MAGYAR ZSIDÓ MÚZEUM ÉS LEVÉLTÁR
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK
Search

Kettős szék: egy nagyon várt vendég állandó helye

28/4/2015

Comments

 
Ez a furcsa kettős szék az askenázi zsidók körében elterjedt bútordarab, ilyet használtak régebben a körülmetélések alkalmával. A szokás szerint a baloldali ülésen ül a gyermeket az ölében tartó kvater vagy szandek, míg a jobboldalon az újszülötteket védelmező Élijáhu foglal helyet láthatatlanul.

A zsidó nép Istennel kötött szövetségének két jele van: a szombat megtartása és a nyolcnapos fiúgyermekek körülmetélése. Ez utóbbi szertartáshoz számos rituálé kapcsolódik, melyek egyrészt a rabbik körültekintő szabályozásából, másrészt pedig a népi hiedelmekből és legendákból alakultak ki.
A kettős székek használatának első írásos nyoma egy hetedik századi kódexben, a Mahzor Vitry-ben olvasható. A szokás szerint a baloldali ülésen ül a gyermeket az ölében tartó kvater vagy szandek, míg a jobboldalon az újszülötteket védelmező Élijáhu foglal helyet. Láthatatlanul, de nagyon várva, csakúgy mint peszahkor, amikor külön serleg bora van a széder-asztalon. Élijáhu alakja a hagyományban szorosan összefonódott a születés és a körülmetélés eseményeivel, hiszen ő az, aki jelenlétével távol tudja tartani a rontó, ártó démonokat, különösen Ádám legendabéli első feleségét, Lilitet, aki kíséretével együtt az újszülöttek elpusztítására tör. Élijáhu e szerepének eredetét a rabbinikus bibliakommentárok között kell keresnünk: ő volt, aki megújította a szövetséget Isten és a bibliai zsidó közösség között, így ő az is, aki őrködik, amikor egy újszülött a körülmetélés révén a zsidó nép tagjává válik.
Picture
A kettős Élijáhu székek a zsinagóga berendezéséhez tartoztak, kivitelezésük és stílusuk a korszak bútorművességének gyakorlatát követte. Magyarországon is általánosan használták, de a tizenkilencedik század vége felé kiszorultak a használatból. Ebben az időszakban a közegészségügyi hatóságok kísérletet tettek arra, hogy a körülmetéléseket is a bábák felügyelete alá vonják, és Élijáhu helyett a modern fertőtlenítő és vérzéscsillapító eljárásokat próbálták elterjeszteni. A használatból kiszorult székek múzeumi gyűjteményekben emlékeztetnek a régi gyakorlatra, s ugyanakkor megidézik azt az esztétikai világot is, melyben eleink éltek. A fénykép a Zsidó Múzeumban megőrzött óbudai móhelszékről készült valamikor az 1930-as években.

Az elmúlt nyolcvan évben Elijáhu helyett egy alapos restaurálásra vár – reméljük mielőbb teljesül!
Update! A Múzeumunk Baráti Körének támogatásával restauráltathattuk, melynek beszámolóját 2018-as Évkönyvünkben publikáltuk. 
Évkönyv 2018

Toronyi Zsuzsanna 

A bemutatott műtárgy: 
Elijáhu szék 
Comments

ÓMERSZÁMLÁLÁS - HOGY TUDATOSABBAN TELJEN AZ IDŐ

14/4/2015

Comments

 
A mostani időszak az ómerszámlálás időszaka, amely sávuotig tart. A római hódítás időszakában ómer idején nagy pestisjárvány pusztított, ennek emlékére ez egy gyászidőszak a judaizmusban, amikor tilos a zene és a tánc, nem szokás házasodni, de még hajat vagy szakállat vágatni sem. Az ómer napjainak számontartására sokféle megoldás született, mint például ez a 19. századi kis pergamentekercs, ma pedig már okostelefonos appek segítik a tájékozódást.

Az idő múlását, a napok számolását sokféle módon segítjük, hogy ne csak teljen az idő, hanem tudatosan, hagyományainkat követve, azaz „történelemtudatosan" élhessünk.

A diaszporában, különféle naptári rendszerekben élő zsidó közösségeket összekötő egyik kapocs a közös naptár, a luáh, mely a zsidó időszámítást, az ünnepek és szokások rendjét tartalmazza. E naptár szerint a mostani időszak az ómerszámlálás időszaka. Peszah után hétszer hét, azaz negyvenkilenc napig kell a napokat számolni, mígnem beköszönt a sávuot, a hetek ünnepe. A napok számolásának parancsa bibliai eredetű, s arra utal, hogy a Szentély korszakában peszah második napján kezdődött az árpa aratása és kévékbe rakása. Amíg állt a Szentély, minden nap felajánlottak ott egy bizonyos mennyiséget az aznapi aratásból.

