Mózes szarvakkal

​Állandó kiállításunkban, a Múzeum keleti falán a Mizráh (kelet) – táblák között akad egy igencsak különleges szárnyasoltár (triptichon) formájú Mizráh-tábla. Ez is a keleti, vagyis jeruzsálemi irányt hivatott jelölni az imádkozók számára.
A tábla közepén Mózes látható a tízparancsolat kettős kőtábláival, kihajtható szárnyain pedig a tízparancsolat táblái és a bibliai törzsek jelképei kis pajzsokon.
A szokatlan, keresztény szárnyasoltárra emlékeztető formájú Mizráh táblát Tolnai Béla pesti tanár ajándékozta a múzeumnak 1933-ban. A tárgyat a múzeum dolgozói ismerték, hiszen a Múlt és Jövő című zsidó kulturális folyóirat 1912-ben illusztrációi között bemutatta, erre hivatkozva kérték a tanárt, hogy a „zsidó ipaművészet e remekét” ajándékozza a múzeumnak. A táblának másik példánya is ismert, a bécsi zsidó múzeum „Schaudepot” részlegében Tolnai Béla alkotásaként, 1910-es évekre datálva szerepel. A tábla feltehetően nem Tolnai Béla gyógypedagógus, az Országos Izraelita Siketnéma Intézet igazgatójának alkotása. A tárgy közepén lévő festményen szerepel egy alkotói aláírás, de egyelőre nem sikerült még azonosítanunk az alkotót.
Akárki is készítette, ez a keleti irányt mutató tábla nagyon különleges. A zsidó múzeumok alapításának korszakában, az 1910-es években, a zsidó-keresztény testvériség, a hasonlóságok, a közös gyökerek bemutatása különösen fontos volt, ezért volt fontos ennek a keresztény szárnyasoltárra emlékeztető tárgynak a bemutatása.
A szárnyasoltárok (triptichonok) kialakulása és virágkora a 14-15. századra tehető. A bezárt szárnyak az isteni titkokat, a nyitottak pedig a kinyilatkoztatást jelenítik meg.
A tábla tetején és alján is egy-egy zsoltáridézetet olvashatunk: 

Felül, a Mizráh felirat mellett a 113. zsoltárból olvashatjuk: „Napkelettől napnyugtáig legyen dicsérve Isten magasztos neve.” Ugyanez az idézet látható a Dohány utcai zsinagóga tóraszekrény feletti részén is, héberül. 

​A tábla alján a 92. zsoltár „Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!” szavait tüntették fel.

A középső festményen az a jelent látható, amikor Mózes visszaérkezik a Szináj hegyről a tízparancsolat kettős kőtábláival.  „És történt, hogy midőn leszállott Mózes a Szinaj hegyéről és a bizonyság két táblája Mózes kezében volt, midőn leszállott a hegyről: Mózes nem tudta, hogy sugárzott arcának bőre, mivel beszélt Vele.” (2Mózes 34:29)
A Vulgataban, vagyis a latin-nyelvű Biblia-fordításban találunk egy fordítási hibát. Az eredeti szövegben a következő kifejezés olvasható:  „kárán or pánáv” – vagyis „sugárzóan fénylett az arca bőre”. A „kárán” azt jelenti, hogy sugárzik, viszont a magánhangzók nélkül ugyanígy írt „keren” főnév sugarat is és szarvat is jelent. Tudjuk, hogy a héberben csak a mássalhangzókat jelöljük; más magánhangzókkal „ugyanaz” a szó más jelentést kaphat; ezért a „keren” „szarv”-ként való fordítása miatt („szarvak voltak a fején” – sőt, egyenesen az arcán) a keresztény Európában egészen a reneszánszig elterjedt Mózes szarvakkal való ábrázolása. Amikor kiderült, hogy fordítási hiba, volt, hogy ez ihletett meg művészeket, pl. Michelangelo-t.
És persze ez a hiba és félrefordítás abban sem segített sokat, hogy a zsidók ördöggel való cimborálásának képzete ne terjedjen el.
A táblán inkább, mint valami fénycsóvát láthatunk Mózes fején. Mikor lejött a Szináj hegyről, meglátta, hogy Áron segítségével a várakozó zsidók aranyborjút, vagyis bálványt készítettek, és dühében összetörte a két kőtáblát. Ezért történt tulajdonképpen kétszer a Tóraadás; Mózes ismét felment, és lehozta a(z újabb) kőtáblákat. 

Ezen a képen is, a szárnyakon is láthatjuk a tízparancsolatot, és a szárnyakon a 12 törzs jelképe is megjelenik. Mózes Ötödik könyvének 27. fejezete sorolja fel a törzseket: Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, József, Benjamin, Ruben, Gád, Áser, Zebulun, Dán és Naftali.   

Bánfalvi-Orosz Eszter