Az európai zsidó közösségekben a migráció nem új jelenség, a problémák kezelése több száz éve gyakorlat. A Pesti Izraelita Nőegylet rendkívül széles körű szociális ellátórendszere elismerést váltott ki a korabeli társadalomban, s mintául szolgált a nem felekezeti szervezetek kialakításakor is.

A zsidó közösségek évszázadok óta szabályozták a közösségek életét, s ebben hangsúlyos pontként szerepelt, hogy a városban csak időszakosan tartózkodók milyen közösségi segítségre jogosultak, és hogy milyen módon, mennyire kell / lehet részt venniük átmeneti otthonuk életében. A 19. század elején kialakuló modern nagyvárosokba fiatal emberek, fiatal családok költöztek, anélkül a népes családi háttér nélkül, amely a falusi vagy kisvárosi életben még jellemző volt. A bevándorlás, a modern nagyvárosi életforma kialakulása új társadalmi problémákat teremtett, melyekre a régi hagyományok adaptálásával új válaszok születtek.

Ekkoriban alakultak a zsidó nőegyletek, olyan helyzetek orvoslására, melyek szinte ismeretlenek voltak a tradicionális közösségekben, ugyanis ha ilyen viszonyok között egy nő egyedül maradt, magának kellett a megélhetését biztosítania, gyermekeit felnevelnie. A nőegyletek tevékenységi körét az ilyen gondok alakították: ekkoriban alakultak a zsidó leányárvaházak, az özvegy nők otthonai és a női foglalkoztató műhelyek.