1998. szeptember. 10 – 1998. november 1. Az orient szó alapjában kétféle, de egymással természetesen összefüggő jelentése (égtáj és tájékozódás), de e két jelentésnél sokkal gazdagabb, rétegzettebb tartalma indította a kurátorokat arra, hogy egy projektben a felkért művészek művein keresztül megnézhessük: lehetséges-e erről az összetett, gazdag jelentéscsoportból egy térben valamit láthatóvá tenni. A kiállítók szinte minden lehetséges szempontból különböztek egymástól. Volt köztük zsidó és görög, hívő és hitetlen, magyar és külföldi, hagyományos anyaggal dolgozó s meghatározhatatlan műfajban alkotó – vagyis őket ezúttal csak a projekt hozta össze, és éppen ezért nyújtottak nagyon változatos képet a cím tartalmáról, ezért szinte reménytelen vállalkozás a műveket és az egész kiállítást egy-egy mondatban bemutatni. Für Emil a talált tárgy elhelyezésével közelített a témához, a századforduló monarchiás világát idéző emlékezet-tárgyaival egy sajátos „magán” múltban lel otthonra. Gellér B. István maga állítja elő az objet trouvét: egy teljes világot épít fel, teljes kulturális kontextusával együtt. Másként viszonyul az objet trouvéhoz a vajdasági születésű, Berlinben élő Kerekes László: ő művészetté deformálja a tárgyakat, a múlt darabjait kiveti magából. Siflis András Bábelre utal, műve a zsidóság múltját-jelenét mintegy együtt idézi fel. Szegő György a szavak, a törékeny, mégis meglepően szívós és erős papír tengerén úsztatja a zsidóság hajóját.Thury Levente torzó cserépfigurái sorsként viselik a rájuk aggatott tárgyakat, múltjuk egy-egy darabját. Dimitris Tzamouranis ironikus gesztusa a digitális, elektronikus, globális kultúra száguldása felől pillant vissza a „keleti kényelem” egykori díványaira. Mindennek igazán a lehetséges leghitelesebb helyszíne volt a Magyar Zsidó Múzeum: a hely, ahol a zsidóság története egy másik nép történetébe keveredve-oldódva jelenhet meg. Koncepció: Siflis András, Szegő György 10th September 1998 – 1st November 1998 The word orient basically has two but naturally related meanings (point of the compass and orientation), but its much richer, more stratified content prompted the curators to see through the works of the invited artists in a project whether it is possible to make something visible in a space from this complex, rich group of meanings. The exhibitors differed from each other in almost every possible way. They included Jews and Greeks, believers and atheists, Hungarians and foreigners, some working with traditional materials and others creating in an indefinable genre – that is, they were only brought together by the project, this is why they provided a very varied picture of the content of the title, so it is almost impossible to present the works and the whole exhibition in one sentence. Emil Für approached the subject by placing the found object, finding his home in a peculiar ”private” past with his memory objects that evoke the monarchic world of the turn of the century. István B. Gellér creates the object trouvé himself: he build a whole world with its whole cultural context. László Kerekes, who was born in Vojvodina and lives in Berlin, has a different attitude to objet trouvé: he deforms objects into art, casting pieces of the past out of himself. András Siflis refers to Babel, his work evoking the past and present of Judaism together. András Szegő floats the ship of Judaism on a sea of words, on fragile, yet surprisingly tough and strong paper. The torso pottery figures of Levente Thury bear the objects on them as their fate, a piece of their past. Dimitris Tzamouranis’s ironic gesture glances back at the former sofas of ”eastern comfort” from the rush of digital, electronic, global culture. The Hungarian Jewish Museum was the most authentic venue possible for all this: the place where the history of Judaism can appear mixed with, and dissolved in the history of another nation. Curators: András Siflis, György Szegő
1 Comment
|
Tartalom:A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár kiállításai Categories |