Hol volt, hol nem volt Szabadka

2004. január 8 - 2004. február 6.

Szabadka, mint a Monarchia annyi más városa soknemzetiségű, soknevű (Суботица, Subotica,Maria-Theresianopel) és ezért kulturális értelemben nagyon gazdag város, a történelmi Magyarország harmadik legnagyobb városa volt. A Kádár-korszakban kapu volt a rendszer szűk keretei között élő magyarországi értelmiség számára, kapu, amelyen át új szellemi irányzatokat ismerhettünk meg. A kilencvenes évek elején azonban szabadkaiak ezrei kényszerültek menekülni, sokan közülük az anyaországba jöttek. Ők, e gazdag világ elszármazottjai – kényszerből elszármazottjai – mutatkoztak be műveikkel a kiállításon. A tárlat alkotóit a megnyitón Balázs Arth Valéria, a Révai Új Lexikonának főszerkesztője méltatta. A tárlat témáját és kiállított tárgyait tekintve is sokszínű volt: Siflis András emblematikus exjugoszláv és délvidéki motívumokra építkező falfestménye és akvarelljei, Szombathy Bálint vers-grafika-fotó kompozíciói mellett Jakab Dezső és Komor Marcell felvételei is szerepeltek, utóbbiak között a Blaha Lujza kedvenc fürdőhelyéről, a monarchiabeli hangulatát ma is őrző Palicsról, valamint a szabadkai zsinagógáról készültek különösen érdekesek. Klein Rudolf Szabadka építészetét mutatta be régi felvételek, képeslapok, valamint jelenkori fotók segítségével.

Kurátorok: Szombathy Bálint és Siflis András