Kiszlév 26: Bacher Vilmos

1913. december 25-én (Kiszlév 26-án) hunyt el Bacher Vilmos.  
Bacher Vilmos Liptószentmiklóson született 1850-ben, Bacher Simonnak, a héber nyelvű költészet egyik legjelentősebb mesterének fiaként. Családjában a haszkala, a zsidó felvilágosodás eszméivel ismerkedhetett már gyermekkorában. Szucsányban, Liptószentmiklóson és Pozsonyban végzett tanulmányai után Breslauban, a korszak legprogresszívebb rabbiképzőjében folytatta, ahol 1876-ban avatták rabbivá. Bacher családjában, a zsidó tudományos világban és a breslaui rabbiképzőben is a német volt a lingua franca, a nyelv, amit mindenki beszélt Strassburgtól Csernovicig, de a korszellem hatása alatt a magyarországi diákok „Magyar Olvasó Társulat”-ot alapítottak, melyben Bacher vezető szerepet vállalt. Innen, ebből a közegből érkezett egy év múlva Budapestre, ahol az Országos Rabbiképző Intézet alapító professzorainak egyikeként, Bloch Mózessel és Kaufmann Dáviddal kialakította az akadémiai színvonalú tudományossággal és alapos rabbinikus tanulmányokkal megtervezett rabbiképzést. Harminchat éven át volt a Rabbiképző professzora, a neológ magyar rabbik első nemzedékének mestere. Személye, működése jól jellemzi a kort, melyben alkotott: az virágkorát élő „Wissenschaft des Judentums”, azaz a zsidó szöveges hagyományt akadémikus tudományossággal feldolgozó kutatóként hatalmas életművét németül, a nemzetközi tudományosságba kapcsolva publikálta, ugyanakkor a Rabbiképzőben magyarul oktatott. 

Bacher Vilmos

​Bánóczi Józseffel, az Országos Izraelita Tanítóképző Intézet igazgatójával elindította a zsidó tudományosság magyar nyelvű folyóiratát, a Magyar Zsidó Szemlét. Több mint 750 publikációja mellett komoly energiákat fektetett a zsidó tudományok és kultúra magyarországi infrastruktúrájának kiépítésébe is: a Magyar Zsidó Szemle mellett szinte minden zsidó lapban publikált, és természetesen részt vett a múzeumunkat is megalapító Izraelita Irodalmi Társulat munkájában is. A tartalmas tudományos életét családi kapcsolatai erősítették: felesége kor és pályatársa, Goldziher Ignác Ilona nevű húga lett. Bacherné Goldziher Ilona férje halála után számos értékes tárgyat és könyvet adományozott a Magyar Zsidó Múzeumnak, egyebek mellett a breslaui „Magyar Olvasó Társulat” Bachernél megőrzött pecsétnyomóját. Közös síremléküket Lajta Béla tervei alapján emelték a Salgótarjáni úti zsidó temetőben.