Modernizmus II.

2005. április 7 – 2005. június 2.

Korai modernizmus folytatásaként rendeztük meg a két világháború közötti magyar festészet modernista vonulatát bemutató kiállítást. Az első világháború, majd a Tanácsköztársaság bukása után a művészek nagy részének külföldre kellett menekülnie, ha életben akartak maradni. Bécsben, Berlinben, Pozsonyban és Párizsban találtak menedéket, ott folytatták művészetüket, bekapcsolódva a helyi modernista áramlatokba. A 20-as évek második felétől többen hazatértek, de pályájuk lendülete megtört. A mellettük megjelenő új művészgenerációnál ez a törés nem figyelhető meg, ők nagy szenvedéllyel láttak munkához annak ellenére, hogy a korszellem és korhangulat csak a periférián tűrte meg őket. 1935-től a fokozódó antiszemitizmus, majd 1938-tól a zsidótörvények végleg kiszorították őket a hivatalos művészeti életből. Többen közülük a Szocialista Művészcsoport tagjai lettek, amelynek tárlatai valamint az OMIKE kiállításai jelentették ez egyetlen bemutatkozási lehetőséget számukra. A fiatal művészek vezéregyénisége Vajda Lajos volt, részben körülötte alakult ki a szentendrei művészek köre. A kiállításon rajta kívül az alábbi művészek alkotási is szerepeltek: Bálint Endre, Bálint Rezső, Berda Ernő, Csabai Ékes Lajos, Diener Dénes Rudolf, Faragó Géza, Fenyő A. Endre, Frank Frigyes, Jándi Dávid, Kádár Béla, Kondor György, Pór Bertalan, Réth Alfréd, Román György, Scheiber Hugó, Schönberger Armand, Schnitzler János, Schubert Ernő, Sugár Andor, Székely Andor, Tihanyi Lajos, Vadász Endre és Vörös Géza.

Kurátor: Gábor Anna

7th April 2005 – 2nd June 2005
​
As a continuation of Early Modernism, we organized an exhibition presenting the modernist line of Hungarian painting between the two world wars. After World War I and then the fall of the Hungarian Soviet Republic, most artists had to flee abroad if they wanted to survive. They found refuge in Vienna, Berlin, Bratislava, and Paris, where they continued their art, engaging in local modernist currents. From the second half of the 1920’s, several of them returned home, but the dynamism of their careers was broken. In the new generation of artists appearing next to them, this fracture is not observed. They began to work with great passion, despite the fact that the spirit of the age tolerated them only on the periphery. From 1935, the escalating anti-Semitism, and from 1938, the anti-Jewish laws permanently cut them out of official art scene. Several of them became members of the Socialist Group of Artists, whose exhibitions and the exhibitions of OMIKE were the only opportunities for them to introduce themselves. The leading character of the young artists was Lajos Vajda, the circle of artists from Szentendre developed partly around him. In addition to him, the exhibition also featured works by the following artists: Endre Bálint, Rezső Bálint, Ernő Berda, Lajos Ékes Csabai, Rudolf Dénes Diener, Géza Faragó, Endre A. Fenyő, Frigyes Frank, Dávid Jándi, Béla Kádár, György Kondor, Bertalan Pór, Alfréd Réth, György Román, Hugó Scheiber, Armand  Schönberger, János Schnitzler, Ernő Schubert , Andor Sugár, Andor Székely , Lajos Tihanyi, Endre Vadász and Géza Vörös.

Curator: Anna Gábor