A lényeg egyszerűen az őszinteség

Mennyire technika kérdése, mennyire művészet a tényleges arc megmutatása? Hogyan lesz a portréfotó időkapszula? Mit őriz minden exponálás egy zsidó családtörténetből? Ritter Doron fotóművésszel, munkatársunkkal beszélgettünk. 

Azt írod a honlapodon, hogy a kortárs világ sebessége nem kedvez az elmélyülést, a portréfotók szereplőinek megismerését igénylő „műfajnak”, ráadásul önmagában ezt a kivételesen fejlett technika sem ellensúlyozhatja. Mi a „lényege” a portréfotózásnak, ami a túlzott tempó diktálta feltételek között elveszhet?
 
A light and Coffee nevű projektem oldalán írom ezt ,ez az egyik felvezetése annak, miért is akartam külön egy olyan portréfotózási szolgáltatást bevezetni, ami visszavezeti mind a fotóst, mind alanyát ahhoz, ami a lényege lenne a műfajnak, az általam klasszikusnak nevezett portrék készítéséhez. Ez a lényeg egyszerűen az őszinteség, a valós egyéniség megmutatása, nem a csalás, az elfedés és más bőrében való tündöklés, a portréfotó lényege az, hogy megmutassa, ki van a képen és nem az, hogy bármilyen okokból elrejtse, manipulálja, valami mást hitessen el a valóság helyett. Ez persze nem mindenkinek való!
 
Hogyan lehet valakit megtanítani arra, hogy az arcban, amelyet fotóz, észrevegye a személyiséget és meg is tudja mutatni? Mennyire technikai kérdés ez, mennyire tanítható egyáltalán?
 
Jó kérdés, valószínűleg semennyire. Szerintem ez nagy részben képesség, megnyílnak-e neked az emberek . Kisebb százalékban pedig szakmai tudás, ez, persze nem jelenti azt, hogy a szakmai tudás nem fontos, ha csak az arckarakterek világításának tudományáról beszélünk, máris látszik mennyire szakmai kérdés is ez.
Kell egy nagy, erős vizuális háttér, tanult technikai tudás világitástechnikai és fotótechnikai szinten ,ez az alkamazott fotográfia, a szakmai rész. Ahhoz kell érteni, hogy egy emberi arcot, egy geometriai felületet hogyan világítasz meg úgy, hogy abban legyen szépség , legyen koncepció és netán vélemény, miközben az alanynak is megfelelő, ez tanulás kérdése. Az, hogy eközben kapj egy őszinte tekintetet és megnyíljanak neked, ez ösztön és készség.
 
Mi emeli ki számodra a portréfotózást az összes többi fotográfiai műfaj közül, miért éppen az emberi arcot érdemes elsősorban fotózni, legalábbis a Te vonzalmaid miért épp erre irányulnak?
 
Ez személyes dolog, főként nekem fontos, más fotósoknak a táj , vagy tárgy fotózása az, ami közel áll hozzájuk. Én úgy gondolkozom magamról és munkáimról, mint aki az utókornak zár be embereket kis időkapszulákba . Ahhoz meg már igen rég fotózom, hogy lássam, ezek a kapszulák mit is őriznek meg és mennyire lehetnek valójában fontosak, akár csak mindennapi emberek számára, vagy netán egy társadalom szintjén, akár történeti szinten, ha sikerül megörökítened sok, az adott társadalom számára fontos személyt.
Mi választja el a jó portréfotót a megbízható igazolványképtől?
Minden...
Összefoglalni sem lehet, hiszen igazolvány kép valójában nem portré, hanem egy közigazgatási eszköz.

Van a munkádnak, annak, amit csinálsz, amit választottál, valami köze a zsidóságodhoz, vagy teljesen független a két dolog egymástól?

Alapvetően semmi sem tud független lenni számomra a zsidóságtól, saját magam miatt, a munkáimban benne hordozom elődeim szellemiségét és gondolatiságát. Bármennyiszer lenyomom az exponáló gombot, abban benne van szeretett nagymamám fotós öröksége is. Saját konkrét munkám során ritkán találkozom magával a zsidó tematikával, hiszen reklámokat és reklámfilmeket készítek, amikor nem portréfotós vagyok, de mégis mindig benne van.