FÜR EMIL - Depo

2003.  január 8 –  2003. február 10.

A kiállítás a DEPO címet kapta - egyrészt, mert a kiállított tárgyak sokasága és aprósága mind-mind a saját életünk termékei, emlékezetei, amiket állandóan használunk és viszünk magunkkal, költözéseink és utazásaink folyamában. A kiállítás maga egy térben elhelyezett, síkban kiterített napló, amit átláthatunk, ellentétben egy fiókkal, amiben eltűnnek a dolgaink. A kiállítótér közepén körülbelül hatvan bőr bőrönd található, változó méretekben, utalva arra, hogy a falakon elhelyezett dolgok a kofferekből kerültek ki, és kerülnek oda vissza is (minden egyes darab az én tulajdonom. Sok minden hétvégi bolhapiac, lomtalanítás, külföldi bolhapiacok látogatásának eredménye és az, hogy semmit nem dobok ki, s ez mind valahol így a saját naplóm is...) A DEPO másik jelentőségét pedig a hely adta ( az hogy a Zsidó Múzeumban van ez a kiállítás) - asszociáció/utalás a DEPORTÁLÁS-ra, ami szintén egy utazás volt. Ugyanúgy bőröndökben, kényszerládákban. Kimért, határozott mennyiségű emléket, fontos jelentőségű tárgyakat lehetett magunkkal vinnünk, és ha a bőrönd súlya ugyan a megengedett súly is volt, azért amit a bőrönd tartalmazott, súlyosabb volt az annál. A kiállított tárgyak csak egy részét képezik a DEPO-nak. A festett olajképeim határozóak, ismertek a képek kiegészítéseként szerepelnek a tárgyak. (nem kívántam volna, hogy olyan kritikát kapjak, hogy csak installálni tudok, vagy hogy csak festeni...). 

 A kiállítást a The European Association for Jewish Culture támogatta.