A bemutatott műtárgyak: 
Fischer Mór portréja
Herendi szédertál 1.
Herendi szédertál 2. 
Velencei Haggada 
Moritz Daniel Oppenheim: Képek a zsidó családi életből ​

Perlmutter Izsák jómódú, zsidó polgári családból származott, felmenői anyagi és szellemi szempontból is támogatták festőművészi pályáját. Perlmutternek nemcsak arra nyílt lehetősége, hogy külföldön tanuljon, hanem a századfordulót követő években hosszú éveket tölthetett el Franciaországban és Hollandiában, ahol nívós kiállításokon szerepelt, díjakkal tüntették ki, nemzetközi sikereket aratott.

A kortársaihoz képest mindmáig kevéssé ismert művész – vérbeli koloristaként– – a színértékeket rendkívűl alaposan tanulmányozta, és kivételes virtuozitással jelenítette meg. A Hollandiában készült tájképein láthatjuk, ahogy a színek és a formák, illetve a fény és az árnyék viszonyát úgy alakítja ki, hogy a kép egybefüggő, dekoratív felületté válik, akárcsak az olyan művészek alkotásain, mint – a magyar vadak csoportjához tartozó –Ziffer Sándor vagy Perlrott Csaba Vilmos.
Perlmutter, Rippl-Rónai Józsefhez hasonlóan nyugat-európai sikerei után hazatért, és 1908-tól Rákospalotán telepedett le családjával. Hazatérésével művei nem lettek kevésbé progresszívek: házának kertjét, enteriőrjeit és családtagjait ábrázoló alkotásain meghökkentő képkivágásokkal, szokatlan perspektívákkal, merész fény-árnyék hatásokkal találkozhatunk.
A festmények szőnyegszerű, dekoratív felületei egy élő, színes, mozgalmas világot jelenítenek meg. Az 1910-ben, fényűző enteriőrben készült önarcképe is jómódú, világot látott, asszimilált zsidó művészt ábrázol, polgári környezetben,  társadalmi státuszának szimbólumaival: cilinderrel, sétabottal, bajuszt viselve.
Perlmutter Izsák 1932-ben halt meg, végrendeletében festményeit, villáját, valamint az Andrássy út 60. szám alatti bérpalotáját a zsidó hitközségre hagyta. Úgy rendelkezett, hogy vagyona háromnegyed részét idős, munkaképtelen művészek segítésére fordítsák, a fennmaradó egynegyed részből pedig zsidó múzeumot támogássák.
Az ingatlanok végül sosem kerültek a múzeum tulajdonába: az Andrássy út 60. alatti palotában 1944-ben a Nyilaskeresztes Párt, majd a kommunista politikai rendőrség, 1946-tól pedig az (ÁVO) rendezte be központját és hírhedt kínzókamráit, börtönét.
A végrendeletről a Magyar Zsidó Múzeum a művész halálát követően úgy emlékezett meg, mint annak bizonyítékáról, hogy Perlmutter Izsák nemcsak egész életét szentelte a magyar művészetnek, hanem halála után örökségével is támogatni kívánta a magyar zsidóság kultúrájának továbbfejlesztését, megőrzését.
_______________________________________________________________________________________________________
Isaac Perlmutter came from a wealthy, bourgeois Jewish family and his ancestors supported his artistic career in both financial and spiritual terms. Not only did Perlmutter have the opportunity to study abroad, but he could spend many years in France and the Netherlands at the turn of the century where he appeared in prestigious exhibitions, won awards, and achieved international success. The artist, who is still little known compared to his contemporaries,as a proper colourer studied colour-values extremely thoroughly and portrayed them  with exceptional virtuosity.In the landscapes he made in the Netherlands, we can see that he shapes the relationship between colours and shapes, and the relationship between light and shadow in a way that the painting becomes a contiguous, decorative surface, just like in the works of artists such as the Hungarian Fauve,Sándor Ziffer, or Csaba Vilmos Perlott.
Perlmutter, like József Rippl-Rónai, returned home after his success in Western-Europe and settled with his family in Rákospalota in 1908. With his return, his works did not become less progressive: we can meet astonishing clippings, unusual perspectives and bold light-shadow effects on the paintings portraying his house’s garden, interiors and family members.
The carpet-like, decorative surfaces of the paintings visualize a vital, colorful, hectic world. His self-portait, made in a luxurious interior in 1910, depicts a wealthy,widely travelled, assimilated Jewish artist in a bourgeois setting with symbols of his social status: a top hat, a walking stick and a  mustache.
Isaac Perlmutter died in 1932 leaving his paintings, villa, and his mansion(palace)  at 60. Andrássy Road to the  Jewish community in his last will and testament.He ordered that three-quarters of his fortune be used to help the elderly, incapacitated artists, while the remaining quarter was to support the Jewish Museum.
Eventually, the properties never became the property of the museum. In the palace at 60. Andrássy Road, first the Arrow Cross Party in 1944, then the Communist Political Police and from 1946 ÁVO, the secret police of the People’s Republic of Hungary set up its headquarters, infamous torture chambers and prison.
After the artist’s death, the will was commemorated by the Hungarian Jewish Museum and Archives  as an evidence that Isaac Perlmutter not only devoted his whole life to Hungarian art, but also wanted to support the preservation and development of the culture of Hungarian Judaism with his legacy.

Farkas Zsófia, translated by Eszter Cseh-Szilárd

Dancz Vera: A kincsesláda titkai. Barangolás a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményében című foglalkoztató füzetéből. 

​A videóban szereplő művek: 
Párizsi háztetők, 1891
Holland lányok, 1900 k.
Utcarészlet Hollandiában, 1902
Nyár Hollandiában, 1902
A festő rákospalotai otthona, 1910
Szalonban ülő nő, 1916
Őszibarackos csendélet, 1908
Cilinderes önarckép, 1910
Zene // Eric Satie: Gnossienne no. 5.