter: A kiismerhetetlen kép. Élet és Irodalom 2020. március 13. 
Székely Ilona: Csillag kapható! 168 óra 2020. március 20. 
Dékei Kriszta: Lépésben.  Magyar Narancs 2020. április 19.  

Impresszum: 
Koncepció, kutatás, szövegek: Jalsovszky Katalin
Látványterv és grafika: Dávid Gábor
Kivitelezés: Lakatos Péter, Steffanits István
Munkatársak: Czingel Szilvia, Molnár Judit, Schmal Alexandra
A képeket és dokumentumokat az alábbi intézmények és magánszemélyek bocsátották rendelkezésünkre:Centropa
Fortepan
Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény
Holokausztfoto.hu
Kivovics Péter
Magyar Bálint
Magyar Nemzeti Levéltár
Magyar Nemzeti Múzeum
Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár
Museum of Hungarian Speaking Jewry, Cfat
Országos Széchényi Könyvtár
Sándor Tibor
United States Holocaust Memorial Museum, Washington
Váradi Júlia
Yad Vashem Archives, Jerusalem
Köszönet:Gaskó Judit Magyar Nemzeti Múzeum
Karasz Lajos Országos Széchényi Könyvtár
Kovács S. Tibor Magyar Nemzeti Múzeum
KovácsTamás Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény
Lénárt András  Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény
Lengyel Beatrix Magyar Nemzeti Múzeum
Pál Borbála Centropa
Naomi Singer Museum of Hungarian Speaking Jewry
Varga Benedek Magyar Nemzeti Múzeum

KÖLCSÖNZÉS
0 Comments

Itt lakott Rosenthal - a pesti zsidónegyed története / Rosenthal lived here - History of the Pest Jewish Quarter

1/1/2020

0 Comments

 
Kiállítás a Goldmark teremben 2010-2020 ​
Exhibition in the Goldmark Hall 2010-2020
Picture
Kiállításunk a pesti zsidónegyed történetét mutatja be. A város hosszú ideig nem tűrt meg zsidókat a falai között. Ezt a beköltözési tilalmat II. József császár 1783–as rendelete törte meg. Ekkor már tizennégy zsidó család lakott Pest közvetlen szomszédságában, az Orczy bárók hatalmas bérházában. Számuk gyorsan emelkedett. Legtöbben a korszak legnagyobb zsidó közösségéből, Óbudáról költöztek át, de sokan érkeztek a Habsburg birodalom más területeiről, Morvaországból és Galíciából is. A jövevények a pesti vásárokhoz közel fekvő, akkoriban még főleg kertekből és majorságokból álló Terézvárosban telepedtek le. A bevándorlók szinte mind fiatalok voltak, nyitottak és dinamikusak. Terményfelvásárlással, kereskedéssel nem csak a maguk számítását találták meg a gyorsan fejlődő városban, hanem hozzájárultak egy új metropolisz megszületéséhez is. Családot alapítottak, létrehozták a zsidó közösségi intézményeket és felépítették templomaikat.
Mindennapjaikról annyit tudunk, amennyit az elmúlt generációk megőriztek és továbbörökítettek számunkra. Naplókat, hivatalos és szerelmesleveleket olvashatunk, megnézhetjük az összeírásokban, hogy kik lakták a zsidónegyed házait. A levéltárban még megtalálhatjuk a kérelmeket, engedélyeket, elutasításokat, adóíveket és az itt élők küzdelmes mindennapjainak megannyi poros dokumentumát. A nagymama fiókjából még előkerülhetnek féltve őrzött fényképek, levelek, a dédi flódnireceptje, és a megalázó sárga csillag 1944–ből.
Ezek a tárgyak és dokumentumok a múltból a jelenbe vezető vékony, szakadozott szálak. Néhányat tudatosan őriztek meg az utókornak, néhány csak véletlenül maradt meg. De ha összefonjuk őket, létrejön a múlt színes szövedéke. Kirajzolódik egy kavargó mintázat: Kohnék és Rosenthalék, Kőváriék és Rózsavölgyiék élete, öröme és bánata, születése és halála. És megismerhetjük az utcákat, ahol éltek, bejárhatjuk mindennapjaik színtereit. Ugyanazokon a kapukon mehetünk be és ugyanazokon az ablakokon nézhetünk ki a Király utca ma is nyüzsgő forgatagára, mint ők. 
Kiállításunkban tíz digitális térképlapon, tíz idősávban idézzük fel, hogy mit jelent, mit jelentett zsidónak lenni a pesti zsidónegyedben 1785-től napjainkig. Megmutatjuk, milyen volt akkoriban a környék, hogy néztek ki a nyilvánosság terei, és hogyan éltek a zsidók egy gyorsan fejlődő város közepén. A tágabb kontextust jelentő képek alatt bepillanthatunk néhány kiválasztott ház életébe is: kik laktak ott, mivel foglalkoztak, milyen tárgyakat és dokumentumokat hagytak ránk.
Hogy megfejthessük: hol lakott, hogyan élt közöttünk Rosenthal.

