​Pillanatkép egy családi albumból, 1956
Közel három évtizede léptem először a Zsidó Levéltár kutatótermébe, ahol a kezdetektől lenyűgözött a gyűjtemény gazdagsága és változatossága. Azóta az intézmény számos projektjében vettem részt, és nagy örömömre ettől az évtől állandó munkatársként nap mint nap bejárhatok ebbe a kincsesbányába. Az itt őrzött anyag folyamatosan újabb leletekkel gyarapszik. Különösen becsesek a családi hagyatékok, bennük egyebek mellett a privát fotográfiák, amelyek egyszersmind sokrétű történelmi tartalmat hordozó dokumentumok.
Az első pillantásra jelentéktelennek tűnő felvételen joviális idős úr integet a kamerát tartó menyének, aki a képet meleg hangú levél kíséretében, más portrékkal együtt elküldte egy baráti családnak, amelynek fejével apósa régi és szoros kapcsolatot ápolt. Ebben az esetben azonban sem a baráti kör, sem az időpont nem hétköznapi. A levél címzettjei a holokauszt túlélőiként Amerikába vándorolt Chorin Ferenc családja, a derűs nagypapa pedig a magyar háborús katasztrófa és népirtás egyik fő felelőse, Horthy Miklós volt kormányzó. A kép a portugáliai Estorilban készült, 1956 októberében, feltehetőleg azokban a napokban, amikor Horthy a budapesti szovjetellenes felkelésről szóló hírek hatására bizakodni kezdett abban, hogy visszatérhet Magyarországra. Hazafias lelkesedésében Chorin Ferenc is osztozott, aki annak ellenére a kormányzó lelkes híve és támogatója maradt, hogy 1944-ben csak gyárbirodalma feláldozása árán tudta megmenteni családját és magát a nácik kezéből. A forradalom leverése Horthyt mélyen lesújtotta és három hónappal később meghalt.
Mint arról memoárja és iratai tanúskodnak, az egykori kormányzó sohasem nézett szembe a zsidóüldözések miatti politikai felelősségével. Ennél is furcsább, hogy ezzel zsidó származású barátai sem szembesítették, legalábbis levelezésükben nem maradt ennek írásos nyoma. Ezek a privát dokumentumok elgondolkodtató adalékot jelentenek a nehezen megválaszolható kérdésekhez: milyen értékek és érdekek mentén alakult a konzervatív antiszemita kormányzó és a zsidó származású gazdasági elit tagjainak kapcsolata? Hogyan lehetséges, hogy ezt a szövetséget az egyre radikalizálódó zsidóellenes politika majd százezrek halála és a családokra leselkedő közvetlen életveszély sem tudta megingatni? A fénykép hangulata és a családi levelezés hangneme a pragmatikus, politikai megfontolásokon túlmenő szimpátiákat, akár baráti érzelmeket sejtet.
A családi irategyüttes és fotógyűjtemény Chorin Ferenc nemrégiben elhunyt leánya, Strasser Rudolfné Chorin Daisy adományaként került a levéltár birtokába.
Chorin Ferencről bővebben a levéltár Flódni című blogján olvashattok:
http://magyarzsido.hu/index.php?option=com_exhibition...
A téma irodalmi feldolgozásai közül ajánlott: Závada Pál: Hajó a ködben. Budapest, Magvető, 2020.
Chorin Daisy édesapjáról írott személyes hangú életrajza és válogatott dokumentumok:
Chorin Daisy – Bán D. András: Az Andrássy úttól a Park Avenue-ig. Fejezetek Chorin Ferenc életéből (1879-1964). Budapest, Osiris, 1999.

A forró nyári időszakot – hőségriadó nélkül is – mindenki igyekszik egy picit lazábban átvészelni. A „lazábban" persze mást jelent a szigorúan vallásos körökben.

Az Osztrák–Magyar Monarchia felkapott fürdőhelyein azért már a huszadik század elején is szép számmal bukkantak fel kaftános ortodox fürdővendégek. Marienbad Közép-Európa egyik legelegánsabb fürdővárosa volt, ahová nagy számban érkeztek fürdő- és ivókúrákra, pihenésre a környező országokból.

 78 éve, 1936 június 18-án készült fényképen a vitorlás hajók előtt a tenger vizében Schulteisz Babuka áll strandlabdájával, mellette nagypapája és édesanyja. Levéltárunkban csak néhány fényképalbumot őrzünk róla, melyek alapján szépen kirajzolódik életének első hat éve. Öt albumban sorakoznak a fényképek, melyek alapján megismerhetjük egy középosztálybeli zsidó kislány felcseperedésének képeit.

Ezek a képek már nem csak beállított műtermi felvételek; az amatőr-fotós apuka lekattintott szinte mindent, ami Babuka életében jelentős volt, majd szépen albumokba rendezték, és feliratokkal látták el – hogy a kései utókor is tudhassa, hogy mikor, milyen alkalomból készültek a képek.

Babuka 1930. február 25-én született a Park Szanatóriumban, majd a Naphegy utcában, csipkés baldachinos bölcsőben volt kisbaba. Egyéves volt, amikor átköltöztek egy modern gellérthegyi villába, ahol Babuka a fotók szerint reggelenként a napfényes teraszon tornázott. Nagyszüleivel, Spitzer nagypapával járt a Nemzeti Múzeumban, sokat sétáltak a budai hegyekben, télen a városligeti műjégpályán tanult korcsolyázni. A fehér bútorokkal berendezett kislányszobája tele volt játékokkal, négerbabájával külön szép portré is készült róla. Kiskorában volt nevelőnője is, de járt Török Ruth óvodájába is, ahol a korszak legmodernebb nevelési elvei szerint ruhátlanul tornáztak, fiúk-lányok együtt. Születésnapi zsúrjaira sok barátot elhívott, és hatalmas porcukros kuglófok és habos kakaó mellett ünnepeltek. Nyaranta a horvát tengerparton nyaraltak a nagyszülőkkel – a crkvenicai szállodában külön gyerekbálokat is rendeztek a szüleikkel ott nyaraló gyerekeknek.
Az albumok utolsó képén a bubifrizurás Babuka búcsúzik a tengertől, a nyártól, és ősszel már iskolába készült.

Toronyi Zsuzsanna 

Bemutatott műtárgy: 
"Gyermekünk"  album 

A Strelisky-család a 19. században gazdaságilag megerősödő, a magyar és a zsidó identitás kettősségét vállaló, emancipált zsidó polgárság felfelé vezető tipikus társadalmi útját járta. A Galíciából bevándorolt David Brod – később Strelisker Dávid – 1830-ban nyerte el a kántori állást az Orczy ház konzervatívabb közösségében. Hét gyermeke közül Lipót kitanulta az aranyművességet, majd Magyarországon az elsők között sajátította el az 1840-es évek nagy technikai újdonsága, az ősfénykép, a dagerrotípia készítésének mesterségét. A kép elkészülésének évében, 1870-ben Strelisky már a legmodernebb fényképészeti eljárásokkal dolgozó, elismert, jó nevű fotográfus, akinek pesti belvárosi műtermében fényképezkedett az arisztokrácia, a polgárság és a művészvilág színe-java. Halála után fia, Sándor – a festményen a serleget tartó fiúcska –, apjához hasonlóan magas színvonalon vezette tovább a hatalmas megrendelői körrel rendelkező műtermet, amely immár a főváros egyik legelegánsabb helyén, a mai Vörösmarty téri Gerbeaud-palota legfelső szintjén működött, egészen az 1930-as évek végéig.

Az ünnepi esemény alkalmából készült képről leolvashatjuk mindazt, amit a magyarosodó, ám zsidó identitását megtartó, feltörekvő polgárcsalád önmagáról büszkén megmutatni és az utódok számára megörökíteni kívánt.
A középpontban, a szabad ég alatt álló baldachin alatt a házassági évfordulóját ünneplő családfő és felesége áll, köröttük harmonikus elrendezésben gyermekeik, vejeik és unokáik. Előttük, az eskető rabbi szerepében Malvin lányuk férje, Grünvald Jakab, tekintélyes pesti gabonakereskedő.
Körülöttük gyermekeik, – 6 leány és 1 fiú – és három unoka. A baldachint Linka lányuk férje, Arnstein Henrik mérnök, később a mérnök egylet elnöke, városi bizottsági tag, udvari tanácsos tartja, a serlegtartó fiú egyetlen fiúgyermekük, a későbbi fényképész Sterlisky Sándor. Mellettük sorban, balról jobbra lányaik: özv. Lubelsky Sándorné két fiával, Frigyessel, aki később a „Gizella–malom" igazgatója lett, és Ödönnel, aki szintén fényképész lett. Mellette Strelisky Leontin, aki a kép elkészülte után házasodott Kuhn Leóval, Malvin gyermekével, Grünwald Imrével, aki később Gergelyre magyarosított és festőművész lett. Mellette Klára, aki a festmény elkészültekor még hajadon, majd később Schlesinger Mórné lett, aztán Arnsteinné Linka, és Friderika, aki Fayer Zsigmond nagykereskedő felesége lett.
Fent a sarokban, jobbra és balra Strelisky Lipót apja, a híres első pesti kántor David Brod és felesége az égből áldják meg őket.
A kép szerepel annak a könyvheti újdonságnak a címlapján, melybe itt már most bele lehet lapozni.
http://www.vincekiado.hu/titles/mzskt.shtml

​Toronyi Zsuzsanna 

A bemutatott műtárgy: 
Strelisky család