A római hódítás időszakában ómer idején nagy pestisjárvány pusztított, s rabbi Akiva tanítványai körében is nagy pusztítást végzett. A pusztulás emlékére az ómerszámlálás időszaka gyászidőszak a judaizmusban, amikor tilos a zene és a tánc, nem szokás házasodni, de még hajat vagy szakállat vágatni sem.

Kivétel ez alól a számlálás 33. napja, „lag baomer" amikor mindez megengedett. Az ősi betakarítási ünnep a történelem során szakrális kiegészítést nyert: a Talmud szerint ezen a napon kapta Mózes a Szinájon a Tórát, azaz az írott és a szóbeli tant. Az ómer időszaka így összeköti a fizikai megszabadulás és a szabad néppé válás ünnepét, a peszahot a szakrális, parancsolatok szerint élő közösséggé válással. Bibliai megfogalmazásban: „Azért mondd Izrael fiainak: Én vagyok az Örökkévaló és én kivezetlek benneteket Egyiptomnak rabmunkái alól, megmentelek benneteket szolgálatukból, s megváltalak benneteket kinyújtott karral és nagy büntetésekkel. És veszlek benneteket magamnak népül, és pedig leszek Istenül, és megtudjátok, hogy én vagyok az Örökkévaló a ti istenetek, aki kivezetett benneteket Egyiptomból." Azaz: kivezetlek Egyiptomból, megváltalak a szolgaságból, megváltalak néppé, és kiválasztalak, szakrális népemmé teszlek.

Az ómerszámlálás vége sávuot, a Tóraadás ünnepe, amikor a nép törvényeket kapott és kötelessége lett az emlékezés a közös történelmi múltra, az egyiptomi szolgaságra és a kivonulásra – és persze minden másra, ami utána következett.

Picture
Comments

A magyar zsidók nemesi oklevele - kőből

1/4/2015

Comments

 
Az 1920-as 1930-as évek felerősödő antiszemita szólamai között visszatérő vád volt a zsidó közösség gyökértelensége. E vádak ellen a korabeli zsidó szellemi élet jelesei különösen fontosnak érezték egy olyan tárgy megszerzését, amely azt bizonyította, hogy a Magyarország területén már jóval a magyar törzsek honfoglalása előtt is éltek zsidók.

A Magyar Zsidó Múzeum 1931-ben költözött jelenlegi épületébe a Dohány utcai zsinagóga mellé. A költözés és az új kiállítás berendezése mellett számba vették, milyen tárgyakat szeretnének a gyűjtemény számára még megszerezni ahhoz, hogy hitelesen mutathassák be a magyarországi zsidó közösség történetét. A megszerzendő tárgyak egyike az a 3. századi zsidó sírkő volt, mely a 19. század utolsó évtizedében került elő a Duna esztergomi szakaszán. Megtalálása után az esztergomi érseki palota udvarára került több más ókori emlékkel együtt.

Picture
Az 1920-as 1930-as évek felerősödő antiszemita szólamai között visszatérő vád volt a zsidó közösség gyökértelensége. E vádak ellen a korabeli zsidó szellemi élet jelesei különösen fontosnak érezték egy olyan tárgy megszerzését, amely azt bizonyította, hogy a Magyarország területén már jóval a magyar törzsek honfoglalása előtt is éltek zsidók.
Az esztergomi érsek érezte a zsidó közösség elszántságát, ezért csak hosszas tárgyalások után, nagyon magas áron adta át a követ. Cseretárgyként egy szepességi fa-stallumot, egy Maulbertsch képet és egy forrásokból nem egyértelműen meghatározható szobrot kért – melyeket végül zsidó bárók, gyárosok és felsőházi képviselők közbenjárásának segítségével, további mecénások bevonásával sikerült előteremteni.
Egy korabeli tudós azt mondta a kő megszerzése körüli tárgyalásokkal kapcsolatban, hogy „ez a magyar zsidók nemesi levele". A kő végül 1933-ban érkezett meg a Zsidó Múzeumba, ahol azóta is része az állandó kiállításnak. A sírkő menóra motívuma lett a múzeum szimbóluma, melyet a kiadványokon, meghívókon logóként szerepeltettek.
A kő jelenleg a múzeum legrégebbi darabja, annak a korszaknak az emlékét őrzi, amikor Magyarország Dunától nyugatra eső területei Pannónia provincia néven a Római Birodalomhoz tartoztak. A puha mészkőből faragott kő görög felirata szerint Juda apának és Kassia anyának állít emléket, s dísze a felirat fölött látható menóra motívum. A menóra a jeruzsálemi Szentély nagy arany menórájára emlékeztet, melyet a Szentély lerombolása után Rómába hurcoltak.
A diaszporában élő zsidó közösségek mindenhol őrizték a közös eredet és a közös kultusz emlékeit, s a menóra vált a legelterjedtebb zsidó szimbólummá, melyet számos katakomba, zsinagóga-mozaik és sírkő ábrázolásai között megtalálunk. A csak majd évszázadokkal később lezárt Talmud szövege szerint a menóra lángjai a középső láng felé hajolnak. A mi sírkövünk ábrázolása még nem ezt a gyakorlatot követi, hanem a lángok éppen ellenkezően, széttartóan égnek.

