Nemsokára itt a vakáció vége, a kis nebulók már nyilván várják a találkozást az osztálytársakkal, az obligát „legszebb nyár élményem" fogalmazást, és talán nem kevés kíváncsisággal az új tankönyveket is. Nem lehetett ez nagyon másképp százötven éve sem, amikor megjelent az első „hangoztató és olvasókönyv" az izraelita népiskolák számára.

A zsidó közösségekben hagyományosan az egyik legfontosabb érték a tanulás, a tudás továbbadása, az oktatás megszervezése. A különféle vallási irányzatok természetesen máshová helyezték a hangsúlyokat, így a különböző közösségekben, illetve azok iskoláiban más-más tananyag alapján folyt a jövő generációk szellemi felkészítése. Az 1861-ben megjelent magyar-német-héber olvasókönyv a legmodernebbnek számító pesti Normalschule tankönyve lett, s bevallott célja volt az akkor még főképp németül beszélő pesti zsidók körében a magyar nyelv oktatása, terjesztése. A könyv megjelenését a Pesten működő „Magyarító Egylet" támogatta.

Tfilin-zacskó, nyomott, beszegetlen pamutvászon, Jeruzsálem, 1900 körül. 36 x 25 cm. MZSL XXIV-K-5
Nyomdászként kereste kenyerét, de emellett választott hazája földrajzi-topográfiai leírásait és első útikönyveinek egyikét is elkészítette. Nyomdájából került ki 1904-ben egy teljes Jeruzsálemi Talmud sorozat is. A tudományos munkák mellett a jisuv lakóinak hétköznapi szükségleteit kielégítő nyomdatermékeket is készített, hiszen munkássága azokra az évekre esik, amikor az első alija keretében több mint 50000 új bevándorló érkezett az addig gyéren lakott sivatagi területre. Új városokat építettek, Eliezer ben Jehuda kidolgozta a modern héber nyelv alapjait, és létrehozták az új ország első intézményeit.
Levéltárunkban egy érdekes nyomtatvány idézi fel emlékét: egy pamuttextilből készült tfilinzacskó, melyben feltehetően egy szegényebb zsidó tartotta imaszíjait, akinek nem tellett monogramos, hímzett bársony „tfilin-bajtlira”.
A huszadik század elején, Jeruzsálemben készült pamutvászon tfilin-zacskón a tfilin felhelyezésekor elmondandó áldások és a tfilin szabályai olvashatóak. Valamennyi szöveg és dísz azokkal a nyomóklisékkel készült, melyeket az imakönyvek, térképek vagy akár képeslapok nyomtatásánál használtak, és a szövegek elhelyezése is az imakönyvek gyakorlatára emlékeztet. A kompozíció közepén a menóra zsoltár, mellette kétoldalt pedig 4-4 szentföldi látnivalót ábrázoló ovális kis medaillon látható. A tfilinzacskóra nyomtatott képek között már új településeket is láthatunk, a Rothschild báró adományából 1882-ben alapított Rison LeCiont és Zikhron Jákovot, valamint a Haifai kikötőt. A többi kis képen a hagyományos zsidó zarándokhelyek: Dávid király sírja, Dávid tornya, a Siratófal, Cfat, Absalom síremléke, a Machpela barland és Ráhel sírja láthatóak. A menóra alatt olvashatjuk Avraham Mose Luncz nevét, akinek emlékét könyvei és nyomdatermékei mellett egy általa alapított vakok intézete is őrzi Jeruzsálemben.

Toronyi Zsuzsanna 

A bemutatott műtárgy: 
Tfilintartó zacskó 

A hagada az egyiptomi kivonulásra emlékező szédereste szertartáskönyve. A történet jobb megértése érdekében gyakran illusztrált kiadásokban is megjelentetik. Ebben az esetben helyi, azaz pozsonyi hírességek képviselik a talmudi bölcseket.

A történet szerint Rabbi Eliezer, Rabbi Josua, Eleazar ben Azarja, Rabbi Akiva és Rabbi Tarfon hajdanán Bné Braqban egészen hajnalig magyarázták a kivonulás történetét, s reggel tanítványaik figyelmeztették őket, hogy felkelt a nap, elérkezett a hajnali Smá mondásának ideje. A jelenet a középkor óta gyakran ábrázolt pillanata a kéziratos, majd a nyomtatott hagadáknak is.

Az illusztrációk általában kortárs környezetbe helyezik a jelenetet, párhuzamba állítva a talmudi bölcseket a korszak jelentős rabbijaival.

A szakmai tapasztalatcsere nemcsak tudományosan fontos, hanem a más gyűjteményekben megőrzött dokumentumok, tárgyak ismeretében néha más szemmel, újabb perspektívából mutatják a már jól ismert dokumentumokat is. Ezen a héten Amszterdamban egy doboz betűt fényképeztünk, s erről eszünkbe jutott, hogy ugyan a laikusok a levéltárakra a macskakaparásos kéziratok tárházaként gondolnak (joggal), de a nyomtatás feltalálása ezen is sokat segített.

Misztótfalusi Kis Miklóst (1650-1702) Magyarországon az első nyomdászok egyikeként tiszteli az utókor, de nem igazán ismert szerepe a héber tipográfia és könyvkultúra területén. Kis Miklós, aki 1680 és 1689 között Amszterdamban működött, hazatérése előtt a teljes, nehezen szállítható betűkészletét eladta egy helyi nyomdásznak. A betűket akkoriban a nyomdászok még maguk készítették, s mivel Kis Miklós protestánsként héber Bibliát is nyomtatott, így szép héber betűi is voltak. Az 1695-ben megjelent, s szépsége és mívessége miatt fogalommá vált „Amszterdami Hagada" az ő betűivel készült. A zsidó tradíció írott betűkhöz fűződő hagyományai miatt a kézírás hagyománya a nyomtatás elterjedését követően is megmaradt, de a nyomtatott betűk egyenletességét, szépségét a kéziratokban is igyekeztek utánozni. Számos 18. századi kéziratos könyv címlapján olvashatjuk, hogy „amszterdami betűkkel" (otijot amszterdam) készült, ami annyit jelent, hogy a betűk olyan szépek és egyenletesek, mintha Amszterdamban, a korszak legrangosabb nyomdászati központjában nyomtatták volna őket.

Misztótfalusi Kis Miklós betűi az amszterdami hágádá közvetítésével fogalommá, a szép betű szinonimájává váltak. Misztótfalusi Kis Miklós fennmaradt betűminta-lapja a Magyar Országos Levéltárban van, a betűk egy része pedig az amszterdami zsidó múzeum állandó kiállításán.