Kiszlév 8-án van a halálozási évfordulója Wahrmann Mórnak, aki a törvény alapján elsőként lett zsidó vallását megtartva országgyűlési képviselő, s ugyancsak ma van a jahrzeitja az első zsidó közjegyzőnek, Weinmann Fülöpnek.
Ez elsőre nem tűnik túl érdekesnek, pedig az.
Weinmann Fülöp halálozási évfordulója. Weinmann Fülöp 1839-ben született az ország keleti felében, Sáros megyében. Jómódű kereskedő családjával 1841-ben Ungvárra költöztek (ezt az 1840-ben elfogadott, a zsidók városi megtelepülését engedélyező törvény alapján tehették), ahol Fülöp beiratkozott a gimnáziumba. Ezt követően az eperjesi jogakadémiára ment, majd 1861-ben, már a bécsi egyetemen szerzett jogi doktorátust. Ahhoz, hogy ügyvéd lehessen, ekkor még – az emancipáció előtt! – a király engedélyére volt szüksége, melyet 1864-ben kapott meg. Ezt követően Debrecenben kezdett ügyvédi praxist. Az emancipációs törvény szentesítését (1867. december 28.) követően ő lett az első zsidó bíró Magyarországon, majd amikor a Magyar Királyságban is újra bevezették a közjegyző intézményét, ő lett az első zsidó közjegyző is, immár Budapesten. A közjegyző feladata, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtson. A közjegyző hatáskörébe tartozik többek között közjegyzői okiratok szerkesztése, tanúsítványok kiállítása, hagyatéki eljárások lefolytatása, letétek kezelése. Ez elsőre nem hangzik nagyon izgalmasan, de a végeredmény mégis nagyon fontos. Mivel hagyatéki, aláírás-hitelesítési, letéti stb. ügyekben hozzá járt a Gründerzeit korának pesti zsidó elitje, és őt bízta meg a jogi ügyek ellátásával a Pesti Izraelita Hitközség és szinte az összes korabeli zsidó egylet is, ezért fennmaradt hagyatéka páratlan forrása a korszak történelmének. Hagyatéka Budapest Főváros Levéltárában majdnem tizenkét méternyi iratot tartalmaz. Emlékezzünk ma rá is.

Tisri 10-én, azaz jom kippurkor van a halálozási évfordulója Dr. Baumgarten Izidornak. Budán született 1850-ben, majd a pesti egyetem elvégzése után jogi pályára ment. Harmincötévesen már a büntetőjog magántanára, rá egy évre ügyész lett. 1898-tól az Igazságügy Minisztériumban dolgozott, ahol részt vett a büntető perrendtartás törvénytervezetének kidolgozásában. Büntetőbíróként, kuriai tanácselnökként találkozott a büntetőeljárás alá vont, vagy büntetésből szabaduló fiatalkorúak problémáival. Az ő társadalmi rehabilitációjuk, valamint a hajléktalan, veszélyes környezetben élő fiatalkorúak támogatása céljával 1910-ben több, a közéletben jeles szerepelt betöltő társával együtt részt vett az Országos Izraelita Patronázs Egyesület megalapításában. A Patronázs a fiatalokat jobb sorban élő zsidó családok gondjaira bízta, s nevelésükért tartásdíjat fizettek. Gondoskodtak az így nevelt gyermekek taníttatásáról is, és ipari vagy kereskedelmi pályákra segítették őket. A komoly szakmai karriert befutó, s emellett nemes szívű férfiú emellett lovagolt, korcsolyázott, rajongott a zenéért, jól zongorázott – igazi jó parti lehetett, mégsem nősült meg soha. Hosszan viselt tüdőbaja 65 éves korában, 1914 jom kipurján győzte le végleg. Temetéséről a magyar jogászegylet gondoskodott, és Hevesi Simon mondott felette gyászbeszédet a salgótarjáni úti temetőben. 

Svát 20-a Jahrzeitkönyvünk szerint dr Baumgarten Károly halálozási évfordulója.
Baumgarten Károly Budán született 1853-ban, majd jogi tanulmányai után ügyvédként praktizált 1892-ig, emellett a Polgári Törvénykezés című folyóirat szerkesztője volt. Ezt követően kereskedelmi bíró, 1898-tól királyi ítélőtáblai bíró, halála előtt nem sokkal pedig tanácselnök lett. Az Erzsébet körút 41-ben családjával, ugyanabban a házban, melynek egy másik lakásában testvére Izidor, a magyar büntető perrendtartás kidolgozója. A Károly nemcsak büntetőjoggal foglalkozott, mint Izidor, hanem a kereskedelmi jog kiváló ismerőjeként is számon tartották. A hitközségi életben nem vett részt, de a zsidó intézmények támogatói között találkozhatunk nevével, amit ügyvédi praxisa mellett Erzsébet körút 44-46-ban álló bérházának jövedelme tett lehetővé. Baumgarten Károly válogatott cikkeinek gyűjteménye halála után, 1916-ban jelent meg.