Hamis hangok a közösségből

A zsidó közösségek történetében sajnos visszatérő elem, hogy akadnak köztük olyanok, akik együttműködnek az antiszemitákkal.

A 19. század utolsó évtizedeinek egyik legmegrázóbb eseménye a tiszaeszlári vérvádper volt. 1882 április 1-én a kis nyírségi faluban eltűnt egy Solymosi Eszter nevű 14 éves cselédlány. Peszah előtti időszak volt, ezért a középkori babonás zsidógyűlöletre építő szóbeszéd felelevenítette azt a primitív hiedelmet, hogy a macesz elkészítéséhez a zsidók keresztény szűz vérét használják fel, és falubeli ortodox zsidókat gyanúsítottak a lány megölésével. A valószínűleg öngyilkos leány sértetlen teteme egyébként két és fél hónappal később a Tiszából előkerült – de addigra perbe fogták az eszlári zsidókat, és az antiszemita Bary József Nyíregyházáról kiküldött vizsgálóbíró a tizenhárom éves Scharf Mórictól fenyegetéssel kicsikart hamis vallomások alapján 15 zsidót tartóztatott le és vádolt meg rituális gyilkosság elkövetésével, illetőleg bűnrészességgel. Az ügyet Istóczy Győző és Onódy Géza parlamenti képviselők, a későbbi Országos Antiszemita Párt megalapítói zsidóellenes kampány megindítására használták fel, melynek nyomán országszerte pogromszerű zavargások törtek ki. E megmozdulásokat Tisza Kálmán kormánya kemény kézzel elfojtotta, a több mint egy évig tartó bírósági procedúrában a védelmet ellátó Eötvös Károly író, jó nevű ügyvéd bizonyítékok sorával cáfolta a hamis vádakat, s a per végül a zsidók felmentésével végződött. A perről részletesen beszámoltak a korabeli lapok, a legolvasottabb hetilap, a Vasárnapi Újság az akkoriban még viszonylag ritkaságnak számító képes beszámolóval. A vádlottak felmentése után Scharf József és családja Hollandiába költözött, Móric gyémántcsiszoló lett. Rövid visszaemlékezése 1927-ben jelent meg az Egyenlőség című lapban, s ebben leírta, hogy egész életében nyomasztotta a perben játszott szerepe, s beismerte, hogy annak idején hamis tanúvallomást tett.

Toronyi Zsuzsanna