Kettős szék: egy nagyon várt vendég állandó helye

Ez a furcsa kettős szék az askenázi zsidók körében elterjedt bútordarab, ilyet használtak régebben a körülmetélések alkalmával. A szokás szerint a baloldali ülésen ül a gyermeket az ölében tartó kvater vagy szandek, míg a jobboldalon az újszülötteket védelmező Élijáhu foglal helyet láthatatlanul.

A zsidó nép Istennel kötött szövetségének két jele van: a szombat megtartása és a nyolcnapos fiúgyermekek körülmetélése. Ez utóbbi szertartáshoz számos rituálé kapcsolódik, melyek egyrészt a rabbik körültekintő szabályozásából, másrészt pedig a népi hiedelmekből és legendákból alakultak ki.
A kettős székek használatának első írásos nyoma egy hetedik századi kódexben, a Mahzor Vitry-ben olvasható. A szokás szerint a baloldali ülésen ül a gyermeket az ölében tartó kvater vagy szandek, míg a jobboldalon az újszülötteket védelmező Élijáhu foglal helyet. Láthatatlanul, de nagyon várva, csakúgy mint peszahkor, amikor külön serleg bora van a széder-asztalon. Élijáhu alakja a hagyományban szorosan összefonódott a születés és a körülmetélés eseményeivel, hiszen ő az, aki jelenlétével távol tudja tartani a rontó, ártó démonokat, különösen Ádám legendabéli első feleségét, Lilitet, aki kíséretével együtt az újszülöttek elpusztítására tör. Élijáhu e szerepének eredetét a rabbinikus bibliakommentárok között kell keresnünk: ő volt, aki megújította a szövetséget Isten és a bibliai zsidó közösség között, így ő az is, aki őrködik, amikor egy újszülött a körülmetélés révén a zsidó nép tagjává válik.

A kettős Élijáhu székek a zsinagóga berendezéséhez tartoztak, kivitelezésük és stílusuk a korszak bútorművességének gyakorlatát követte. Magyarországon is általánosan használták, de a tizenkilencedik század vége felé kiszorultak a használatból. Ebben az időszakban a közegészségügyi hatóságok kísérletet tettek arra, hogy a körülmetéléseket is a bábák felügyelete alá vonják, és Élijáhu helyett a modern fertőtlenítő és vérzéscsillapító eljárásokat próbálták elterjeszteni. A használatból kiszorult székek múzeumi gyűjteményekben emlékeztetnek a régi gyakorlatra, s ugyanakkor megidézik azt az esztétikai világot is, melyben eleink éltek. A fénykép a Zsidó Múzeumban megőrzött óbudai móhelszékről készült valamikor az 1930-as években.

Az elmúlt nyolcvan évben Elijáhu helyett egy alapos restaurálásra vár – reméljük mielőbb teljesül!
Update! A Múzeumunk Baráti Körének támogatásával restauráltathattuk, melynek beszámolóját 2018-as Évkönyvünkben publikáltuk. 
Évkönyv 2018

Toronyi Zsuzsanna 

A bemutatott műtárgy: 
Elijáhu szék