Svát 19-én van a zsidó dátum szerinti halálozási évfordulója báró Kohner Adolfnak. Kohner 1866-ban született Pesten. Nevét akkor már hat éve halott nagyapja, a családi bizniszt toll és terménykereskedelemmel megalapozó Kohner Adolf után kapta. A második generáció, Adolf apja és nagybátyja továbbfejlesztette a céget, mely számos kereskedelmi, banki, vasútépítési, malomipari vállalkozással vett részt Magyarország modernizációjában és Budapest világvárossá tételében. A harmadik generáció képviselőjeként Adolf már beleszületett a családi vállalkozásba, s tudatosan készült annak átvételére. A berlini Humboldt Egyetemen kémiát, fizikát és mezőgazdaságtant tanult, 1886-ban kémiából doktorált. Pénzügyi képzettségét a családban, nagybátyja Kohner Zsigmond vállalkozásaiban tanulta. 1891-ben feleségül vette unokatestvérét, Kohner Helént, így a nagybátyja egyben az apósa is lett, s közösen folytatták a családi gazdasági hálózat menedzselését. Ezek mellett dr. Kohner Adolf részt vett a zsidó felekezeti életben is: ő volt az elnöke a Magyarországi Izraeliták Országos Irodájának (ez a korabeli MAZSIHISZ), az Országos Izraelita Közalapnak, és támogatta a MIKÉFE és a Magyar Zsidó Pro Palesztina Szövetségét is. A tekintélyes bankár és közösségi elöljáró ezek mellett tovább építette édesapjától, Kohner Károlytól örökölt műgyűjteményét, s létrehozta Budapest egyik legjelentősebb magánképtárát. 1902-ben az ő anyagi támogatásával vették birtokba a művészek a szolnoki régi vár területén a parkká alakított területen épült, tizenkét művész befogadására alkalmas művésztelepet. Kohner nem csak a művésztelep létrehozását, hanem a művészeket, mások mellett Fényes Adolfot, Bihari Sándort is támogatta. A képzőművészek mellett ő volt Bartók Béla egyik első támogatója, akit anyagilag is támogatott, és szászbereki kastélyában is vendégül látott. Emlékirataiban Bartók Béla Kohner vendégszeretete mellett elismerően említette vendéglátója komoly hangszergyűjteményét és műkedvelő csellista tehetségét is. Kohner saját gyűjteménye mellett a Szépművészeti Múzeum 1906-os, és a Magyar Zsidó Múzeum 1909-es megalapítását követően e két gyűjteményt is számos remekművel gazdagította. Kohner Adolf tevékenységét az uralkodó 1910-ben királyi udvari tanácsosi címmel, majd 1912-ben bárói ranggal jutalmazta. Kohner eztán sem pihent: 1907-ben részt vett a Magyar Kémikusok Tudományos Egyesületének megalapításában, melynek 1920 és 1926 között elnökeként is szolgált. Az 1929-1933-as gazdagsági válságban a legkitűnőbb magyar műgyűjtő és mecénás is komoly veszteségeket szenvedett, így Európa hírű műkincs-gyűjteménye kalapács alá került. Kortársai így írtak erről: „midőn az anyagi körülmények visszavonulásra kényszerítették, méltóságteljesen viselte sorsát, elmerült könyveibe, melyeknek világában mindig otthonra talált”. Gyűjteményének elvesztését nem sokkal élte túl: 1937. január 30-án hunyt el, és február 2-án temették a salgótarjáni úti családi sírboltba. Nevét adó nagyapja még nincstelen bevándorlóként érkezett Pestre, unokája az egyik leggazdagabb magyar tőkés család feje, Budapest legműveltebb bankigazgatója, dr. báró Kohner lett. 

