Kiszlév 4: Lederer Sándor

​Kiszlév 4-én van a Jahrzeitja Lederer Sándornak, aki a Pesti Izraelita Hitközség elnöke volt egy nehéz, de neki köszönhetően prosperáló korszakban, 1922 és 1927 között. Lederer Sándor 1852-ben született Kiskunfélegyházán, jómódú családban. A gimnáziumot Kecskeméten végezte, majd 1872-től jogot tanult Pesten. Az egyetem elvégzése után minisztériumi tisztviselő lett, egyebek mellett Boros Gábor miniszter titkára volt 1891-es nyugdíjazásáig. Ekkor már miniszteri tanácsos volt, és számos magas rangú kitüntetés, érdemrend tulajdonosa.  A hitközség életébe 1900-ban kapcsolódott be, 1918-ban a hitközségi ellenzék vezéreként került be az elöljáróságba. A hatalmas tekintélyű bankár, Székely Ferenc hitközségi elnök távozása után 1922-ben őt választották meg a Pesti Izraelita HItközség elnökének, melyet 1927-ben bekövetkezett haláláig viselt. Elnökségének programja az úgynevezett “valláskulturális reform” volt, melynek során megújította az elöregedett hitközségi struktúrát. A körülmények nem voltak kedvezőek: az első világháborús vereség, a forradalmak és a numerus clausus törvény után let elnök Lederer. “Lateiner budapesti zsidók jó zsidók szeretnének lenni. Sokáig közömbösek voltak a vallás ügyei iránt, ma erősen érzik, hogy mit jelent a hit boldogsága és szépsége.” -  értékelte a nehéz politikai körülmények miatti disszimilációs tendenciákat. Elnöki jelszava és programja ezért a “Vissza a zsidósághoz!” lett. Legfontosabbnak a zsinagógaépítést tartotta. Ekkor a neológ hitközség két főzsinagógája, a Dohány utcai és a Rumbach utcai mellett már működött az 1908-ban épült Aréna úti nagyzsinagóga. A Csáky (ma Hegedűs Gyula) utcában és a Hunyadi téren bérházakban kialakított imahelyek várták a környéken lakó híveket. Budapesten az 1920-as években összesen 23 zsinagóga és 60 pót-imahely működött, de ez is kevés volt: a pesti zsidók tizedének sem jutott imahely. A Józsefvárosban és a Ferencvárosban – ahol jelentős zsidó lakosság élt ezekben az években – nem volt a neológ igényeknek megfelelő, reprezentatív nagy templom. Ezek pótlására épült négy év alatt gyors egymásutánban négy zsinagóga, 1922-ben a Nagyfuvaros utcai, 1923-ban a Páva utcai, 1925-ben a Soroksári úti és 1926-ban a Garay utcai. Ezek mellett a kisebb-nagyobb imaegyesületek is berendezték imaszobáikat. A valláskulturális reform nem csak a zsinagógaépítésre koncentrált, hanem kulturális és humanisztikus intézményeket is tervbe vett. Elsőrangú fontosságot kapott az ifjúság nevelése, amelynek célja hithű, öntudatos zsidókat nevelni.  Ezt a célt szolgálja a zsidó gimnázium, elemi iskolák, a zsidó cserkészet és leventeség (!) fejlesztése.  A nőnevelés, a nőmozgalmak is kiemelt támogatást kapnak, hiszen a nők feladatai a hitéletben és a társadalmi életben rendkívül fontosak. Ennek érdekében támogatták a nőegyleteket, a zsidó leánygimnáziumban tervezték zsidó nevelőnők képzését, valamint egy Nővédelmi Intézet létrehozását.  Az egész közösség kulturális felemelését célozta a felépítendő Beth Hamidrash a Rumbach utcai templom udvarán, Baumhorn Lipót tervei alapján. Ide tervezték a PIH előadássorozatát (vallási és világi előadásokat egyaránt) felnőtteknek, külön női előadásokkal. A vallásos tanulmányok elmélyítésére jesívát terveztek az ifjúság számára, internátussal. “Újrakezdőknek”, akiket csak a zsidó vallási reneszánsz vont be újra a hitéletbe héber nyelvi és imakönyvi ismereteket tanítottak. Lederer elnöksége alatt határozták el a Múzeum felépítését is, sajnos a megnyitót már nem érhette meg. A jótékonysági beruházások közül figyelmet érdemel a kórház korszerűsítése, s a kasrut biztosítása érdekében fontos a Tüzér-utcai maceszgyár és az ötödik hitközségi kóser mészárszék kialakítása. “Mert csak a hithűség, a vallásosság ápolása és mélyítése biztosítja existentiánkat. Ezért kell olyan nagy súlyt helyeznünk az istentiszteletek mélységére és méltóságára, a kasruszra és a hitoktatásra.” – nyilatkozta 1925-ben Lederer. Nagyszabású tervei megvalósulása közben, 1927-ben, nem sokkal 75. születésnapja után szívroham vetett véget életének. Terveit, beruházásait már utódai valósították meg. 

A hitközség vezetői 1924-ben, a Dohány utcai zsinagóga mellé tervezett kultúrház alapkőletételi ünnepségén