A gondos háziasszonyok a forró nyári napokban több száz éve előszedik a lekvárfőző edényeket, és az örökölt családi praktikák és a szomszédasszonyok tippjei alapján gondoskodnak arról, hogy télen is gyümölcsöt tehessenek az asztalra. A Magyar Zsidó Levéltárban megőrzött 19. századi kéziratos receptfüzet is ennek állít emléket.

A 19. század modernizációs hatásai a táplálkozási szokások változásaiban is tetten érhetőek. A közlekedés, elsősorban a vasút fejlődésének köszönhetően korábban ritkaságnak számító alapanyagok is elérhetővé váltak, a korszerűsödő konyhatechnika következtében pedig bonyolultabb ételek is megjelenhettek a polgári családok asztalán. Ekkoriban terjedt el a nyomtatott szakácskönyvek használata, de jellemzőbb volt, hogy a családon belül öröklődtek a receptek. A szóban átörökített, gyakorlatban megfigyelt praktikák mellett az írásbeliség terjedésével már kis jegyzetfüzeteket is használtak, melybe a bonyolultabb recepteket jegyezték fel.

A hagyományos zsidó ételek mellett megjelentek a mártások, felfújtak, sütemények, pudingok. A Magyar Zsidó Levéltárban megőrzött 19. századi kéziratos receptfüzet ennek a korszaknak az emléke. A 16 oldalas, sima papírlapokból álló füzetben héber kurzív írással, németül jegyezte fel a bonyolultabb recepteket egy háziasszony. A receptfüzetében a pontos méréseket és elkészítési technikát igénylő ételeket sorolja fel, a hétköznapi ételeket nyilván fejből, s nem receptet követve készítette. A 33 recept mindegyike édesség, mártás, lekvár vagy gyümölcslé. Alapanyagai között a hagyományos konyhai alapanyagok szerepelnek, melyeket a korabeli mértékegységekkel, latban ad meg. A receptfüzetben szerepel a „Cukerrozen" elkészítése, ami tulajdonképpen nem más, mint kandírozott rózsa, kísérletező kedvűeknek íme a recept:

„Végy skarlátvörös rózsákat, olyanokat melyek még nem virágoztak ki teljesen. Tépd le a zöldjét és a rózsákat morzsold össze egy mozsárban. Egy fél font szétmorzsolt rózsához adj másfél font cukrot. Önts hozzá kb. egy messzely vizet, hagyd lassan főni, míg be nem sűrűsödik. Ezután add hozzá az összemorzsolt rózsákat, és keverd el őket jól egymással. Hagyd addig főni, mint egy kemény tojást, majd vedd le a tűzről és szedd le jól a habot. Facsarj hozzá citromlevet, hogy a színe világosvörös legyen. Ezután szűrd át a kihűlt rózsákat az üvegekbe."

Toronyi Zsuzsanna 

A bemutatott műtárgy: 
Receptfüzet 

Az első világháborút követő társadalmi változások eredményeként megváltozott a nők társadalmi helyzete, melyet a korszak divatja is tükrözött. Népszerű lett a rövidebb szoknya, a fiús, rövid haj és a kényelmesebb szabásvonal. A zsidó társasági életet, családi eseményeket megörökítő fényképek tanúsága szerint a női viselet a zsidó közösségben is követte a trendeket. Az test vonalát követő, gyakran ujjatlan ruhák remekül mutattak például charlestonozás közben, de nem feleltek meg a konzervatívabb, vallásos közösségben elvárt, visszafogottságot és szemérmességet kívánó normáknak.


A Budapesti Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség 1928-ban kiadott utasításában megtiltotta a kivágott és ujjatlan ruhák viselését a zsinagógai istentiszteleteken. A keménylapos, kifüggeszthető utasítás két nyelven jelent meg, jelezve, hogy 1928-ban a pesti ortodoxia egy része még könnyebben megértette a héber betűkkel írt német nyelvet, mint a magyart. Számukra az utasítás még szigorúbb: míg a magyar szöveg az „ujjak nélküli" ruhát nem engedélyezi, addig a zsidó-német szövegben rövid ujjú ruha szerepel tilalmasként. Úgy tűnik, hogy aki nyelvében még közelebb volt a tradicionális normákhoz, attól konzervatívabb viseletet várt el a közösség.