|
ha nem is egy pedellusképű iskolamester, de eleink megoldásai „jógyakorlatként” azért alkalmazhatóak lennének néha.  Levéltárunk gazdag „példatárából” bemutattuk már a zsidó közösségi emlékműépítés egy szép példáját, az első világháború hőseinek emlékére épített Hősök zsinagógáját. A zsinagóga díszítésében a hatágú csillag és a héber feliratok dominálnak, melyek bibliai idézetekkel állítanak emléket a háborúban elesett hősöknek. A Biblia-idézetek mellett összefoglaló feliratként is megjelenik a tény, hogy a „világháborúban elesett hőseink emlékére” állította „hittestvéri kegyelettel a Pesti Izraelita Hitközség”. A felirat terve a zsinagóga építési iratai között, a vízvezeték-szerelés számlái, a munkások díjazása és egyéb – kissé már-már unalmas - dokumentumok között maradt fenn. A tervezetet pausz-papírra, óarany-festékkel szépen megrajzolva készítették, a melléírt számok alapján feltételezhetően azért, hogy a szükséges betűk alapján kiszámíthassák a felirat költségeit. A végleges felirathoz a betűket fémből megmunkálták, és egyenként helyezték el a falon, így a szöveg plasztikusan kiemelkedett, s egyben tartós – hiszen emlékművekre tartós feliratokat szánunk! – és elegáns megoldást kínálva. A szöveg ezen a tervezeten még több helyen is hibás, a végleges tervek elkészítése előtt néhány betű cseréjére még szükség volt. 1931-32-ben, a Pesti Izraelita Hitközség beruházásain megjelenő feliratot még átnézték a hitközség írástudói, hogy ne érje az a szégyen a közösséget, hogy hibás felirattal veszi semmibe azok emlékét, akikre emlékezni szándékozott. Mai dokumentumunknak ez a megszívlelendő, ércnél maradandóbb tanulsága.
Toronyi Zsuzsanna Beköszöntött a 2014, a Magyarországi Holokauszt emlékév. A kormányzat tervei szerint számos emlékmű, emléknap és egyéb szimbolikus aktus segíti majd a megemlékezést – már amennyiben ez jelenti (jelentené) a valódi megemlékezést, szembenézést, mindazt, amire a társadalomnak ma szüksége van. Levéltárunkban számos „emlékmű" található – most ezekből mutatunk be egyet. A zsidó közösségekben a pusztításokra, „gezérákra" is betűvel, könyvben emlékeznek. A keresztes hadjáratok korszakától kezdve megfigyelhető, hogy a zsidó közösségeket érintő pusztítások emlékét memorbuchokban (emlékkönyvekben), az áldozatok neveinek felsorolásával őrzik meg. Ez megfelelt egyrészt a „könyv népe" hagyományainak, másrészt praktikus volt, hiszen a zsidó közösségek történetében a pusztítások során gyakran nem maradtak elföldelhető holttestek, és így látogatható, emlékművé tehető sírok sem. A halottak neveinek rendszeres zsinagógai felolvasásával és a halotti imák elmondásával pedig az áldozatokra emlékezés ritualizálódott, szakrális jelleget nyert. Bonyhádon már a 18. században tekintélyes hitközség működött, melynek emléke a levéltár állományában lévő több kötetnyi 18-19. századi bonyhádi jegyzőkönyv. A közösség jelentős részének kiirtását követően a hazatértek 1949-re újraalapították a neológ és az ortodox hitközséget is, és a 108 tagú neológ közösség elpusztult tagjainak a nevét – a memorbuchok középkori gyakorlatát követve – emlékkönyvben rögzítették. A kötet borítása és papírja alapján egy 19. század közepéről üresen megmaradt jegyzőkönyvet használtak fel erre a célra.  A munkaszolgálatban elhunytak névsorát bevezető lapon a héber szöveg negyedik sorában héber betűkkel, de magyarul írják a munkaszolgálat szót, mert nem találtak megfelelő kifejezést a héber nyelvben.
A szöveg alatti kép arra utal, hogy a jegyzőkönyvet készítő ismerte a koncentrációs táborok és munkaszolgálatos tömegsírok feltárása során a készített fényképeket. Toronyi Zsuzsanna A bemutatott műtárgy: Bonyhádi memorbuch |
Categories
All
Archives
September 2023
|
RSS Feed