Nem csinálunk mesterséges közösségeket

Beszélgetés Kiss Henriettel, a Rumbach igazgatójával.  Mi lesz a frissen átadott intézmény szerepe a környék, a pesti zsidó közösség, a magyar civil társadalom életében, a nemzetközi zsidó diplomáciában, hogyan és mennyire válik majd befogadó zsidó vallási térré? Hogyan szemléli kiállítási térként önmaga és a magyar zsidók történetét? 

MILEV: Tulajdonképpen milyen közösségi igény hívta életre a Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga rekonstrukcióját, mit kínál majd a főváros zsidóságának? Egyáltalán, ők-e a kizárólagos célcsoport? 
Kiss Henriett: Már 2007-ben, amikor először írt ki a hitközség pályázatot a zsinagóga felújítására, multifunkcionális térként gondolták el, ez a koncepció azóta sem változott. A 2014-ben megkötött támogatási szerződés is számos célt fogalmaz meg egyszerre: az Otto Wagner-i örökség építészeti rekonstrukcióját, egy turisztikai célpontként szolgáló épület kialakítását, amely mindeközben közművelődési térként, kiállítótérként, zsidó közösségi térként és zsinagógaként is rendelkezésére áll használóinak. 
Ezért is van a zsidó, zsidó karakterű civil szervezetek hálózataként, zsidó civilszervezeti bázisként működő Mozaik Hubnak 210 négyzetméteres irodatere, nagyon fontosnak tartjuk segíteni a munkájukat, illetve kapott egy irodát a Zsidó Világkongresszus is nálunk, a Rumbach kicsit a magyar zsidó közösség „külügyminisztériuma” is, kapocs a nemzetközi zsidó szervezetekhez. 
Milyen szerepet játszik majd zsinagógaként a Rumbach? Lesz saját közössége vagy befogadó imaház lesz? 
Felvetődött az a lehetőség is, hogy önálló zsinagógakörzetté alakítjuk, állandó tagsággal, közösséggel, de végül beláttuk, hogy nem a gombhoz kell varrni a kabátot: nem a terekhez kell zsidó híveket rendelni, hanem a zsidó híveket megszólítani és utána teret biztosítani nekik. Közösségi igényeket nem „kinevezni”, hanem támasztani, erősíteni kell, ezzel próbálkozunk majd a következő öt év során, nem csinálunk mesterséges közösségeket. Reméljük, addig tényleg kialakul majd itt egy „templomkörzet” lassan, szervesen. Addig bizonyosan befogadó zsinagógaként is működik a Rumbach Deutsch Péter rabbinikus felügyelete alatt. Szinte biztosra vehető az is, hogy a jórészt Magyarországon élő Michael Paley konzervatív rabbi sűrűn, rendszeresen tart majd nálunk szombatfogadásokat angolul. 
Mennyire befogadó zsinagóga lesz a Rumbach? Mindenki, mindenféle közösség imádkozhat benne? 
Bárki, aki elfogadja a neológ irányzat által kijelölt kereteket, hogy a minján tíz zsidó férfiből áll, hogy a férfiak és a nők legalábbis külön ülnek, az imarend, a liturgia neológ kereteken belül marad stb. Ugyanakkor Michael Paleyről feltehető, hogy talán máshol húzná meg ezeket a határokat, és ő is kitüntetetten fontos együttműködő partnerünk. 
Milyen kapcsolat fűzi a Rumbachot a Zsidó Múzeumhoz? 
Szoros. Toronyi Zsuzsanna végig a ház koncepciótervének dajkája volt, korántsem csak, de elsősorban a kiállítótérnek, az állandó kiállítás koncepciójának, amely egy egyre inkább magyarrá váló család, a Politzerek jól követhető, alaposan dokumentált és lenyűgözően izgalmas története 1740-től napjainkig, audiovizuális információs bázisként követhető.
Hasonlóan eredeti még az a Frazon Zsófia által megálmodott interaktív vizuális tér, ahol maga a látogató dönti el, milyen tárgyakkal és történetekkel szeretne találkozni, maguk a látogatók fogják megtölteni saját családtörténeti emlékeikkel, fényképekkel, dokumentumokkal és a hozzájuk kapcsolódó történetekkel. A közösségi médiafelületeken hónapok óta fut már a kampány, amely minden honfitársunkat meghívja, hogy legyen része ennek az archívumnak. 
Foglalkozik továbbá egy kiállítás a zsinagóga történetével, az építész, Otto Wagner pályájával a közösség és a felújítás történetével, a ház ismeri a történetét és ezt a, persze, szakadásokkal teli történetet viszi tovább, amennyire egyáltalán lehetséges. Kimondottan figyelünk arra, hogy minél pontosabban feltárjuk, megőrizzük az épület és egykori használói történetét, gyűjtjük a hívek visszaemlékezéseit. 
A környéken legalább két zsidó közösségi-kulturális intézmény működik, a Csányi5, illetve a Bálint Ház, illetve kulturális fórum a Spinoza Ház is. Mit tudnak kezdeni egymással? 
A Csányi5 elsősorban a helytörténetre fókuszál, a Bálint Ház majdnem tisztán közösségi tér, nem csak nem vagyunk konkurensek, nagyon jól ki fogjuk egészíteni, erősíteni fogjuk egymást, nyilván mondani sem kell, hogy nem riválisainknak, hanem a partnereinknek tekintjük őket. Miközben nekünk turisztikai célpontként is ki kell, csúnyán szólva, termelnünk a fenntartásunk költségeit, egyebek között ebben a tekintetben is nagyon más profilú intézmény lesz a Rumbach.
Hogyan képzeli el az öt évre szóló mandátuma utolsó napját most, az átadóünnepség hetében? 
Ez a mostani már az átadás nagyon sokadik tervezett dátuma, a Covid-járvány elsősorban, de sok minden egyéb is folyamatosan átrendezte a terveinket. Jó tudni, hogy a Tóra-tekercs immár végre ott van a helyén, a Tóra-szekrényben. Az utóbbi időszak a válságmenedzsment ideje volt, úgyhogy már most van mire némi megkönnyebbüléssel visszapillantani. Öt év múlva akkor leszek elégedett, ha a Rumbach olyan nemzetközileg elismert kulturális intézmény lesz, amely lokálisan is beágyazott, megjelenik körülötte egy vagy többféle, egymáshoz kapcsolódni képes, fiatal, eleven közösség.