Ádár 2: Bischitz Dávid

Ádár 2  Bischitz Dávid halálának évfordulója. Bischitz Dávidra elsősorban felesége, Bischitz Johanna révén emlékezünk, jóllehet saját tettei alapján is említésre érdemes. Feltűnt ez már életében is, félig viccesen így írt erről az Egyenlőség 1889-ben: „Ha házasok egymással versengeni akarnak, tegyenek úgy, mint Bischitz Dávid és neje. Alig van nap, melyen az áldott lelkű Bischitzné újabb nemes tettéről ne hallanánk. Nagyon megharagudott emiatt férje és most ő hallat magáról és nemes jótékonyságáról. Heves községben ugyanis az úgynevezett Sárga pusztán saját költségén iskolát emeltetett. Tehát mégsem hagy mindent a nejére!” A megneheztelés nyilván csak tréfás zsurnaliszta túlzás, és Bischitz Dávidban nem a haragos férjet, hanem a feltörekvő zsidó polgárság jellegzetes képviselőjét kell látnunk, akinek felesége nem csak társa, hanem első számú reprezentációs eszköze, értékeinek közvetítője is volt. Bischitz Johanna („mostani neje szíve második koronája”) a Pesti Izraelita Nőegylet alapító elnöknője valóban a jótékonyság szimbóluma lett Pesten, és e mögött látnunk kell a feleségének anyagi és szellemi támogatást nyújtó férjet is. Az 1811-ben Sárbogárdon született Bischitz Dávid a szabadságharcban nemzetőr volt, majd az ozorai fegyverletétel után nagybérlőként gazdálkodni kezdett, beszállt a malomiparba, végül nagykereskedőként telepedett le Pesten. Életútja jó példája annak, hogy a „Gründerzeit” zsidó polgársága erős asszimilációs törekvései mellett megőrizte a zsidó közösség értékeit is, hiszen a jótékonyság, (c’daka) és a közösségi felelősségvállalás az urbanizálódó társadalomban is létszükséglet volt. A jótékonysági intézmények kiépítésébe és fenntartásába ebben a korszakban léptek be a nők, akik az elfogadott társadalmi gyakorlat szerint ezt nyilván férjük beleegyezésével, támogatásával tehették. Bischitz Dávid személyében a női emancipáció egy korai támogatója hunyt el 1897 februárjában. Neje egy év múlva követte – róla halálának zsidó évfordulóján, niszán 5-én emlékezünk majd.