LAJTAI PÉTER - „Tegyük ezt még hozzá”

​2011. március 17 – 2011. május 16. 

Lajtai a digitális képalkotás első generációjához tartozik, így természetes, hogy szabadon él azokkal az új eszközökkel, amelyeket a kor kínál a művészetek számára. A digitális technika ilyen. Azonban van különbség a műfaj korai klasszikusai és Lajtai munkái között. Az előbbiek erősebben kötődtek a fényképhez, Lajtai inkább a festményhez. Nála a kép számtalan, lazúrosan egymásra rakódó rétegből épül fel, amelyeken keresztül a világ egyszerre mutatkozik hatalmas egésznek és parányi résznek, sértetlennek és lepusztultnak, egyszerre látható kívülről és belülről. A nézőpontoknak ezt a sokféleségét vallja Lajtai. Képei tartalmáról egy interjúban ezt mondta: Az ember álmodni akar, és álmodik is. Ezek sokszor rémálmok, elfogultak, harciasak, kirekesztők és pusztítók. Hogyan születik az álom, mi válik belőle valóssággá, milyen traumát hordoz az ébredés, és mit kezdjünk a már történelemmé száradt álmainkkal, felelősségünk által terhelt lelkiismeretünkkel? (Mosoni-Fried Judit)

Kurátor: Lajtai Péter

17th March 2011 – 16th May 2011
Lajtai belongs to the first generation of digital imaging, so it is normal that he uses the new tools, that the era offers for the arts, freely. Digital technology is like that. However, there is a difference between the early classics of the genre and the works of Lajtai.The former were more attached to photograph, while Lajtai is more attached to painting. In his case, the image is made up of countless superimposed layers like lasure, where the world appears simultaneously a huge whole and a tiny part, intact and ravaged, visible both from the outside and from the inside. Lajtai believes in this diversity of viewpoints.In an interview, he said about the content of his pictures: A man wants to dream and he dreams. These are often nightmares, biased,combative, excluding and destructive.How is a dream born, which part of it becomes real, what trauma does awakening bring,and what to do with our dreams, which already dried into history, with our conscience burdened by our responsibility? (Judit Mosoni-Fried)
Curator: Peter Lajtai