Vas és csillag: Zsidóság az olasz reneszánszban

2001. november 7 - 2001. december 9.

A kiállítás alapjául szolgáló kutatást két cél motiválta: a történeti, demográfiai adatok áttekintése és a bresciai zsidóság helyzetének társadalmi összefüggéseinek vizsgálata. A munka nagy előrelépésnek tekinthető, hiszen a korábbi tanulmányokat, feltárásokat mindig is két alapvető dolog korlátozta: az antiszemita indíttatású előítélet és a héber források ismeretének hiánya. A tanulmány a római kortól, majd a VII.-VIII. század elejétől kezdi vizsgálódását. A térségben a termelési rendszer kulcsa a vassal összefüggő kereskedelem volt. Ekkor csak a zsidók tartottak fönn cserekapcsolatot a barbár udvarok és az ázsiai piacok között. A brescai közösség mindvégig kereskedőkből és kézművesekből állt. A vassal kapcsolatos gazdasági tevékenység négy helyszínen zajlott: a bányában, a vasolvasztóban, a kovácsműhelyekben és a piacon, a zsidó közösség ez utóbbi területén játszott fontos szerepet. Különleges ágazat volt a fegyvergyártás is, később a zsidó bankárok akár egy egész hadjárat lebonyolításához szükséges tőkét is elő tudtak teremteni. Hiteleztek is, ám a tanulás, műveltség mindig alapvető feladat maradt (ennek bizonyítéka Castellfranco rabbi iskolája, a Soncio család naptárja, Meshal ha-Quadmoni novellagyűjteménye 1483-1497). 1490-1512 között a bresciai zsidóság fénykorában az askhenázi zsidók veszik át a vezető szerepet, zömében Mantovában és Cremonában. Azonban ekkor is a bresciai zsidóság unikumának tekinthetjük, hogy míg a gazdasági életben jelentkező nehézségekre, új kihívásokra (antiszemitizmus) rugalmasan reagált és alkalmazkodott a helyi zsidóság, vallási kérdésekben „merev” maradt, lehetővé téve a közösség hagyományainak fennmaradását.

Kurátor: Franco Bontempi