Sajó Edit: Önarckép

Kurátorunk; Farkas Zsófia online kiállítása arról, hogy vajon miről tanúskodik egy olyan művész önarcképe, aki sok szempontból bezártságra kényszerült. Stílusa a primitív és a középkori (gótikus) művészetből táplálkozik. Sajó Edit festő- és szobrászművészt 31 évesen, testvéreivel együtt Auschwitzba deportálták, egyikük sem élte túl a háborút. ​

Online exhibition by our curator Zsófia Farkas - about what an artist’s self-portrait proves who has been imposed to being quarantined by different reasons. Her style is based on the primitive and medieval gothic style. Edit Sajó painter and sculptor had been deported with her sibling at age 31 to Auschwitz, neither of them surviving the war. 

---

A bezártság belső világunk vagy legszűkebb életterünk alapos vizsgálatára kényszerít, vagy ösztönözhet bennünket. A történelem során készült önarcképekkel az alkotók saját magukról vagy aktuális élethelyzetükről adtak, adnak mindmáig folyamatos helyzetjelentést. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében egy ilyen pillanatkép Sajó Edit önarcképe. Az ő pályájának mindössze 31 éves korában vetett véget a holokauszt. Sajó Edit – ars poéticának is tekinthető – festménye saját életterét, külső és belső világát ábrázolja. A zsidótörvények időszakában készült portrén keresztül egy fiatal, zsidó nőművész helyzetéről szerezhetünk benyomást. Ha jobban szemügyre vesszük a képet, észrevesszük, hogy a külső tér perspektívája nem valóságos, sőt, a tükörként vagy képkeretként is értelmezhető ablak nem elválasztja, hanem inkább összemossa a külvilágot a szoba terével. Vajon ez a szoba a művész valóságos élettere, esetleg inkább vágyainak, lehetőségeinek, korlátainak, vagy éppen művészi szabadságának egyfajta gyűjteménye? Ha megnézzük a fiatal lány kezét, láthatjuk, hogy egy kulcs van benne: ekkor döbbenünk rá, hogy ez a kép valójában egy megfejtésre váró rejtvényt, és nem egy valóságos szobát ábrázol. A képzeletbeli könyvespolc Sajó Edit érdeklődési körét jeleníti meg: számos vallástörténeti, filozófiai, természettudományos, vagy szépirodalmi kötet hangsúlyozza a művész intellektuális rátermettségét, tanultságát. Sőt, mintha Sajó széleskörű műveltségét fontosabbnak tartaná megjeleníteni, mint arcának vonásait. A kép valóságtól való elrugaszkodottságát, metaforajellegét legizgalmasabban magának az arcnak az ábrázolása fedi fel. Sajó Edit önmagát színes bőrű, gauguini figuraként jeleníti meg. A karcolt körvonalak, a maszkszerű arc, a merev tekintet így mintha nemcsak nőiségét, hanem származását is elfedné, elrejtené. Az önarckép így nemcsak a művész szellemi terének elképzelt ábrázolása, hanem a harmincas évek egyik lehetséges zsidó és női művészlétének kordokumentuma, lenyomata is. ​
Sajó Edit: Önarckép

​Confinement can encourage or force us to examine our inner world, or our narrowest living space thoroughly. With self-portraits made throughout history, the creators have given a continuous status report of themselves or their current life situation. Such a snapshot is the self-portrait of Edit Sajó in the collection of the Hungarian Jewish Museum and Archives. Her career was ended by the Holocaust when she was merely 31 years old. The painting of Edit Sajó, that can also be considered as an ars poetica, portrays her own living space, her external and internal world. We can get an impression of the situation of a young, Jewish, artist woman through the portrait that was made during the anti-Jewish legislation. Taking a closer look at the picture we notice that the perspective of the outer space is not real, in fact, the widow that can be interpreted as a mirror or a picture frame does not separate the outside world from the space of the room, but rather blurs them. Is this room the real living space of the artist, or perhaps it is a kind of collection of her desires, possibilities, limits or artistic freedom? If we look at the young girl’s hand we can see that there is a key in it: this is when we realize that this picture is a puzzle to be solved and not a real room. The imaginary bookshelf shows Edit Sajó’s fields of interest: numerous religious historical, philosophical, science and belletristic volumes emphasize the intellectual competence and education of the artist. Moreover, it is as if it was more important for Sajó to display her extensive education than the features of her face. The picture’s deviation from reality and its metaphoric nature is most excitingly exposed by the depiction of the face itself. Edit Sajó portrays herself as a colored Gauguin figure. The scratched contours, the mask-like face, the stiff look thus seem to hide her femininity as well as her origins. The self-portrait is therefore not only the imagined portrayal of the artist’s intellectual space but also a document that can be a possible imprint of the Jewish and female artist life in the 1930s.
(Translated by Eszter Cseh-Szilárd) 

Edit Sajó: Self-portrait