​Ádár 26-án van a halálozási évfordulója csepeli Weiss Bertholdnak. Kevéssé ismert, mint öccse, Manfréd, jóllehet minden vállalkozásukat együtt vezették. Berthold már sikeresen üzletelt – terménykereskedő volt, mint akkoriban szinte minden nagy vagyont felhalmozó kortársa – részvényese volt az budai Királyi Gőzmalomnak. 1882-ben öccsével, Manfréddal együtt kapott engedélyt „szelencében eltartható” húskonzervek készítésére, és megnyitották a Lövölde téren az Első Magyar Conserv Gyárat. A vállalkozás szépen gyarapodott, a Weiss testvérek 1892-től hatalmas területeket vásároltak meg az akkor még álmos kis falunak számító Csepel szigeten, ahol hatalmas ipari konszernt építettek s munkásaik számára kiépítették a komplett infrastruktúrát is az óvodától a közkórházig.
A „Conservgyár” , miután az az egyre inkább lakóövezetnek számító Lövölde térről a gyárat kiköltöztették az erzsébetfalvi telepre, egyre inkább más szerepet kapott: a húskonzervek mellett egyre inkább túlsúlyba került a töltényhüvelyek és golyók gyártása. A Weiss testvérek a hadseregnek egyre többféle árut szállítottak, ami az első világháború idején hatalmas gazdasági sikert jelentett.  Manfréd vitte a gyárat, Berthold pedig országgyűlési képviselőként és közgazdagsági szakíróként vállalt szerepet a korabeli társadalmi életben. A korabeli miniszterelnök, Tisza István egyik bon-mot-ja szerint a katonák hősiessége és Weiss Manfréd muníciója volt szükséges a hadi sikerekhez. Akkor már csak Manfrédé, hiszen Berthold a világháború második évében, 1915 március 11-én (Ádár 26-án), hetvenévesen elhunyt. Nem érhette meg, hogy a gyárat 1919-ben államosítsák – ami ugyan nem tartott sokáig, de Manfréd egészségét alapjaiban roppantotta meg. Erről majd az ő halálozási évfordulóján írunk. 

Tévét 6-án van a halálozási évfordulója csepeli Weiss Manfrédnak. Morvaországi zsidó bevándorlók már Pesten született leszármazottjaként karrierjét egy Lövölde téren megnyitott konzervgyárral alapozta meg. A vállalkozás szépen gyarapodott, a Weiss testvérek 1892-től hatalmas területeket vásároltak meg az akkor még álmos kis falunak számító Csepel szigeten, ahol hatalmas ipari konszernt építettek s munkásaik számára kiépítették a komplett infrastruktúrát is az óvodától a közkórházig. Iparteremtő munkája elismeréseként Weiss Manfréd 1896-ban magyar nemességet kapott „csepeli” előnévvel, majd 1901-ben a párizsi világkiállításon elért sikereiért megkapta a Vaskorona rendet, majd a Ferenc József rend középkeresztjét. Weiss Manfréd igazi kapitalistaként a munkát és a puritán életet tartotta fő értéknek; ez volt sikereinek egyik titka - no meg a kedvező történelmi körülmények: fegyver és konzervgyára kedvező megrendeléseket kapott az első világháború idején. (a korabeli miniszterelnök, Tisza István egyik bon-mot-ja szerint a katonák hősiessége és Weiss Manfréd muníciója volt szüksgées a hadi sikerekhez.) Az 1919-es Tanácsköztársaság az ő gyárát is államosította - WEiss ekkor öngyilkosságot követett el, de a gyors orvosi beavatkozás megmentette az életét. A villáját kirablók mindenesetre meglepetten tapasztalhatták, hogy szekrényében - a puritán gyáros szükségleteinek megfelelően - alig néhány öltönyt találtak. A gyár hanyatlását, közben szeretett felesége (akiről Svát 11-én emlékeztünk meg) halálát követően 1922. december 25-én, (tévét 6-án) elhunyt. Csepelt lényegében Weiss Manfréd és utódai építették fel: a városrész kulturális, szociális és egészségügyi intézményeit javarészt ők alapították és tartották fenn. Gyárát 1944-ben a németek, 1945-ben a magyar állam vette tulajdonába.

Weiss Manfrédról további tartalmak a FLÓDNI+ oldalunkon