​Our exhibition displays the history of the Pest Jewish Quarter. For centuries, the city excluded Jews from its territory. This ban has been lifted by a decree of Emperor Joseph II in 1783.  By that time, fourteen Jewish families lived in the immediate vicinity of Pest, in a huge building block owned by the Hungarian aristocrat Orczy family. Their number grew quickly. Most of them had arrived from Óbuda, the era’s most populous Jewish community. Others came from various regions of the Austrian Empire, such as Moravia or Galicia. The newcomers settled in Terézváros, a quarter close to the large Pest marketplaces. Back then, the neighborhood consisted mainly of gardens and farmhouses. Most of the immigrants were young and dynamic. Their economic activities brought quick existential growth not only for them, but also to the city, which soon became a European metropolis. They started families, founded Jewish community institutions and erected their temples.
We can reconstruct their everyday life from what the previous generations have left for us. We can read diaries, official documents, and love letters. We can look up the inhabitants of the Jewish Quarter’s buildings in the conscriptions.  Our Archives holds their applications, permissions, tax lists and many other dusty documents of their strenuous lives. Moreover, photographs, letters and cake recipes as well as pieces of the lethal yellow star sign might be hiding in old drawers somewhere in the Quarter.
These documents and objects are thin threads connecting past and present. Some were carefully preserved, others survived only accidentally. Entwining them might produce the dynamic patterns of the past’s colorful fabric: the life, joy and sorrow, birth and death of many Kohns and Rosenthals, Kőváris and Rózsavölgyis. And we can walk the same streets and squares they walked. We can enter the same gates and look out through the same windows to the same streets as they did.   
Our exhibition displays ten time periods through ten digital maps to show what it has meant to be Jewish in the Quarter from 1785 to today. We present the neighborhood and its vicinity, the streets and squares and the way Jews lived in the heart of a burgeoning city. We can also peek into the history of specific buildings: who lived there, what they did, what documents and objects they have left behind to us.
To figure out where and how Rosenthal lived among us. 
A kiállítás tárgyai

Objects on display
A kiállításról megjelent elemző esettanulmány elérhető a Néprajzi Múzeum honlapján, a Nyitott Múzeum kötetben: http://nyitottmuzeum.neprajz.hu/esettanulmanyok/toronyi_itt_lakott_rosenthal ​
0 Comments
<<Previous

    Tartalom: 

    A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiállításai  

    Archives

    January 2025
    May 2024
    January 2024
    October 2023
    September 2022
    July 2021
    June 2021
    January 2021
    February 2020
    January 2020
    September 2019
    May 2019
    February 2019
    October 2018
    June 2018
    January 2018
    January 2017
    April 2016
    March 2016
    April 2015
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    January 2014
    December 2013
    October 2013
    May 2013
    February 2013
    December 2012
    August 2012
    March 2012
    December 2011
    October 2011
    August 2011
    May 2011
    March 2011
    October 2010
    September 2010
    July 2010
    June 2010
    March 2010
    January 2010
    September 2009
    August 2009
    June 2009
    March 2009
    November 2008
    August 2008
    April 2008
    October 2007
    May 2007
    March 2007
    November 2006
    July 2006
    May 2006
    March 2006
    October 2005
    August 2005
    April 2005
    February 2005
    November 2004
    August 2004
    April 2004
    February 2004
    January 2004
    July 2003
    March 2003
    February 2003
    January 2003
    October 2002
    September 2002
    April 2002
    February 2002
    January 2002
    November 2001
    July 2001
    March 2001
    October 2000
    May 2000
    September 1999
    May 1999
    January 1999
    September 1998
    August 1998
    April 1998
    February 1998
    March 1997
    August 1996
    April 1996
    January 1996
    October 1995
    February 1995
    March 1938

    Categories

    All
    ÁLLANDÓ
    Auschwitz
    Frottázs
    Levéltár
    Rajk László

    RSS Feed

Rólunk
Alapelvek
​
Gyermekvédelem
Támogatók
​Pályázatok 
Munkatársak 
​
Impresszum
Gyűjtemények
Múzeumi adatbázis
Levéltári fondjegyzék
​Digitalizált iratok 
Állandó kiállítás 
​Kiállítás archív
Projektek
Saul Gyermekei
​
Flódni
Flódni+
Közös terek
Zsinagóga anno
​Muzeomania
Publikációk 
Kutatói blog 
Évkönyv 
​
Interjúk
Katalógusok
Múzeum shop
Kapcsolat
Címek, adatok
​
Hírlevél
​Sajtó
Adományok 
Kutató regisztráció
Fotó megrendelés


About us
Mission statement 
Child Protection Policy
Supporters

Grants
​Staff
​Impressum 
Collections 
Museum database
Archives list of fonds
Digitized documents
Permanent exhibition 
Past exhibitions 
Projects
Children of Saul Memorial Program
Flódni
Flódni+
Faces, spaces, images 
Synagogue anno
​Museomania
Contact
Adress, data
​Press
Donations
Registration for research
​Photo-request

Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár / Hungarian Jewish Museum and Archives 2024
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK