 „Szeptember 5-e óta kereken hetven zsidót sebesítettek meg késszúrással, puskagolyóval vagy revolverrel. A megsebesüléseknek körülbelül tizedrésze halállal végződött. E rajtaütések (...) Jeruzsálemben koncentrálódtak. (...) Ezeket az állandó támadásokat, amelyeknek legnagyobb része világos nappal, gyakran a legélénkebb utcákon zajlott le, ugyanolyan brutalitással, mint gyávasággal követték el. Sokszor gyermekekre is rátámadnak, nem egyszer az arab sofőrök készakarva felhajtanak a gyalogjáróra, hogy egy zsidó gyermeket vagy egy arra haladó járókelőt elüssenek, másszor arab férfiak szúrnak hátba az utcán gyermekeket és aztán tovább futnak." Ez nem a tegnapi hír, hanem nyolcvanhat évvel ezelőtti: 1929 decemberében írta a palesztinai helyzetről Wolfgang von Weisl, a Neue Freie Presse tudósítója, aki maga is megsebesült az az év augusztusában Hebronban, Jeruzsálemben, Cfáton, Jafón, Haifán, Huldában és Ber Tuvjában végigsöprő pogromsorozatban, melynek során 133 ott élő zsidó vesztette életét. A kegyetlen mészárlásokat a már akko is terrorizmusnak definiált támadássorozat követte, melynek során naponta érték támadások a zsidó települések lakóit, számos további áldozatot követelve. A korabeli tudósításokat olvasgatva borzongató a hasonlóság nem csak a terror mértéke és a módszerek kegyetlensége, de a külvilág cinikus reakciói között is. A zsidó közösségek világszerte felemelték szavukat a mészárlás ellen, és próbáltak segíteni a jisuv lakóin segélyekkel, pénzadományokkal, az Agudasz Jiszróél kezdeményezésére pedig az ortodox közösségek szeptember negyedikén világszerte közös böjtnapot tartottak. A magyar zsidóság képviselői szimbolikus helyszínen, a régi Képviselőház Bródy Sándor utcai épületében tiltakoztak a történtek miatt. Az elnöki emelvényen a korabeli magyarországi zsidó társdalom vezetői személyiségeit láthatjuk, balról jobbra: Friedmann Ignác kormányfőtanácsos, a Pro Palesztina Szövetség újjáépítési osztályának, a Keren Hajeszodnak az elnöke, neves műgyűjtő. Mellette Fischer Gyula, a Dohány utcai zsinagóga egyik rabbija, majd Székely Ferenc bankár, udvari tanácsos, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke, Osztern Lipót, a Magyar Cionista Szövetség elnöke, Kiss Arnold budai vezető főrabbi, Török Lajos egyetemi tanár és Strausz Adolf, a Cionista Szövetség díszelnöke. Toronyi Zsuzsanna Bemutatott műtárgy:
Fénykép az Országos Cionista Szövetség közgyűléséről A 19. században fellendülő modern kori alijahullámot megelőzően is voltak, akiknek elegük lett a diaszpóra létből, és vállalva a migrációs és egyéb nehézségeket, a szentföldön telepedtek le. Közéjük tartozott Avraham Mose Luncz is, aki 1869-ben, tizenöt évesen döntött úgy, hogy a cári Oroszországból inkább Jeruzsálembe költözik.  Tfilin-zacskó, nyomott, beszegetlen pamutvászon, Jeruzsálem, 1900 körül. 36 x 25 cm. MZSL XXIV-K-5
Nyomdászként kereste kenyerét, de emellett választott hazája földrajzi-topográfiai leírásait és első útikönyveinek egyikét is elkészítette. Nyomdájából került ki 1904-ben egy teljes Jeruzsálemi Talmud sorozat is. A tudományos munkák mellett a jisuv lakóinak hétköznapi szükségleteit kielégítő nyomdatermékeket is készített, hiszen munkássága azokra az évekre esik, amikor az első alija keretében több mint 50000 új bevándorló érkezett az addig gyéren lakott sivatagi területre. Új városokat építettek, Eliezer ben Jehuda kidolgozta a modern héber nyelv alapjait, és létrehozták az új ország első intézményeit. Levéltárunkban egy érdekes nyomtatvány idézi fel emlékét: egy pamuttextilből készült tfilinzacskó, melyben feltehetően egy szegényebb zsidó tartotta imaszíjait, akinek nem tellett monogramos, hímzett bársony „tfilin-bajtlira”. A huszadik század elején, Jeruzsálemben készült pamutvászon tfilin-zacskón a tfilin felhelyezésekor elmondandó áldások és a tfilin szabályai olvashatóak. Valamennyi szöveg és dísz azokkal a nyomóklisékkel készült, melyeket az imakönyvek, térképek vagy akár képeslapok nyomtatásánál használtak, és a szövegek elhelyezése is az imakönyvek gyakorlatára emlékeztet. A kompozíció közepén a menóra zsoltár, mellette kétoldalt pedig 4-4 szentföldi látnivalót ábrázoló ovális kis medaillon látható. A tfilinzacskóra nyomtatott képek között már új településeket is láthatunk, a Rothschild báró adományából 1882-ben alapított Rison LeCiont és Zikhron Jákovot, valamint a Haifai kikötőt. A többi kis képen a hagyományos zsidó zarándokhelyek: Dávid király sírja, Dávid tornya, a Siratófal, Cfat, Absalom síremléke, a Machpela barland és Ráhel sírja láthatóak. A menóra alatt olvashatjuk Avraham Mose Luncz nevét, akinek emlékét könyvei és nyomdatermékei mellett egy általa alapított vakok intézete is őrzi Jeruzsálemben. Toronyi Zsuzsanna A bemutatott műtárgy: Tfilintartó zacskó Ijár hónapban ünnepeljük Izrael Állam megalakulását és Jeruzsálem felszabadulását is. Ebben a hónapban ezért jeruzsálemi dokumentumokat mutatunk.  A Jeruzsálemben kiadott jókívánság-oklevél a világ teremtésétől számított 5661 évre kíván minden jót. Ebben az időszakban a Török Birodalomhoz tartozó Szentföld nehezen megművelhető területein csak kevesen éltek, akik a diaszpóra adományaiból tartották fenn magukat. A Jeruzsálemben működő osztrák-magyar-cseh-morva közös hitközség fent látható oklevele a korszak Jeruzsálemben kiadott nyomtatványainak kliséivel készült. Közepén az imakönyvekben, tóraszekrény-függönyökön is gyakran ábrázolt, a hajdani Szentélyre emlékeztető oszlopokat látunk, négy sarkában, és az oszlopok alatt lévő medaillonokban pedig a négy szent város: Jeruzsálem, Hebron, Tiberias és Cfat zarándok-látnivalóinak rajza áll. Ezek a kis képecskék, melyek a Siratófalat, Dávid király sírját, Ráhel sírját, a Machpéla barlangot vagy Avsalom sírját ábrázolják, megjelentek önállóan is a korszak újdonságának számító képeslapokon, de imakönyvek címlapján, vagy akár textilre nyomtatva is – legközelebb ilyet is mutatunk.
Toronyi Zsuzsanna A bemutatott műtárgy: Levél |
Categories
All
Archives
February 2023
|
RSS Feed