|
A videóban bemutatott műtárgyak: Farkas Zsófia
Mi az összefüggés a képen látható hanukai menóra, a Teleki téri mesék című film és testvérem, Mayer Gábor kulcscsontja között? Mayer András írása  2014 decemberében a hanukát Amerikában töltöttük, a detroiti Downtown Synagogue közösségének meghívására, hogy bemutassuk a Teleki téri meséket, a Teleki Téri Imaház közösségének akkor (még csak) 11 éve készülő dokumentumfilmjét. Gábort és engem azért hívtak meg, mert a két közösség sok mindenben hasonlít egymásra. A helyi közösségnek is az eltűnése előtti utolsó pillanatban adott új energiát egy fiatal csapat. Detroitban két vetítésünk volt a zsinagóga közösségi termében. Ez volt a film első külföldi bemutatója és megnyugodva konstatáltuk, hogy igen, “átmegy”, azaz a nyelvi és kulturális különbségek ellenére értik az amerikai Közép-Nyugaton is. Csakhogy Gábor a két vetítés közt elesett a fürdőkádban és három darabra törte a kulcscsontját. Tudtuk, hogy Detroit veszélyes város, mindenki figyelmeztetett minket előre… Kórházba rohantunk, ahol a csodájára jártak, hogy milyen szép Z-alakban tört a kulcscsontja. Különben is, a kádban a fejünket illik összetörni. Egyébként meg egy amerikai a kulcscsonttörést leginkább focizás (amerikai foci) közben szokta beszerezni. Én folyamatosan tudósításokkal láttam el a családot és az aggódó barátokat három földrészen, a Facebook privát híradóján keresztül. Detroitban természetesen a kórház is Henry Fordról van elnevezve. Miután posztoltam egy képet az épületről, pesti barátaink azonnal írtak, hogy "Meneküljetek onnan, mindenki tudja, hogy Ford antiszemita volt!!!”. De ehelyett sikerült megtapasztalnunk az amerikai egészségügy kifogástalan szolgáltatását. Annyi szépséghibával, hogy lehetetlen egy pohár vizet kapni kétharmad rész jég nélkül – decemberben. Elég komoly műtét volt, Gábor kapott egy pompás, tizenhárom és fél centiméter hosszú orvosi acélt a vállába, egy csomó csavarral. A röntgenképet már ő maga posztolta ki és azonnal beindult a vicceskedés, hogy mi lehet ez az izé a vállában. Gereblye, zombifogkefe, kapu sarokvasa, ezredesi vállap, és a többi. Sok találgatás után húgunk, Zsuzsi jött rá: Ez egy hanukia!!! És valóban! Csak meg kell fordítani. A nyolc csavar a nyolc gyertya egy vonalban, a kilencedik, ami külön van és valószínűleg az elszabadult harmadik darab csontot tartja, ő a sameszgyertya. Elvidámkodtunk még ezen egy darabig, míg Gábor leszedálva pihent, de mi legyen a turnéval? Még terveztünk egy vetítést Detroitban, meg utána legalább kettőt New Yorkban. Szerencsére a műtét után egy nappal Gábor már üzemképes volt – egy tonna fájdalomcsillapítóval és felkötött karral –, így megtartottuk a második előadást is. Ezután kezdődött a New York-i rodeónk esőben, hóban és latyakban, teljes karácsonyi és hanukai őrületben – ez csakis műtött vállal az igazi. Egy hét alatt négy barátunknál laktunk, városnézésre nem volt idő. Hanuka első napján a magyar konzulátus termében ment a film, (itt Michael Paley rabbi gyújtotta meg az első gyertyát). Második este a JCC Manhattanben, ez is szuperül sikerült. Közben interjút készítettünk két teleki téri bácsival, akik azóta sajnos meghaltak. Simon Glückkel, aki még mindig gyönyörűen énekelte a régi teleki téri dallamokat, valamint a Keresztapa operatőrével, Munkácsi (Sands) Tiborral, aki szintén a Teleki tér 22-ben lakott gyerekkorában. Isteni kóser steakeket ettünk a Schulhof családdal, akik a nagyhírű Mátyás-kori budai zsinagóga rabbijának, Schulhof Izsáknak a leszármazottai, belebotlottunk Bombera Krisztinába, aki épp a magyar kormány ellen tüntetett, és sikerült találkozni majdnem minden barátunkkal, akivel akartunk. Miután hazajöttünk, a testvérem egy évig hősiesen hordta a vasat, óvta, nevelgette, vigyázott rá a második műtétig. Ez már sokkal egyszerűbb volt, kiszedték a fémet, csak a samesz-csavar maradt bent mementónak. Gábor elhatározta, hogy tényleg hanukia lesz belőle, ha már a hanukai csoda így esett... Gondoltuk, viccel. Hát nem. Felkért egy művészt, Fock Mátét, akivel sokáig tervezték a részleteket, hogy megépüljön ez a műtárgy acélcsőből és egy toszkánai szürke kavicsból. Aztán nekem adta. Nem akartam elhinni, se elfogadni ezt a kincset. “De miért?” - kérdeztem. Azt válaszolta, hogy azért, mert végigcsináltam vele ezt az egész ámokfutást. Az azóta trilógiává bővült filmet vetítettük sok országban, köztük Izraelben is többször. Most a harmadik része készül. A vas hanukia pedig minden évben az ablakomban hirdeti a hanukai csodát. Most, a járvány és kijárási tilalom alatt is Gáborral tudunk gyújtani, ha testben nem is, … vagy mégis? Szöveg és műtárgyfotó: Mayer András
|
Categories
All
Archives
February 2023
|
RSS Feed