Toronyi Zsuzsanna 

A bemutatott műtárgy: 
Sírkő
Comments

    Categories

    All
    1945-1950
    Antiszemitizmus
    Cedaka
    Chorin
    Cionizmus
    Egyletek és Egyesületek
    Élettörténet
    Élettörténet
    Első Világháború
    Emancipáció
    Emlékezés
    Emlékmű
    Fénykép
    Gyűjtemény
    Hagada
    Hajó
    Héber Betűk
    Holokauszt
    Időszámítás
    Imakönyv
    Iratmelléklet
    Izrael Története
    Jeruzsálem
    Jiddis
    Joint
    Képeslap
    Kolera
    Levéltári Dokumentum
    Művészet
    Nyaralás
    Nyomdászat
    Ortodoxia
    Pinkasz
    Pozsony
    Rabbi
    Recept
    Restitúció
    Rós Hásáná
    Seelenfreund Salamon
    Szertartási Tárgyak
    Tankönyv
    Theodor Herzl
    Tiszaeszlár
    Tréfás
    Útlevél
    Valláskulturális Reform
    Zsidó ünnepek
    Zsinagóga

    Archives

    February 2023
    January 2023
    December 2022
    November 2022
    April 2022
    December 2021
    June 2021
    March 2021
    December 2020
    July 2020
    June 2020
    May 2020
    April 2020
    March 2020
    July 2017
    November 2015
    October 2015
    September 2015
    August 2015
    July 2015
    June 2015
    May 2015
    April 2015
    March 2015
    February 2015
    January 2015
    December 2014
    November 2014
    October 2014
    September 2014
    August 2014
    July 2014
    June 2014
    May 2014
    April 2014
    March 2014
    February 2014
    January 2014
    December 2013
    November 2013

    RSS Feed

Rólunk
Alapelvek
​
Gyermekvédelem
Támogatók
​Pályázatok 
Munkatársak 
​
Impresszum
Gyűjtemények
Múzeumi adatbázis
Levéltári fondjegyzék
​Digitalizált iratok 
Állandó kiállítás 
​Kiállítás archív
Projektek
Saul Gyermekei
​
Flódni
Flódni+
Közös terek
Zsinagóga anno
​Muzeomania
Publikációk 
Kutatói blog 
Évkönyv 
​
Interjúk
Katalógusok
Múzeum shop
Kapcsolat
Címek, adatok
​
Hírlevél
​Sajtó
Adományok 
Kutató regisztráció
Fotó megrendelés


About us
Mission statement 
Child Protection Policy
Supporters

Grants
​Staff
​Impressum 
Collections 
Museum database
Archives list of fonds
Digitized documents
Permanent exhibition 
Past exhibitions 
Projects
Children of Saul Memorial Program
Flódni
Flódni+
Faces, spaces, images 
Synagogue anno
​Museomania
Contact
Adress, data
​Press
Donations
Registration for research
​Photo-request

Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár / Hungarian Jewish Museum and Archives 2023
  • NYITÓLAP
  • HOME
  • LÁTOGATÁS
  • VISIT
  • KIÁLLÍTÁSOK
  • EXHIBITIONS
  • GYŰJTEMÉNYEK
  • COLLECTIONS
  • KUTATÁS
  • RESEARCH
  • TANULÁS
  • LEARN
  • PROJEKTEK