Kezdetben egy Lipótvárosban bérelt nagypolgári lakásban gyűjtötték a „zsinagógai és magánrégiségeket", ahol 1915-től fogadták a látogatókat. 1929-ben a ház udvarán tárolt sírkövek miatt felmondott a háziúr, így az akkor már számottevő gyűjtemény ládákba csomagolva várta, hogy a közösség megfelelő épületet találjon, ahol a közös kulturális örökség megmentett értékeit méltó elhelyezhették. Végül 1932. december 26-án nyílt meg a Dohány utcai zsinagóga mellé épített „Kultúrpalotában" az az állandó kiállítás, mely meghatározó eleme lett a korszak zsidó kulturális életének. Itt az akkor mintegy kétezer darabból álló gyűjtemény szinte minden darabját kiállították, az első teremben a magyarországi zsidók történetére vonatkozó dokumentumokat, a másodikban a magánhagyatékokban fennmaradt régiségeket, míg a harmadik, már a zsinagóga épületében lévő teremben a zsinagógai régiségeket.

A múzeumegyesület éves közgyűlésén, az elnökségi asztal mögül készített fényképen nem csak a múzeum ügyei iránt érdeklődő közönséget, hanem a kiállítási tárgyakat is megtekinthetjük. A jobb oldali ablakokat a korszak hitközségi elitjének támogatásából készített, bibliai jeleneteket ábrázoló üvegablakok díszítették, melyek közt kis posztamenseken a „híres zsidók arcképcsarnokához" gyűjtött mellszobrok állnak. A szemközti falon díszes itáliai ketubák (házassági szerződések) függnek. A nagy álló szekrényben szédertálak és purimi óntálak láthatóak, míg a döntött tetejű üvegvitrinekben főként magánszemélyek adományaiból származó, a zsidó ünnepekkel és a közösségi életével kapcsolatos dokumentumokat tanulmányozhattak a látogatók.

Az állandó kiállítás 1984-ig szinte változatlan maradt, komolyabb átépítésére 1984-ben, a magyarországi deportálások negyvenedik évfordulóján került sor. Ma is ez - az Állami Egyházügyi Hivatal tisztségviselőinek jelenlétében megnyitott – kiállítás látható. A múzeum újabb megújulás előtt áll – de a cél a régi: a korszak legmodernebb múzeumi gyakorlatának megfelelően bemutatni a zsidó kulturális örökség elemeit.

A napos, meleg Közel-Keleten formába öntött zsidó vallási szabályok érvényben maradtak akkor is, amikor kalandvágyó őseink a jóval hűvösebb Európába vándoroltak.

Ez nem csak azt jelenti, hogy vacogós is tud lenni a sátorban, de az ünnepi csokor részei (pálmaág, fűzfaág, mirtusz és etrog) sem teremnek mindenkinek a kertje végében. Az ünnepi csokorhoz ezért ezekben az országokban szükség volt egy nagyon fontos elemre: a közösségek közötti aktív kapcsolattartásra.

Toronyi Zsuzsanna