Ma, Tisri 17-én van a halálozási évfordulója a híres báró Kohner família ősének, Kohner Adolfnak. Kohner Adolf 1814-15 körül született Csehországban, majd testvérével, Henrikkel együtt az 1830-as évek végén telepedtek le Pesten. Ahhoz, hogy Pesten, ahol akkoriban hivatalosan még nem lakhattak zsidók, csak a külvárosnak számító Terézvárosban, lakhatási jogot kapjon és majd sikeres vállalkozó lehessen, jó stratégiának számított helyi, már bizonyított kereskedők családjába kerülni. Adolf ezért (meg talán érzelmi okokból is, de ezt ugye nem őrzik meg a levéltári dokumentumok) feleségül vette Sváb Lőrinc pesti nagykereskedő és földbirtokos Lujza nevű lányát. Testvérével, Henrikkel „klasszikus” iparteremtő bizniszbe kezdtek: toll és terménykereskedő céget alapítottak. 1854-re a cég már szerepelt a Pesti Nagykereskedő Társaság 150–160 fős listájában, amihez hat éves kereskedelmi gyakorlat, szabályszerű könyvvitel és harmincezer forintos tőke szükségeltetett. A cég a család lakására, a külvárosi Tabakgasse (azaz Dohány utca) 6 címre volt bejegyezve. Az 1840-es években még világvégének számító Tabakgasse nagy változások előtt állt: itt építette új, nagy zsinagógáját a Pesti Izraelita Hitközség. A zsinagóga felépítését az előre megvásárolt zsinagógai ülések tették lehetővé, Kohner Adolf és testvére, Henrik is több ülést is vásároltak. A zsinagóga ünnepélyes felavatásán, 1859. szeptember 6-án az egész család jelen lehetett: Adolf és Henrik a férficsarnok előkelő helyén, feleségeik pedig a galériákon. Ekkorra hazaért Kohner Adolf fia, Zsigmond is Lipcsei tanulmányait követően. Akkor még nem tudhatta, hogy alig egy év múlva, apja 1860. októberében bekövetkező halálát követően át kell vennie a céget.
A zsidó nagykereskedőknek földbirtok bérlésére és megszerzésére a jogi háttér adott lehetőséget. II. József 1783-as rendelete engedélyezte a bérlést, majd a zsidókról szóló 1840. évi XXIX. törvény biztosította a szabad letelepülést a városokban, és biztosította a szabad kereskedelem és ipar gyakorlását is. Az 1860. februári uralkodói rendelet a zsidó személyeket is felruházta a birtokképesség, az ingatlanszerzés jogával, majd az 1867-ben és 1895-ben hozott törvények egyenjogúvá tették a polgári és politikai jogokban és a vallás tekintetében.
Ő apjával és testvérével, Henrikkel Lipcséből Csehországon keresztül érkezett Pestre.  Kohner család őse Kohner (Kuhner) kereskedő az első nemzedék tagja, az utódok emlékezete szerint fiaival, Henrikkel (Heinrich Kuhner) és Adolffal, a második generáció tagjaival Lipcséből jöttek Csehországon keresztül Pestre, ahol toll- és terménykereskedelemből éltek. Henrik, a legidősebb fiú 1804-ben vagy 1805-ben született a csehországi Neumarktban, felesége Porges JúliaAnna. ÖccseAdolf (Abraham Adolf Kuhner) 1814-ben vagy 1815-ben született Csehországban, felesége Sváb Lőrinc pesti nagykereskedő, földbirtokos lánya Sváb LSujza. Adolf és Henrik mint tehetséges és bátor vállalkozók, mezőgazdasági terménykereskedelemmel foglalkoztak. A család első és második nemzedéke az 1830-as évek végén telepedett le Pesten. A pesti hitközség születési anyakönyvének bejegyzésében jelenik meg először a Kohner név, még Kuhner változatban, amikor 1840-ben Kohner Adolf fia Zsigmond (Sigmund Kuhner) született. Zsigmond iskoláit Pesten kezdte el, majd 1854-től 1858-ig kereskedelmet tanult Lipcsében. Gazdasági pályája a családi cégénél indult, majd az Angol-Magyar Bankba és innen a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankba (PMKB) került, és annak meghatározó személyisége lett.
Az első cégbíróságilag bejegyzett Kohner cég (Firma, offene Handelsgesellschaft) a Kohner Henrik és Testvérei (Heinrich Kohner & Brüder, Heinrich Kohner et Brüder) volt, melyet Kohner Henrik és Adolf alapított 1852 előtt. Az 1850-es években már jól működő cég a terézvárosi Dohány utca (Tabakgasse) 6. szám alatt toll és terménykereskedést folytatott. A forrásokban Kohner Adolf neve szerepel többet, valószínűleg ő játszott fontosabb szerepet és a család (klán) feje lehetett. 1860-ban Adolf meghalt, a vagyonát legidősebb fia, a nagykorúsított Zsigmond örökölte, ami a cég fele tulajdonrésze volt. 1862-ben Zsigmond nagybátyával, Henrikkel újból megalapította a Kohner Henrik és Testvérei céget, amelyet cégbíróságilag 1864-ben jegyeztek be.