Idén július 7-dike a zsidó naptár szerint Tammuz 20-dika, amely a Dohány utcai születésű Theodor Herzl jahrzeitja, halálának emléklapja.
A pesti születésű, szinte tökéletesen asszimilálódott gondolkodó, Theodor Herzl fogalmazta meg a zsidó nemzeti érdekek védelmének szükségességét és a politikai cionizmus alapgondolatait, mellyel az addig elsősorban vallási elemekben jelen lévő zsidó nemzeti gondolat új, társadalmi–politikai dimenziókkal bővült. Herzl 1896-ban jelentette  meg A zsidó állam című nagyhatású röpiratát, majd 1897-ben Bázelben megszervezte az első cionista kongresszust. A később rendszeresen megrendezett kongresszusokon a politikai-diplomáciai tervek mellett a zsidó kultúra kérdései is terítékre kerültek. A diaszpóra asszimiláns művészete helyett az autentikus zsidó művészet megteremtésére törekedtek, s ennek érdekében 1906-ban Jeruzsálemben megalapították a Becalél Akadémiát, mely az európai szecessziós törekvéseket a cionista gondolatot egyesítve próbálta megteremteni az új jisuv iparművészetét. A tradicionális zsidó képtilalom miatt legmegfelelőbbnek és a zsidó írásos tradícióval leginkább összeilleszthetőnek a héber betűkből kialakított ornamensek alkalmazását tekintették. Ennek az irányzatnak egyik jeles képviselője volt a szegedi származású Seelenfreund Salamon grafikus, aki szintén a héber betűkből alkotott díszítéseket.

Tfilin-zacskó, nyomott, beszegetlen pamutvászon, Jeruzsálem, 1900 körül. 36 x 25 cm. MZSL XXIV-K-5
Nyomdászként kereste kenyerét, de emellett választott hazája földrajzi-topográfiai leírásait és első útikönyveinek egyikét is elkészítette. Nyomdájából került ki 1904-ben egy teljes Jeruzsálemi Talmud sorozat is. A tudományos munkák mellett a jisuv lakóinak hétköznapi szükségleteit kielégítő nyomdatermékeket is készített, hiszen munkássága azokra az évekre esik, amikor az első alija keretében több mint 50000 új bevándorló érkezett az addig gyéren lakott sivatagi területre. Új városokat építettek, Eliezer ben Jehuda kidolgozta a modern héber nyelv alapjait, és létrehozták az új ország első intézményeit.
Levéltárunkban egy érdekes nyomtatvány idézi fel emlékét: egy pamuttextilből készült tfilinzacskó, melyben feltehetően egy szegényebb zsidó tartotta imaszíjait, akinek nem tellett monogramos, hímzett bársony „tfilin-bajtlira”.
A huszadik század elején, Jeruzsálemben készült pamutvászon tfilin-zacskón a tfilin felhelyezésekor elmondandó áldások és a tfilin szabályai olvashatóak. Valamennyi szöveg és dísz azokkal a nyomóklisékkel készült, melyeket az imakönyvek, térképek vagy akár képeslapok nyomtatásánál használtak, és a szövegek elhelyezése is az imakönyvek gyakorlatára emlékeztet. A kompozíció közepén a menóra zsoltár, mellette kétoldalt pedig 4-4 szentföldi látnivalót ábrázoló ovális kis medaillon látható. A tfilinzacskóra nyomtatott képek között már új településeket is láthatunk, a Rothschild báró adományából 1882-ben alapított Rison LeCiont és Zikhron Jákovot, valamint a Haifai kikötőt. A többi kis képen a hagyományos zsidó zarándokhelyek: Dávid király sírja, Dávid tornya, a Siratófal, Cfat, Absalom síremléke, a Machpela barland és Ráhel sírja láthatóak. A menóra alatt olvashatjuk Avraham Mose Luncz nevét, akinek emlékét könyvei és nyomdatermékei mellett egy általa alapított vakok intézete is őrzi Jeruzsálemben.

Toronyi Zsuzsanna 

A bemutatott műtárgy: 
Tfilintartó zacskó